bezár
 

gyerek

2018. 10. 24.
A ki-nem-beszélés kultúrája
Igaz Dóra legújabb könyvének bemutatója a Bartók Pagonyban
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Hány éves korban lehet a gyerekeknek a holokausztról beszélni? Miként van jelen ma a zsidóság és a holokausztról szóló diskurzus az oktatásban és a gyerekirodalomban? Igaz Dóra legújabb kötetének bemutatása kapcsán ezekről a fontos kérdésekről is szó esett a Másság-(el)hallgatás –  holokauszt a gyerekirodalomban című beszélgetésen, melyre október 19-én került sor a Bartók Pagonyban.

A könyvbemutatót Vinczellér Katalin nyitotta meg a résztvevők bemutatásával. A beszélgetésen jelen volt Igaz Dóra, az Egy fiú a csapatból című kötet szerzője, Kovács Eszter, a Pagony Kiadó főszerkesztője, valamint Kenesei Marcell, a Centropa Alapítvány vezetője. Először rövid részleteket hallhattunk a könyvből, így megismerhettük Danit, a főszereplőt, aki próbálja megérteni, hogy a szülei miért nem beszélnek neki nyíltan a zsidóságról, arról, hogy ez mit is jelent. Majd az Alaptörvény vonatkozó soraival szembesülhettünk, mely így hangzik: „Valljuk, hogy a huszadik század erkölcsi megrendüléshez vezető évtizedei után múlhatatlanul szükségünk van a lelki és szellemi megújulásra.” A beszélgetés moderátora, Vinczellér Katalin szerint egyfajta szembenézést jelenthet a lelki és szellemi megújulás, amire nem a tízéveseknek van szüksége, hanem elsősorban az őket körülvevő felnőtteknek. De vajon létezhet-e ez a megújulás emlékezés nélkül és épülhet-e tagadásra vagy elhallgatásra?

Az első kérdés Kenesei Marcellnek szólt: hol kezdődik a társadalmi kulturális szocializáció ebben a kérdésben? A Centropa Alapítvány vezetője elmondta, hogy a szocializmus alatt, mintegy fél évszázadon keresztül nem lehetett beszélni a holokausztról, zsidóságról, ami egyéni és társadalmi szinten is problémákat okozott. A nyolcvanas évektől létezik a szabad iskolaválasztás joga, amely nagyon fontos lépés volt, mindazonáltal erősen szegregál. A jómódú szülők elit iskolákba küldik a gyerekeiket, a lemaradottabb régiókban sokkal alacsonyabb az oktatási színvonal, és nyíltak zsidó iskolák, amelyek erős identitástudatot adnak, ugyanakkor burokként is tekinthetünk rájuk. Ezzel az oktatási rendszerrel nemcsak az embereket szegregáljuk, hanem a tudást is. Nincs átjárás a tantárgyak között, ami nehezíti a holokauszt oktatását is. Sajnos csak nagyon ritkán látni olyat, hogy a holokausztról szóló oktatási csomagok holisztikusabb, nagyobb egység részei lennének. Az oktatásban többnyire nem foglalkoznak megfelelően ezzel a témával, hanem letudják, mint kötelezően leadandó anyagot. Látni azonban pozitív példákat is, többek között azon pedagógusok személyében, akikkel a Centropa is együtt dolgozik. Az alapítvány szemináriumokkal és oktatási anyagokkal igyekszik segíteni őket abban, hogy azt is bemutathassák a gyerekeknek, milyen volt a zsidó kultúra, ami a holokauszt során elpusztult, ne csak azt, hogyan pusztították el. Kenesei Marcell példaként említette azt a módszert, hogy iskolai feladatként a diákok kisfilmet készíthetnek a saját falujuk, városuk történetéről, melynek része a zsidóság is. Így a diák maga kutatja a számára érdekes információkat, esetleg talál olyan kapcsolódási pontokat, melyek által sokkal eredményesebben maradhatnak meg akár a zsidósággal kapcsolatos adatok is. (A Centropa Alapítvány zsidó családtörténeteket gyűjtött össze Kelet- és Közép Európán belül, melyek rövidfilm formájában elérhetőek az alapítvány honlapjáról, ahogy a gyerekek által készített videók is.) Az Egy fiú a csapatból című könyvben a kapcsolódási pont a foci. Ennek segítségével nagyobb eséllyel kérdez rá a gyerek más dolgokra is.

BP1

Kenesei Marcell és Vinczellér Katalin

A bemutató során Kovács Eszter elmondta, hogy miként van jelent a holokauszt a gyerekirodalomban, és milyen lehetőségeket kell még kiaknázni. Megtudhattuk, hogy a kiadó szerkesztőjeként már régóta szerette volna, hogy kamaszoknak, kiskamaszoknak vagy akár kisgyerekeknek szóló könyv formájában lehessen beszélni erről a témáról. Sok külföldi szerző könyvét megvizsgálták, melyek közül Monica Hesse A kék kabátos lány című könyve a kiadó gondozásában jelent meg. Jelenleg nem sok holokauszt témájú kamaszregény van a piacon (példaként említette a Hana bőröndjét, a Számláld meg a csillagokat és A csíkos pizsamás fiút), de 13 évnél fiatalabbaknak egyáltalán nem jelent meg még könyv. Elmondta, hogy Németországban vagy Olaszországban nagyon sok képeskönyv van a holokausztról, melyek a még kisebb korosztályt célozzák meg. Magyarországon ez ma még lehetetlennek tűnik. Két hete jelent meg az Egy fiú a csapatból, ami a tíz éven felülieknek szól, de már most látható, hogy a vásárlók egy része nem tudja elfogadni, hogy ez a korosztály olyan könyvet olvasson, amelyben megjelenik a holokauszt is. De nem csak ezzel kapcsolatban vannak fenntartások, olyan könyvet sem vesznek meg a tízéveseknek, ami például a válásról szól. Sajnos ez a fajta hozzáállás gyakran megfigyelhető a magyar szülőknél. Halálról, alkoholizmusról, drogról vagy bármilyen kényes témáról a magyar gyerek- és ifjúsági irodalomban sokkal nehezebb beszélni, mint például Hollandiában vagy Németországban. Azonban így is jobb a helyzet, mint tizenöt évvel ezelőtt, amikor még egyáltalán nem jelentek meg „tabutémákkal" foglalkozó könyvek. Igaz Dóra kötete régóta hiányzott a magyar gyerekirodalomból, és tudatos tervezés előzte meg a létrejöttét.

BP8

Igaz Dóra

Vinczellér Katalin arról kérdezte a szerzőt, hogyan született meg az a dramaturgia, hogy a könyvben nem egy túlélő mesél a holokausztról, hanem egy szemlélő, aki hetven év távlatából, sokszoros áttételen keresztül meséli el a történetét. Igaz Dóra az azonosulás problematikája felől közelített a kérdéshez. Egy történelmi regény alakjaival nem tud azonosulni a mai gyerek olvasó. A könyvben szereplő gyerekek a mai korban élnek, és ebbe ékelődik a holokauszt története, egy mai esemény kapcsán. Azért döntött úgy, hogy a nagypapa felől közelítsen a témához, mert ez az a generáció, melynél 1. előfordult, hogy nem hurcolták el őket, és 2. végigélték ezt az időszakot, 3. ugyanakkor még mindig nehezen dolgozzák fel azt, ami történt. Bennük maradt a trauma, hogy történt valami, amivel akkor nem foglalkoztak, mert például gyerekek voltak, és nem értették akkor sem, mi zajlik körülöttük.

BP9

Kovács Eszter

Végül Kovács Eszter fontosnak tartotta megemlíteni, hogy jó lenne, ha ezt a kötetet nem úgy kezelnék, mint egy holokausztkönyvet, hanem úgy, mint egy érdekes, focis regényt, amelyből az is kiderül, mit jelent a holokauszt. Így könnyebben indul róla párbeszéd gyerek és szülő között, mint egy háborús történet kapcsán. Kenesei Marcell hozzátette, ha csak egy ember életében másfajta gondolkodásmódot alakít ki a kötet a holokauszt és a zsidóság kapcsán, már megérte, mivel az oktatási programjaikon is az látható, hogy ha egy-két tanár új módszerekkel ki tudja tágítani azt a perspektívát, ahonnan ez a kérdéskör könnyebben megközelíthető, már áttörést érhet el.

Fotó: Vörös Szilárd, prae.hu

nyomtat

További írások a rovatból

Keressük az interaktivitás megvalósíthatóságának a kereteit
Műhelykonferencia a magyartanításról – 2. nap
Kovács Eszter mesélt karácsonyi könyvekről, gyönyörű illusztrációkról és hajléktalan főhősről

Más művészeti ágakról

irodalom

Én önmagammal bokszolok Én önmagammal bokszolok
Interjú Dragomán Györggyel
irodalom

Hol vagyunk, hol nem mi vagyunk Hol vagyunk, hol nem mi vagyunk
És boldogan éltek? Mesehősnők utóélete, szerk. Szederkényi Olga, Budapest, Cser Kiadó, 2018
Bryan Singer / Dexter Fletcher: Bohém rapszódia
Nagypál Orsi: Nyitva


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés