bezár
 

film

2017. 12. 13.
Esküvő mindenáron
Eric Toledano és Olivier Nakache: Eszeveszett esküvő
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A filmek világában az esküvő olyan esemény, amelyet csak eszement mód elrontani érdemes. Nem mindenkinek sikerül azonban istenes nagy káoszt kreálni belőle úgy, hogy ne essen szét, ne legyen unalmas, vagy ne híguljon fel a végeredmény. Az Életrevalók kedvenc rendezőpárosa, Eric Toledano és Olivier Nakache viszont szembemegy az elrontott darabok lehasznált kliséivel, és friss stílussal szedi szét, majd rakja újra össze Eszeveszett esküvőjét.

A bazi nagy francia lagzik kezdte, és most az Eszeveszett esküvő folytatja a sort a szórakoztatófilm egyik legkihasználtabb típusa, az esküvői témájú mozi műfajával. Bár az egyik legsikeresebb vígjátékszéria, a Jöttünk, láttunk, visszamennénk már pedzegette (a 2. rész vége egy esküvőn bonyolódott), ahhoz azonban, hogy önálló sztori-alapelemként terjedjen el a francia népszerű filmgyártásban – jókora késéssel – mostanáig kellett várni, legalábbis ami az újkori darabokat illeti. Az esküvői rendezvénnyel ékesített vígjáték ugyanakkor szép sikereket ért el angol és amerikai területen, elég, ha csak a Négy esküvő és egy temetés, a Bazi nagy görög lagzi, az Amerikai pite: Esküvő, a 27 idegen igen vagy a Boldogító talán jut eszünkbe.

Az Eszeveszett esküvő rendezői, Eric Toledano és Olivier Nakache első filmjükkel, az Életrevalókkal az utóbbi években teljesen megreformálták a francia szórakoztató filmekkel szemben támasztott igényeinket, elvárásainkat, a film népszerűsége pedig bebizonyította, hogy már a szélesebb közönség sem az édes franciás klisékre vágyik. Bár az Életrevalók és az azt követő Samba sem mellőzte a humort, az Eszeveszett esküvő már egyáltalán nem drámázik, hanem a vígjátékot próbálja ráncba szedni, maximális lazasággal és minden erőlködéstől mentesen.

Eszeveszett esküvő

Eltekintve olyan szerzői alkotásoktól, mint Susanne Bier Esküvő utánja vagy Lars von Trier Melankóliája, az esküvő általában ragaszkodik a mainstreamhez, mert fő jellemzője, a kavalkádból születő káosz a humor miatt a vígjátékhoz tapad. Toledano és Nakache is marad a műfajnál, de fanyarabb darabot ad ki kezéből, így nem a Bazi nagy francia lagzik által nyitott egyszerűbb úton halad, hanem kidolgozott szarkazmussal és szerteágazó, mégis egy kézben tartott cselekménnyel ad valami újat a műfajhoz. Korszerű, mert a modern esküvőszervezés buktatóit és trendjeit veszi alapul, de azért is, mert olyan szereplőtípusokkal dolgozik, akik úgy válnak jó szórakoztatóelemmé, hogy közben hordoznak magukban valami aktuális kiábrándultságot. A film központjában nem csak az esküvő áll, hanem az esküvőszervező Max (Jean-Pierre Bacri) személye is, aki koránál fogva már kifutóban van a szakmából. A fényűzőre tervezett eseményt kemény kézzel igyekszik irányítani, a személyzet azonban az összetartás helyett inkább széthúzóban van, a csapatmunkát csak hírből ismeri, ráadásul még az ínyencfogáshoz rendelt bárányhús is megromlik, szabotálva a fogások tökéletes időzítését.

Eszeveszett esküvő

A problémák azonban mégsem igazi problémák, egyikük sem válik a cselekmény egyedüli feldúlójává, mégis minden apróbb-nagyobb nehézség és minden szereplő hozzátesz ahhoz, hogy a pazar lagzi káoszrendezvénnyé, eszeveszett esküvővé változzon.

A pincérek lázadoznak a rokokó jelmez ellen, az esküvőszervező segéd-kolléganője folyton-folyvást hisztizik, a fotós épp csak fotókat nem készít, egy adóellenőr formájú gyanús alak is kószál a sátor körül, és mindezeken az sem segít, hogy a vőlegény egy nárcisztikus tapló, a vacsorát  pedig csak egy jó adag agyonsózott szardellás rétes menti meg.

Az egész esküvőt pedig néhány szimpatikus bevándorló, amely motívum a filmes túlhasználtsága miatt nem biztos, hogy tökéletes megoldás, azonban a násznépben keletkezett feszültség feloldását szolgáló, egzotikus zenével elringató jelenetek annyira elevenek, hogy szkepszisünket akár el is felejthetjük. Max tehát, vagy így, vagy úgy, de győztesen kerül ki a történetből, mert a profizmus mindent visz, s egyben igaz ez Toledano és Nakache módszerére is, amit bevetve élettelivé teszik ezt az össze-vissza fecsegő, ágas-bogas történetet, eközben stílusukkal olyan klasszikusokra emlékeztetnek, mint Eric Rohmer és Jacques Rivette.


Eszeveszett esküvő / Le sens de la fête

Francia vígjáték, 117 perc, 2017

Rendező: Eric Toledano és Olivier Nakache

Szereplők: Jean-Pierre Bacri, Gilles Lellouche, Jean-Paul Rouve, Vincent Macaigne, Suzanne Clément, Judith Chemla

Bemutató dátuma: 2017. december 14.

Korhatár besorolása: 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott!

Forgalmazó: Mozinet

nyomtat

Szerzők

-- Bükki Linda --


További írások a rovatból

Ugrin Julianna és Vizkelety Márton: A döntés
Londonban láttuk az Azt mondta című filmet, amely november közepén érkezik a hazai mozikba is
Debre Zsuzsa Elmúlt, oszt jól van című dokumentumfilmje a 19. Verzió Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválon
Anthony Fabian: Mrs. Harris Párizsba megy

Más művészeti ágakról

Desiré Central Station 2022 – No Filter
Beszélgetés Sándor L. István könyvéről, Ács Jánosról, Máté Gáborral


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés