bezár
 

színház

2018. 11. 10.
Egymásra találnak-e a nők és a férfiak?
Hogyan találtak egymásra a nők és a férfiak az Ódry Színpadon
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Az SZFE harmadéves színészhallgatóinak a Hogyan találtak egymásra a nők és a férfiak című előadása egy korrekt felmutatása annak, hol is tartanak épp. Nem több, és nem is kevesebb. Ennek az elsődleges oka, hogy a produkcióban egyvalami sejtet egyensúlyt nők és férfiak között, ez azonban történetesen csupán az előadás címe.

A Színház- és Filmművészeti egyetemen bemutatott produkciókkal kapcsolatban rendszerint felvetődhet a kérdés, hogy képesek-e túlmutatni a benne szereplő diákok pillanatnyi tudásszintjének a közönség számára való felvillantásán. A pápua új-guineai eredetmítoszokból összeálló Hogyan találtak egymásra a nők és a férfiak címében is egyértelmű témájánál, vagyis a nemi szerepeknél erősebb közönségcsalogató nemigen lehetne a mai magyar közéletben. Ráadásul a cím még valamiféle egyenlőséget is sugall, egymásra találásról beszél, amely különösen ígéretesnek hangzik. Ez utóbbi értelmezés azonban sajnálatos módon nem nyer semmiféle visszaigazolást. A terepet maguk a történetek uralják, amelyek már jóval kevésbé viselik magukon ezt az egyensúlyt, illetve a köréjük funkcionálisan kialakított mozgásszínház, amelyben az osztály hét férfitagjával sokszor, sok módon kerül szembe a négy női tag.

Szkéné színház

Az egyik történet kezdetén egy sasmadár becsalogat egy nőt az erdőbe, ahol megerőszakolja. Máskor egy nagyobb csapat nő kerget egy rendkívül jóképű férfit, akiről nem tudják, hogy valójában egyikük öccse, aki levedlette az egyébként látványosan csúnya bőrét. Ennyiből már talán sejthető, hogy az alapanyag nem éppen modern kori feminista tanmesék jegyeit viseli magán. Innen nézve már az is teljesen kézenfekvőnek látszik, hogy a mozgásszínházi megoldásokon belül a klasszikusnak ismert férfi és női szerepek és erők megmutatása kerüljön előtérbe, olykor némi karikatúraszerű elnagyoltsággal megspékelve. Szóval vannak itt vadászó férfiak és menekülő nők, védelmező férfiak és védett nők, olykor védelmező anyák és védett gyerekek, illetve összeborulva dörmögő férfiak, és összeborulva csicsergő nők. Sok-sok, ma már bőven konvencionálissá vált társadalmi szerep, amelyet az elnagyoltság minimálisan komikussá tesz, rendet rakni azonban nem különösebben próbál közöttük. Hiszen ha a történet ősi és mitikus, akkor az ábrázolásmód nyugodtan lehet ősemberi vagy legalábbis olyan, amilyennek az ősembert ismerni véljük, minden esetlenségével együtt. Az előadás legszerencsésebb és egyúttal a legviccesebben megvalósított pillanatai még az előbb említett, csoportban dörmögős-csicsergős „tömegjelenetek”. Ezekben ugyanis egy pillanatra felvillan egy, a nemi szerepektől független, ezáltal a látvány szempontjából is egységes ábrázolásmód szándéka. Szemben azzal az elnagyoltsággal, amelyet például a nőket a barlangba hurcoló férfiak mozgása jelez, ezekben a nemenkénti összeborulásokban, játékos csordaszellem-ábrázolásokban megteremtődik valamiféle egyenlőség a két nem között, ezáltal némileg az egész előadásban.

Kár, hogy ez az egyetlen ilyen megoldás. Nem is csak a feminizmus és a politikai korrektség okán lehetett volna több hasonló gesztust elrejteni, hanem mert a produkció így egyensúly híján bicegni kénytelen. Amit a cím még egyenlő arányban jelez, a nőket és férfiakat, azt az osztály, nemi elosztása okán már eleve nem tudja visszaadni. Emiatt különösen fájdalmas erejű például annak a jelenetnek az ábrázolása, amikor a férfiak bevonszolják a nőket az erdőbe: négy színésznő négy színészre. A maradék három színész alakíthatja az erdőt, ráadásul a színpad jobb oldalán, ahelyett, hogy mondjuk hátul lennének, középen. Hiába van meg – a mozgáskoordinációhoz, és így a fizikai-technikai feladatok korrekt elvégzéséhez szükséges – egyensúly a harmadéves hallgatókban egyenként, ha ugyanennek az egyensúlynak az előadás más dimenzióiban alig találni jeleit.

Persze az sem kizárt, hogy mindez szándékos, és a témabeli egyensúlyra érzékeny lelkeket egy teljesen tudatos, provokatív koncepció mentén zúzza apró darabokra az egyébként feltörő tehetség, Hegymegi Máté rendezése. Ebben az esetben mindenképpen van benne egy kiadós bátorság, hiszen éppen azt a kérdést teszi fel rejtve, hogy egyáltalán sikerült-e valaha is megteremteni a nemi egyenlőséget. A válasza, az egyértelmű nem azonban olyan profán alapvetésként válik az előadás részévé, hogy egyáltalán nem biztos, hogy valóban volt mögötte kérdés. Így a Hogyan találtak egymásra a nők és a férfiak egy korrektül bemutatott mozgásszínházi gyakorlatsor marad. Ha ennél tágabb kontextusban akarjuk vizsgálni, súlyos hiányosságokkal szembesülünk.

 

Hogyan találtak egymásra a nők és a férfiak

Mítoszok Pápua Új-Guineából

 

Játsszák: Fröhlich Kristóf, Gombó Viola Lotti, Kenéz Ágoston, Lengyel Benjámin, Major Erik, Owaimer Adrián, Rohonyi Barnabás, Staub Viktória, Tóth Zsófia, Váradi Gergely, Veszelovszki Janka

Dramaturg: Garai Judit

Osztályvezető tanár: Pelsőczy Réka, Rába Roland

Zenei vezető: Tarr Bernadett

 

Rendező: Hegymegi Máté

 

2018. október 13.

Ódry Színpad, Színház- és Filmművészeti Egyetem

 

Fotó: Színház- és Filmművészeti Egyetem

nyomtat

Szerzők

-- Stermeczky Zsolt Gábor --

1992. Budapest. Főleg Rákospalota és Újpest határmezsgyéje. Költő, kritikus, hobbizenész, még hobbibb táncos. Megjelent könyve: Tévedések tárgya (2018, Scolar, verseskötet).


További írások a rovatból

Penelope Skinner: A legenda háza a Belvárosi Színházban
színház

A MáSzínház KÖT-EL-ÉK – „Okos lány, túlteszi magát rajta!” előadásáról
avagy A spacio-temporalitás liminalitásának reprezentációja David Greig Prudenciájának Kovács D. Dániel által teremtett színpadi víziójában...
Hodászi Ádám: Kikönnyítve című drámája az Apertúra Bázison

Más művészeti ágakról

trabant: trabant LP (2024, purge.xxx)
gyerek

Marék Veronika kapta a Magyar Gyermekkultúra Mestere Díjat


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés