bezár
 

film

2014. 02. 17.
A vágószoba félhomálya
Final Cut – Hölgyeim és Uraim, A tankönyv + DVD
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A vágószoba félhomálya Pálfi György a Final Cut – Hölgyeim és Uraim című kísérletében egyenesen odáig csupaszította posztmodern, formalista, mégis nézőbarát alkotótechnikáját, hogy tisztán filmnyelvi alapon, a montázs módszerével, 449 különböző filmből készítette el a koherens történetnek álcázott meta-mozit. A DVD-kiadást kényszerűen kísérő tankönyv többek között végre feltárja, hogy az a bizonyos forma miként szüli meg, illetve írja felül a tartalmat.

Varga Balázs tankönyve tulajdonképpen alibi, mely a jogilag is nehezen besorolható, hibrid Final Cut kézzel fogható megjelenését fedezi. Ez a nemes szándék nem titkolt, már rögtön a bevezető tiszta vizet önt a pohárba. Ennek dacára a kiadvány egyáltalán nincs elbliccelve, és közérthetősége ellenére sem pusztán a felszínt kapargatja. Úgy működik, mint maga a Pálfi-mozi: erős elméleti aspektusok szorítójában egy érdekfeszítő, megvilágító erejű munkát kapunk, még ha helyenként közhelyeket is állít. Nem tudományos értekezésre volt szükség, hanem egy mindenki által befogadható műre. Ugyanakkor a tankönyvkoncepció jobbára a kiadvány első felére érvényes, onnantól inkább olvasható ismeretterjesztő műként. A Final Cut jogi státuszának felvázolásával pedig a zárlatban önreflexíven saját eredetét, szükségességét helyezi kontextusba.A teljes stáb Cannes-ban
Varga a teljesség igényére törekedve a Final Cut ötletszintű fogantatásától indul, felskicceli az időközben többször változó koncepciót és a beállítások, a narratíva struktúráját. A leghosszabb fejezetet értelemszerűen a montázselméletben való alámerülés teszi ki, mely során a film létezését, működését szavatoló mechanizmusok tettenérésére vállalkozik a szerző. Pálfi munkásságát – és természetesen az elkészült filmet – tekintve fel sem merül, hogy mindenféle szervezőelv nélkül hajigálta össze a produkciót. Formai tudatossága nyilvánvaló, még ha – megkockáztatom – műve bizonyos megoldásai spontán, gyakorlati tapasztalatából és szórakoztatási vágyból születtek, nem absztrakt, teoretikus küldetéstudatból.

Ennek megfelelően a tankönyv idevágó fejezete szép sorban tárgyalja azt, amit a montázsról egy laikusnak is tudnia kell. Van itt szó a vágás folytonosságot teremtő/megszakító ambivalens alaptermészetéről, a mozgásirányok konzekvenciájáról, a 180 fokos szabályról, valamint a Final Cut legszembetűnőbb hatásmechanizmusáról, a Kulesov-effektusról. A tankönyvi szöveget számtalan rendezőktől, kritikusoktól, teoretikusoktól származó hosszabb-rövidebb idézet tarkítja, melyek sokszor metaforikusan vagy épp leegyszerűsítve árnyalják a száraz tényeket. Továbbá Varga minden megfigyelését igyekszik a film szoros olvasásával alátámasztani.Montázs
Amint a Final Cut tematikus blokkjai is egyre szélesedő jelentésterjedelemmel bírnak, és a snitteket az egységes narratíva szintjére emelik, a könyv tematikája is úgy lépked a tágabb fogalmak felé. A montázs fejezetét a történet, műfajiság, majd a szereplőkkel való azonosulás, tehát végső soron a filmi fikcionalitás törvényszerű problémája követi. Végül a filmes szubkultúrákat, a filmek szakértői és rajongói fórumait veszi górcső alá, vagyis a szerkezeti, elméleti fejezetek után azt a szellemiséget, közösséget mutatja be, melynek maga Pálfi is odaadó híve. A digitális hálózati kultúrát boncolgató fejezetben pedig egy történeti kitekintéssel legalizálja azt a metódust, amivel Pálfi pusztán a filmtörténelem darabjait rekombinálva hozott létre valami önállót. Látszólag a semmiből, de valójában a teljességet leszűkítve, tehát a mindenből csinált filmet.Pálfi György
Nem kell könyv minden észrevételével feltétlen egyetérteni, hiszen a Final Cut szemantikai struktúrájával és dialektikus jellegével vajmi keveset foglalkozik és a jelentésképződést betudja a nézői percepció és kogníció sajátjának. A kulesovi montázselméletet kibővítő és továbbgondoló Eizensteinről alig esik szó, ráadásul – vélhetően figyelmetlenségből – a kőoroszlán híres szekvenciáját mint az Október című film jelenetét említi. Pálfi számtalan típusú és más-más jelentésszintet generáló montázstechnikát alkalmazott, de ezek egy-egy példa kíséretében csak jelzésértékűen vannak jelen. Például az orgazmus ábrázolását Pálfi a hatvanas-hetvenes évekre jellemző, Bódy Gábor által favorizált szeriális montázzsal oldotta meg. Azonban – mint fentebb írtam – Varga mellett szóljon, hogy a Final Cut-tankönyv nem is törekszik tudományosan kimerítő precizitásra, nem indít interdiszciplináris mellékvágányokat, nem bocsátkozik hipotézisekbe. Mindez semmit nem von le értékéből.

Mint Pálfi művének kvázi tolmácsolása, elindít egy diskurzust, ami már önmagában nagyon fontos, és jóval több eredeti funkciójánál. A felhasznált filmek és zenék katalógusa pedig már csak hab a tortán.


Final Cut – Hölgyeim és Uraim
A tankönyv + DVD
Színház- és Filmművészeti Egyetem
Oktatási segédanyag
Pálfi György-Varga Balázs

A cannes-i képek forrása: http://finalcut-movie.com/.

nyomtat

Szerzők

-- Berényi Csaba --


További írások a rovatból

Kerékgyártó Yvonne: Együtt kezdtük
Interjú Kenyeres Bálinttal a magyar film helyzetéről, a folyamatos alkotás lehetetlenségéről és a szerzői film perifériára szorulásáról

Más művészeti ágakról

irodalom

Urbán Bálint: Obscuro, FISZ, Budapest, 2020
art&design

Győri Blanka gondolatai* Joó Irma munkáiról
Neked már megvan a heti Praedád?
Peter Handke: Kísérlet a fáradtságról, Typotex, Budapest, 2022


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés