bezár
 

irodalom / tudósítás

A „mennyei hegymászó”
A „mennyei hegymászó”
Tisztelettel jelentem, van olyan magyar szerző, akinek nevére nemhogy megtelik a Petőfi Irodalmi Múzeum Díszterme, hanem a szomszédos teremben is sokan üldögélnek a kivetítő előtt, hogy lássák és hallják, mi történik odaát. Úgy százhúsz emberről beszélek. Idősek és fiatalok, professzorok és zugolvasó szemészek.
,,Valakit megcsalnak, valakit elhagynak, valaki meghal"
,,Valakit megcsalnak, valakit elhagynak, valaki meghal"
A Könyvhét utáni lábadozásra a „macskaszemű költő” estje látszott legalkalmasabbnak; a közönség szokatlanul alacsony számban képviseltette magát, csak a hardcore Ködlámpa és/vagy TK-fanok voltak jelen, ami nem baj, hiszen Kiss Judit Ágnesék estsorozata már réges-régen kinőtte a Kópia kávézót, ideje lenne tágasabb és kényelmesebb helyet keresni. Most is túl sok szó esik a körülményekről, KJÁ megint előadja dohányzásellenes betétdalát, amit nyugodtan megszavazhatnának az estek hivatalos himnuszának - szelíd basso continuo-ként Szigeti Csaba bókol fáradhatatlanul a háziasszonynak.
Párhuzamosok és más mesék Nádastól
Párhuzamosok és más mesék Nádastól
Nádas Péter íróként 1983-ban járt először Szegeden, majd öt évvel később az Emlékiratok könyve kapcsán - mindkét alkalommal Szörényi László beszélgetett vele. Az utóbbi alkalommal egy a közönség soraiban ülő egyetemi hallgató élt az ilyen beszélgetéseket záró lehetőséggel („Van valakinek kérdése?"). Ez a diákot Szilasi Lászlónak hívták, mára ő az egyik legismertebb magyar irodalomtörténész. Ezúttal ő maga faggathatta az írót. Bár állítása szerint majdnem ötven kérdéssel készült, és ezek közül egyet sem tett fel - mégis háromórás volt a közönségpróbáló beszélgetés.
Boldog költőket szeretnék hallani…
Ki a költő, és hogyan lesz azzá? Mitől lesz egy vers az, ami, és mikortól válik prózává? Többek között ezeket a kérdéseket járták körül az Őszi Fesztivál részeként szervezett felolvasóest szereplői a hozott szövegek felolvasása utáni beszélgetésben.
Egy obszcén irodalmár Szegeden
Egy obszcén irodalmár Szegeden
Németh Zoltán író, költő, irodalomtörténész. A test és átépítései, a nemi szerepek és a hatalom kérdéskörének vizsgálata irodalmi művekben; az olvasás erotikája és perverziói, a közép-európai regény, a legújabb magyar irodalom és a referencialitás problémája érdekli.
Üvegbeton lakótelep
Üvegbeton lakótelep
Bajtai András álmokkal és valóságokkal átlátszóvá ír egy egészen konkrét és egészen át-nem-látszó várost, Budapestet – és egy egészen konkrét és egészen át-nem-látszó személyt, saját magát. Érthetően, letisztulva és jól... első kötetében.
Mű élet helyett élet-mű
Mű élet helyett élet-mű
„Hamvas Béla a magyar művelődéstörténet leggonoszabbul ignorált jelensége” – írja Szőcs Géza 1973-ban, és ha ma ez már nem is teljesen igaz, az talán túlzás nélkül állítható, hogy Hamvas Béla recepciójának története az egyik legkülönösebb fejezete a 20. századi magyar szellemi életnek.
Húsba töltött költő
Húsba töltött költő
Nemes Z. Márió (NZM) verseiben a hússal indít, de a várakozásokkal ellentétben nem a húshoz jut el. NZM "új" költői nyelven nagy biztonsággal mos össze két területet: a testet és a lelket. Egyikre gondol, a másikról beszél. Látszólag.
Virtuális közösségek
Megkerülhetetlen témáról szóló beszélgetésnek adott otthont a Műcsarnok Bisztrója március 21-én este. A prae.hu szervezésében két ifjú közösséget (Telep és ÚjNautilus) kérdezett Balogh Endre az internet és az irodalom kapcsolatáról. Az irodalom és a kultúra ugyanúgy „áldozatul esett” az internet adta lehetőségeknek, mint minden más.
Ismeri Ön Szalon Mimit?
Ismeri Ön Szalon Mimit?
Azt hittem, Krúdyt olvasni trendi, de úgy látszik nem, vagy nem úgy, mert gyéren gyűltünk össze a Szabó Ervin Könyvtár fogadótermében. Be is szúrok rögtön egy ide illő idézetet Kelecsényi Lászlótól: „Nem olyan nagy divat Krúdy, mint amekkora kellene, hogy legyen. Életében sem foglalkoztak vele eleget.”
120   121   122   123   124   125   126   127   128 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés