bezár
 

színház

2018. 04. 23.
Örök életű életmű
Élet és halál Shakespeare életművében tanulmánykötetről
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
„Hisz köztudott, hogy meghal, ami él: mulandóságból öröklétbe tér” - olvashatjuk a Hamletben. Shakespeare halálának évfordulójára született a tanulmánykötet, amely izgalmas új perspektívát nyújt a szerző műveiben megjelenő, hol összefonódó és szétválaszthatatlan, hol pedig kibékíthetetlen ellentétben álló élettel és halállal kapcsolatban.  

Az Élet és halál Shakespeare életművében című kötet a  r e c i t i kiadásában, Almási Zsolt, Fabinyi Tibor és Pikli Natália szerkesztésében jelent meg. A kötet szerény, de annál találóbb fehér-arany-fekete kárómintás borítóján a „Shakespeare 400 jubileum” szerepel, s nem kell Shakespeare-tudósnak lenni ahhoz, hogy erről a 2016-os év, Shakespeare halálának 400. évfordulója jusson a szemlélődő eszébe. A könyv az Arany Jánosig és az 1860-as évekig visszavezethető, kisebb-nagyobb szünetekkel, újraalakulásokkal, de mindvégig Shakespeare-t és a magyar Shakespeare-fordítást és -kutatást szolgáló Magyar Shakespeare Bizottság erőfeszítéseit és munkáját dicséri. A Bizottság 2016-ban jubileumi tudományos konferenciát szervezett, és a konferencián elhangzott előadások biztosították az alapot a kötethez: innen tehát a 2016-os év, a jubileum. A kötet megjelenésének dátuma 2017; a könyvet viszont csak 2018-ban mutatták be ünnepélyes keretek között, tehát egészen friss élményként élhet bennünk a szerzőkkel és szerkesztőkkel (és a könyvvel való) „személyes” találkozás öröme.

Szkéné színház

A Bizottság egyébként „rejtve” marad az olvasó előtt, mert sem a borító, sem a kolofon nem tartalmazza a Magyar Shakespeare Bizottság nevét (ami talán fontos lenne, már csak azért is, mert mindhárom szerkesztő bizottsági tag), ellentétben a Bizottság működésének történetében utoljára (1988-ban) megjelent Új magyar Shakespeare-tár című kötettel, mely már címlapján büszkén viseli azt. Almási Zsolt előszava azonban beavatja az olvasókat nemcsak a kötet, hanem a Magyar Shakespeare Bizottság történetébe is, és felhívja a figyelmet arra, hogy eddigi hagyományos szerepe mellett a Bizottság immár szellemi műhelyként, egyre „szélesebb érdeklődői köröket” elérő digitális felületeken is „elősegíti a magyar és nemzetközi Shakespeare-befogadást illető információk áramlását.”

Élet és halál

A könyv jelentőségét az emeli, hogy a magyar Shakespeare-kutatás és -értelmezés jeles személyiségeinek (akik, ha nem is mindannyian, de nagy számban részt vettek írásaikkal a kötet létrehozásában) hasonló, szélesebb közönséghez szóló, közérthető, de mégis tudományos értékű, gyűjteményes kötete az említett Shakespeare-tár óta, vagyis harminc éve nem jelent meg. A két kötet, a múlt és a jelen között, és így a Bizottság évtizedeket felölelő munkájában is a kapcsolódást és átjárást biztosítják azok, akiknek neve mindkét kötetben fellelhető (szerzőként vagy közreműködőként): a szerkesztő Fabinyi Tibor, valamint Szőnyi György Endre, Gellért Marcell, Kiss Attila és a 2017-ben fájdalmas hirtelenséggel elhunyt Kállay Géza is, akinek nagyszerű II. Richárd-értelmezése nyitja meg ezt a jubileumi kiadványt. Hozzájuk csatlakozott ebben az új kötetben számos aktív és jelentős Shakespeare-kutató, és közös munkájuk eredménye lett ez a sokszínű, sokhangú, az ismerős témákat és műveket frissen, újszerűen értelmező könyv.

A kötet külleme, ahogy fentebb érintettük, alapvetően egyszerű és letisztult; a fehér borítón a geometria szabályos rendjében az arany káróminták metszéspontjaiban azonban megtalálható számos olyan szimbólum, amely Shakespeare életművének mozgatója, s ezekből akár egy egész életút kiolvasható: a nap, a korona, a kard, a szív, a vér, a sír, a koponya… A kötet címe elsőre talán túl tágnak tűnik, hiszen gyakorlatilag minden beleírható az élet és halál által határolt területekről, és valóban, a kötetben tíz különböző darab (egy történelmi dráma, négy tragédia és öt komédia), egy szonett, számos színpadi és filmadaptáció szerepel. Találkozunk benne a nyelv és az idő filozófiai mélységű feszegetésével, a művészet teremtő erejével, az „egyedülálló” apaság küzdelmeivel, az anatómia és a boncolás, az emberi test rejtelmeivel, a természetfeletti és a tudományos összefeszülésével és még a politikai kultúra írásos megjelenéseivel is, hogy csak néhányat említsünk a felmerülő témákból. Ám szinte valamennyi írásra jellemző mégis az, hogy nem az élet (születés) és halál által határolt tág, beláthatatlan térre és időre, hanem sokkal inkább élet és halál metszéspontjában (lásd a borító metszéspontjain megjelenő szimbólumokat is), a kettő találkozásán, határmezsgyéjén mozognak, azon a szűk, ismeretlen területen, és abban a megfoghatatlan, pillanatnyi időben élet és halál között, amelyről a ma embere is – minden tudományos és racionális fölénye ellenére – éppoly keveset tud, de éppoly sokat vágyik tudni, mint Shakespeare.

Hiszen nyilvánvalóvá válik, hogy a cím (élet és halál) nagyon is találó, ha a kötet által boncolt témákat részletesebben vizsgáljuk: a nyelv és az idő vizsgálata a halálra váró/életfogytig bezárt II. Richárd monológjában történik; a művészet teremtő ereje a halálból életre kelő Hermione szobraként áll előttünk; az apa, aki magányosan küzd a gyermekek és a jövő generáció nevelésével, öregségére saját mivoltát, saját addigi lényét is fel kell adja, hogy az a jövő megvalósulhasson. Az anatómiai vizsgálódás a színpadon élő halottként bolyongó tragikus hősöket boncol; a természetfölöttivel való találkozás leginkább a színpadon megjelenő (halálból visszatérő vagy a szövegben fel- majd eltűnő) szellemalakok és még élő tragikus és tragikomikus hősök között zajlik. És Rosencrantz és Guildenstern azok, akik öntudatlanul saját halálukat viszik politikai követségbe.

S hogy vajon a halálközeliség, halálkörüliség ilyen módon való fókuszba állítása méltó téma-e Shakespeare halálának évfordulójára? A válasz – némileg paradox módon, de mindenképpen – igen. Hiszen a címben szerepel Shakespeare életműve is, mintegy emlékeztetve az olvasót arra, hogy a szerző, s hogy végül is bármelyikünk halálának pillanata, bár fájdalmas és visszafordíthatatlan esemény, de szükséges ahhoz, hogy életműve lehessen. Életműve, amelynek századokon átívelő életereje mindmáig érezhető, amelynek szövegteste újra és újra, örökké vizsgálható, adaptálható, boncolható – tehát örök élete van. És minden eltelt év, minden évforduló és jubileum s vele az a hiánypótló kötet is, ezt ünnepli.

 

Élet és halál Shakespeare életművében

Almási Zsolt, Fabinyi Tibor és Pikli Natália szerk., reciti kiadó. Budapest, 2017.

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Fábián Annamária --

Magyar-angol szakos tanár, jelenleg az ELTE BTK Anglisztika tanszékén adjunktus, szakterülete a kora modern (reneszánsz és barokk) dráma és költészet, ezen belül is különösen Shakespeare életműve; valamint az adaptációelmélet, ezen belül is elsősorban drámaátiratok, prequel és sequel művek vizsgálata.


További írások a rovatból

színház

Horror Otthon Horror Otthon
A Magyar Képzőművészeti Egyetem Képzőművészet-elmélet szakos hallgatóinak előadása
színház

Hősök, árulók, bohócok: Coriolanus és a művészet egyesítő ereje Hősök, árulók, bohócok: Coriolanus és a művészet egyesítő ereje
Az ukrán Ivan Franko Nemzeti Drámai Színház vendégjátéka a MITEM-en
színház

Hetente három jó független előadás Budapesten Hetente három jó független előadás Budapesten
Beszélgetés Boross Martinnal
színház

Hazudjunk, hisz mire jó az igazság? Hazudjunk, hisz mire jó az igazság?
Gorkij-dráma az Örkény Színházban

Más művészeti ágakról

Külföldön Sikeres Magyar Művészek

Győztes játszma Győztes játszma
Beszélgetés Nagy Józseffel a kortárs tánc alakulásáról, iskolákról és lehetőségekről, kétlakiságról és a fiatalok helyzetéről
irodalom

Utak a sötétségbe Utak a sötétségbe
Horváth Márk A digitalitás paroxizmusa: Spektákulum, szimulákrum, kibernetikai állapot és a virtualitás hiperkaotikus okkultúrája
Jonathan Levine: Csekély esély


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés