bezár
 

zene

2018. 03. 13.
Bogyó és Aeneas
A szerelmes királynő, matinékoncert a Müpában a Régizene Fesztiválon
Tartalom értékelése (2 vélemény alapján):
A következőkben az a helyzet áll elő, hogy nyíltan mondom el a benyomásaimat egy előadásról, amiben ismerőseim, barátaim is szerepeltek. Amit írok, nekik is a szemükbe mondanám, de talán így gyűjteményesítve érthetőbb. Egy olyan gyerekműsorról beszélek, ami a kategória történetében sokmilliomodszor a művészi előkészületekbe, rendezésbe, a zenekar működésébe akar belátást engedni, az előadók minden igyekezete ellenére sajnos nélkülözve minden spontanitást, forszírozott színészkedés és félresikerült humorizálás közepette. A szerelmes királynő címet viselő Dido és Aeneas délutáni előadásán jártam a MÜPA Fesztiválszínházában.

Gyerekelőadásokon az ember a bőrén érzi, ha valami nem stimmel, és ha valami nem talál be. A szerelmes királynő első része beavatószínház volt. Pintér Gábor rendező szimpatikus kimértséggel, talán túl sok idegen kifejezést használva beszélt a közönségben helyet foglaló vegyes korosztályhoz. Ilyen esetekben nem létezik egyetemes jó. A mindenkori gyerekelőadás-rendező célja nem a nagymamák, hanem a gyerekek megszólítása kell, hogy legyen. Köztük is van olyan, aki mindent, és olyan is, aki keveset tud befogadni beszédből. Itt az arányokra nem igazán fordult figyelem.

Klasszikus kedvencek 2018.

A Dido és Aeneas szereplőinek bemutatása után, a teljes előadás megtekintése nélkül is világos volt, mit fogok látni, hallani. Az összes sejtés beigazolódott: A Didót éneklő, amúgy szép hangszínű Völner Eszter technikai nehézségekkel küzd, magánhangzóit nem lehet egymástól megkülönböztetni, játéka emiatt szenved jelentős fogyatékokat. Aeneasnak, Herczeg Máténak hasonló gondjai vannak, mindezek ellenére őt mégis, fiatalságában, tapasztalatlanságában elfogadta a fül és a szem. Kellő instruálással, jó rendezőket kifogva remek, nyugtató színpadi jelenség válhat belőle. Zemlényi Eszter és Bojtos Luca önfeledt játékkal, természetesen álltak helyt az előadásban, jelenlétük minden esetben megkönnyebbülést, felüdülést hozott a hamisságok, helyenként a rossz angol kiejtés ellenére. A három boszorkány, Kiss Diána Ivett, Szuromi Borbála, Thurnay Viola klasszikus mesebeli, véletlen sem ijesztő, cuki boszik. Kevés burokban nőtt gyerek rohangál ma már Budapesten, ehhez a rendezésnek fel kell nőni. Nem lehet minden cuki, mert megszűnnek a kontrasztok, amik miatt zene a zene, színház a színház! És mindig lesz egy-egy olyan, aki úgyis elsírja magát. A Bogyó és Babóca barlangi pókján is. Azokat edzeni kell, ez is egy ilyen előadás feladata.

A minden művészi megoldást és absztrakciót nélkülöző gyerekszínház nem gyereknek való (gondolok itt például arra, hogy ha a történet palotában játszódik, vannak kifinomultabb eszközök a MÜPÁ-ban ennek megjelenítésére, annál, hogy hátra palotát vetítsünk). Gyulai Júlia koreográfiái szintén ebben a betegségben szenvedtek, bátortalanul, minimális pluszt tettek a jelenetekhez,  sok esetben mégis lendületet adtak az előadás nem létező dinamikájának.

Dinya Dávid tevékenységéről a 20 évvel ezelőtti önmagam jut eszembe. Ezt a szakmát gyerekfejjel kell kezdeni, belenőni, megérni, sokáig rosszul csinálni, mire jó lesz, mire én is, és az általam irányított zenészek is jól érzik magukat a kezem alatt, a velem való munkában. Ehhez sok erőt, türelmet, gyors önismeretet kívánok! A Simplicissimus Kamaraegyüttest (műv.vez.: Németh Zsombor) többedszer hallgatom és látom működni, abszolút szimpátiámat közvetlenségükkel és újítási szándékukkal nyerték el, drukkolok nekik. (Legyen sok előadás, amiben együtt zenélhettek, amikor csak tudok, ott leszek.)

A szerelmes királynő csúcsa számomra a Discantus Énekegyüttes teljesítménye (műv. vez.: Mészáros Péter). Önállóságuk, egységük, hangzásuk, erős színpadi jelenlétük tették professzionális színvonalúvá az eseményt. A rendező első részbeli speachéből kimaradt, hogy tömeget, kórust rendezni nagyon nehéz. Egységet kell látnunk, mégis sok-sok egyéniséget. Itt ezek csodálatos, spontán összhangba rendeződtek, példaértékű operakórus volt jelen a színpadon. Összességében A szerelmes királynő minden rendezetlensége és ügyetlensége ellenére friss, üdítő előadás lett, a színpadon jelen lévők ösztönös összjátéka tette egységessé, amely egység kultúrszcénánkban igen ritka, s amit jó volt látni! 

Nem tudom, kinek van joga zenekritikát írni. Olyannak, aki aktívan nem zenél, de okos, vagy művelt? Vagy zenésznek a másik zenészről?  Amit leírtam, baráti vélemény, nem ítélet. Lehet nem elhinni, tiltakozni, rólam is kritikát írni.    

 

A szerelmes királynő, matinékoncert, MÜPA Fesztiválszínház

Dido: Völner Eszter

Aeneas: Herczeg Máté

Belinda: Zemlényi Eszter

Második hölgy: Bojtos Luca

Varázsló: Kiss Diána Ivett

Első boszorkány: Szuromi Borbála

Második boszorkány: Thurnay Viola

Simplicissimus Kamaraegyüttes (művészeti vezető: Németh Zsombor)

Discantus Énekegyüttes (művészeti vezető: Mészáros Péter)

Coincidance Tánctársulat

Vezényel: Dinya Dávid

Rendező: Pintér Gábor

Koreográfus: Gyulai Júlia

Purcell grafikája: MÜPA, műsorfüzet

nyomtat

További írások a rovatból

Metallica, Papp László Budapest Sportaréna, 2018. 04. 05.
Master Musicians of Jajouka a Trafóban
A szerelmes királynő, matinékoncert a Müpában a Régizene Fesztiválon
Kritikátlan kritika Handel Susannájáról

Más művészeti ágakról

irodalom

Villamosság, jog és költészet találkozása az íróasztalon Villamosság, jog és költészet találkozása az íróasztalon
Turbuly Lilla: Alkonykapcsoló kötetbemutató a Margó irodalmi Fesztiválon
irodalom

Minden Mohácsi-darab egy halálugrás Minden Mohácsi-darab egy halálugrás
A Mohácsi-testvérek Múltépítés című drámakötetének bemutatója a Radnóti Színházban
irodalom

Amorfabb szövegek keresik a rendet Amorfabb szövegek keresik a rendet
Berendezkedés - könyvbemutató a Fugában
irodalom

Hazugságok hálójában - életképek egy villamosról Hazugságok hálójában - életképek egy villamosról
Forgalmi kitérő – villamosszínház Molnár T. Eszter és Totth Benedek közreműködésével a Margó Irodalmi Fesztiválon


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés