bezár
 

Felhasználói adatlap

-- Schalk Endre Kornél --

felhasználói adatlapja

Schalk Endre Kornél által feltöltött cikkek:

Sikerfilmekről beszélgetnek
A Kortárs Online új programsorozatot indított Budapest Objektív címmel a Hadik Kávéházban, mely a közelmúlt fontos magyar sikerfilmjeit veszi górcső alá.
„Ó, süh! Pém! Piha!"
A Kortárs folyóirat ez évi költőversenyének díjkiosztó rendezvénye december 8-án 18 órától lesz a Petőfi Irodalmi Múzeum Vörös termében.
Jónak lenni lehetetlen
A másik ember meg nem értése bele van kódolva a pszichénkbe – sugallja Nuri Bilge Ceylan  melankolikus drámája, a cannes-i Arany Pálma-díjas Téli álom. A Kappadókia hólepte, zord sziklái között játszódó, szokatlanul elmélyült film megdermedt emberi kapcsolatokat, kiúttalan élethelyzeteket és etikai dilemmákat regisztrál egy 19. századi realista nagyregény teljességérzetét keltve.
Egyre messzebb az otthontól
Drámai csúcspontok, feszültség, sőt, szinte történet nélkül, mégis hatásosan beszél az otthontalanságról, az egzisztenciális és lelki sérülékenyégről az olasz Alberto Fasulo debütáló alkotása. A dokumentarista játékfilm egyszerre pontos tudósítás egy kizsigerelt európai kamionsofőr munkakörülményeiről és meditáció az élet-támpontok elvesztéséről.  
Krízisanalízis
Rá tudnánk-e venni két nap alatt kilenc embert arra, hogy önként lemondjon ezer euróról? A Dardenne-fivérek új filmjének egyetlen furcsa kérdés köré font cselekménye a hollywoodi „high concept” mozikéra emlékeztet, a társadalmi realista megközelítés és az etikai érzékenység viszont összetéveszthetetlenül a belga rendezőpárosé.
Sítúra helyett tortúra
Egy aláaknázott párkapcsolat drámáját, ön- és lelkiismereti válsággócait kerülgeti egy profi síelő ügyességével az Alpok hőfödte lejtőin játszódó Lavina, miközben nem siklik el a kínos szituációkban rejlő humorlehetőségek mellett sem. Ruben Östlund olajozottan szórakoztató, okos dramedyje az év egyik legkellemesebb mozimeglepetése.  
Kis magyar abszurdok
Éjsötét, vigasztalan és a végletekig abszurd: a Szabadesés egyszerre elkeserítő látlelet és szórakoztató karikatúra egy értéktorzult világról. Pálfi György szkeccs-dramedyje a nagy  projekt, a Toldi árnyékában, szinte mellékesen készült, de ez szerencsére nem látszik meg rajta.
Ég és föld között
Kreatív látványteremtés, költői atmoszféra, érzékeny részletek egyfelől, erőtlen karakterek és konfliktusok, szimpla, tömegkonform világkép másfelől. A végső  mérlegelésben a szerzetes-apáca tabuszerelemről mesélő Meteora hiányérzetet kelt, mert óvatosan kitér az igazi dráma és a téma mélyebb vizsgálata elől. 
Isten és ember között
Úgy élünk itt, mint a patkányok − mondja a barázdált képű maffiafőnök fiatal testőr-bérgyilkosának, a marcona Salvónak a film közepe táján. Mondania sem kéne: a mocskos Palermo félhomályos szuterénjai, poros ipartelepei láttán a néző fuldoklik a patkánylétben. Az olasz rendezőpáros szerzői gengszter-melodrámája remekel a fojtogató atmoszféra megteremtésében, de itt-ott gyengélkedik a figyelmet fenntartó történetmesélésben.
Vagy pofont kapsz, vagy ölelést
Császi Ádám első egész estés munkájában hibátlanul beszéli a kevés szavú, artfilmes minimalizmus nyelvét. A Viharsarok futballista-sípcsontokat, izmos fiútesteket és a melegséggel kapcsolatos érzelmeket ütköztető drámája lelki vihart ugyan nem kavar bennünk, de határozottan megérint.
Hűvös könyörtelenséggel a néző szívébe
Joachim Lafosse új drámája hűvös könyörtelenséggel forgatja kését a néző szívében. A széthulló családok és nehéz etikai dilemmák belga specialistája ezúttal dilemmából kevesebbet, széthullásból többet fest a mozivászonra: az eredmény egy kínzóan szomorú, sokkoló véget érő lélektani tanulmány.
Hamutenger, piros kalap
David Gordon Green három nyers humorú stúdióvígjáték után egy szomorkásan mosolyogtató, kis költségvetésű dramedyvel tért vissza függetlenfilmes gyökereihez. Az isten háta mögött, magányosan dolgozó két útkarbantartó barátságát és párkapcsolati gondjait ecsetelő Prince Avalanche – Texas hercege katarzissal ugyan nem "fenyeget", de kedves, humánus mozi, amelyért az amerikai filmes tavaly megkapta Berlinben A legjobb rendező díját.
Anyából egy is sok
Călin Peter Netzer az idén Berlinben Arany medvével díjazott filmje az ironikus társadalomkritikát egy asszony és fia életválságának megindító rajzával elegyíti. Az Anyai szív katartikus erejű dráma, amely a román újhullám legemlékezetesebb alkotásaihoz mérhető.
Cukormentes dráma
Ulrich Seidl a Paradicsom-trilógia záródarabjában ugyanolyan kalóriaszegény koszttal kínálja a nézőt, mint amilyennel filmjének szereplői, egy fogyókúratábor kiskamasz résztvevői kénytelenek beérni. Kapunk egy fordulatoktól mentes "alig-történetet", egy "majdnem-románcot", ám furcsamód végül mégis jóllakunk, mert az alkotás a reménytelen szeretetvágy megindító drámájának bizonyul.
A rossz szándék hiánya
Woody Allen új, kesernyésen komikus drámájában egy önző, képmutatásra hajlamos, egy kicsit mégis rokonszenvet ébresztő asszony próbálja súlyos traumák után újrakezdeni az életét. A vágy villamosa által inspirált Blue Jasmine az eredeti színdarab dramaturgiailag felforgatott, humorral átszőtt variációja.
Csilivili banda
Sofia Coppola divat- és celebmániás tinikről tudósító új drámája száraz, tárgyilagos és aktuális, mint egy frissen publikált szociológiai tanulmány. A film állítása, amely szerint a média- és a sztáripar az üres hedonizmus felé taszítja a tizenéveseket, nem tűnik éppen eredetinek, ám kétségkívül informatív az az extrém példa, amellyel a rendező – a kelleténél bőbeszédűbben − alátámasztja tézisét.
Az ördög szerszámosládája
Vörös fényt árasztó, ördögszerű lény ólálkodik a házban, nem sokkal később egy férfi önkezével letépi a saját fejét. Horror(paródia)? Nem. Különös művészfilm? Talált, süllyedt. Carlos Reygadas alkotása mozaikszerűen töredezett, elégikus, néhol bizarr látomás egy fiatal házaspár kapcsolatának nehézségeiről a harmóniára képtelen világban.
Legjobb döntésünk is fájhat valakinek
Az 1980-as évek NDK-jában, vidékre telepítve, Stasi-ügynökökkel körülvéve próbálja megőrizni integritását a címszereplő fiatal orvosnő Christian Petzold új filmjében. A Barbara mégsem a diktatúra működésére, sokkal inkább egy sorsfordító egyéni döntés megszületésére fókuszál. Az idén Berlinben Ezüst Medvével díjazott lélektani dráma hibáival együtt is kitűnő munka.
Mosolyokkal sokkoló – Az Oslo, augusztus a Titanicon
Nem drogfilm, nem generációs film és nem is városfilm az Oslo, augusztus – noha egy kicsit mindhárom. Elsősorban mégis nyugtalanító lélektani dráma, amely egy rehabilitációs intézetből kimenőt kapó, tragédia felé sodródó fiatalember egyetlen napjára fókuszál. A Titanic fesztivál versenyszekciójában bemutatott norvég darab nyíltan és pimaszul felteszi az alapkérdést, amire közhelyessége miatt szinte gondolni sem illik: Mi az élet értelme?
Reménytelen, de nem súlyos
Ha egy film címe Legjobb szándék, és egy beteg anyjáért aggódó, az orvosok dolgába beleavatkozó fiúról szól, a legjobb helyett bizonyára a legrosszabb végkifejletre számítunk, hiszen tudjuk, mivel van a pokolba vezető út is kikövezve. Adrian Sitaru alkotása azonban szerencsére elkerüli, hogy közhelyes tanulsággal szolgáljon, sőt, a végén még meg is lepi a nézőjét.
Barbárok otthona
Hideg fémszínekre, szürkés-barnás pasztellárnyalatokra komponált, rideg szépségű képsorok festik meg egy torz, embertelen világ képét Andrej Zvjagincev harmadik nagyjátékfilmjében. Az Elena (magyarul helyesen Jelena) az orosz rendező eddigi munkái közül a legsötétebb, legillúziótlanabb.
Elindult a Webse websorozat-portál
Virtuális producerként kívánja támogatni a hazai websorozat-kultúrát a Webse portál, amely december 13-ától kezdődően stílusosan egy websorozattal, több napon át folytatásokban közzétett webes sajtótájékoztatóval mutatkozik be.
Fejbe lőtt intimitás
„Szeretem a szexet, de nem vagyok kurva.” „Ez egy betegség: kicsi a farkam.” „Tíz évig csak színleltem az orgazmust, de szeretlek.” Szajki Péter Intim fejlövés című filmjének néhány erős, szimptomatikus mondata töltötte be a gondolati ugródeszka szerepét a Pszichologia.com Filmklub legutóbbi rendezvényén, november 30-án az Odeon Lloyd moziban. A meghívott előadók a filmben elhangzottakra, a szereplői attitűdökre reflektálva igyekeztek a szexualitás-problematikát lélektani, társadalmi és kulturális kontextusba helyezni.
Párizs megér egy mesét
Megnyugtató, hogy Woody Allen még mindig Woody Allen tud lenni: legújabb filmjében régi témáinak és stíluseszközeinek újrahasznosításával sikerül beleszédítenie a nézőt egy kedves, kellemes, intelligens, szórakoztató mesébe.
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés