bezár
 

film

2019. 02. 20.
Se szex, se humor
Dobó Kata: Kölcsönlakás
Tartalom értékelése (1 vélemény alapján):
Dobó Kata rendezői debütje könnyed hangulata ellenére a legkevésbé sem volt egyszerű vállalás. Nem is sikerült igazán nekünk szólót és maradandót alkotni – de még a bevállalós szórakoztatás is elmaradt.

Szó se róla, a szexkomédia egy kifejezetten nehéz, nagy rutint, vagy legalábbis lenyűgözően invenciózus alkotóerőt, tűpontos ritmus- és humorérzéket igénylő műfaj, amely akkor működik jól, ha kellően vérbő és szókimondó, enélkül ugyanis az érdektelenség langy vizébe fullad, ám ha a szellemtelen alpáriság másik végletébe csap át, ismét csak önmagát heréli ki.

Dobó Kata első rendezésére ez utóbbi vádnak persze még az árnyéka sem vetülhet, itt minden a polgári jó ízlés kiszámítható keretei között marad, a pikáns szórakoztatás ígéretét tehát nem váltja be a Kölcsönlakás, ellenben lehengerlő természetességgel dörgöli az orrunk alá a házasság kríziseire adott konzervatív klisémegoldásait.

Kölcsönlakás

A szexkomédia műfajának kezdetei az ötvenes évek Amerikájáig nyúlnak vissza, ekkor alakult ki a könnyed, szórakoztató zsáner, amely a romantikus komédiákhoz képest sokkal nyíltabban, bátrabban mutatta be a romantikus érzelmek mélyén (vagy azok hiányában) meghúzódó szexuális vonzalmat, összefüggésben a fogyasztói társadalom ekkor aktuális kialakulásával, ahonnan nézve a (női) szexualitás is egy lett a – kimondottan kelendő – fogyasztási cikkek közül.

Kölcsönlakás

Az elmúlt hetven évben azonban számos eltagadhatatlan erejű és hatású változáson vagyunk túl. Először a hetvenes évek elméleti feminizmusának gondolatformálása, majd a nők szerepének az ezredforduló utáni, még Hollywoodban is hangsúlyosan megjelenő újrakeretezése adott friss muníciót és új megközelítést a műfajnak, egyre nagyobb hangsúllyal jelenítve meg a szuverén, szabad és – egy elképzelt, ideális világban legalábbis – egyenrangú női szexust. A világméretűvé nőtt #MeToo mozgalom óta pedig végképp azt hihetnénk, hogy többé már nem is lehet az elmúlt korok sztenderdjei szerint beszélni egy szexkomédiában úgy nőkről, mint férfiakról, vagy a kettejük viszonyáról. 

Szomorú látni, hogy az ideahaza egyébként is foghíjas előzményekkel bíró műfaj képtelen reagálni bármilyen progresszív társadalmi változásra, a karakterek tekintetében kizárólag ósdi sztereotípiákban tud gondolkodni, és kínosan ügyel rá, hogy megmaradjon a konzervatív családmodellként értelmezhető sémában, egyszersmind nélkülözzön mindenféle szellemdús humort.

Kölcsönlakás

A történet papíron három lánytestvér szerelmi kalandjairól szól, melyeket – figyelem, ez a vígjátéki elem! – ugyanaz a lakás gabalyít egyetlen dramaturgiai csomóba. A legidősebb nővér, Anikó (Balla Eszter) ráadásul még csak nem is kalandozik sehova, ő a megtestesítője a tökéletes Asszonynak, aki bájosan sztereotipikus papucsférje mellett egyedül a teherbeesésen iparkodik rendületlenül, viszont az övé a szóban forgó lakás. A nagyobbik húg, Linda (Martinovics Dorina) egy hűtlen férj mellett szenvedő, elnyomott, szexualitásában kibontakozni – lehetőségek hiányában – képtelen nőalak, aki  – jobb híján – a friss hús jógaoktatót célozza meg parlagon herevő női csáberejével. A fiatalabbik húg ezzel szemben – a szülőkkel élő kislányként, az örök legkisebbként – nagykorúsága ellenére csupán a tinédzserek túllelkesedő rajongásáig jut a nővére házában dolgozó dekoratőrrel. Nincs szomorúbb azonban az Oroszlán Szonja által játszott mesekönyvszerzőnél, aki eklatáns példája a „nem-nőnek”. A gyerekkönyvíróként elképesztően sikeres, önmaga piaci értékét jól ismerő, szép karriert futó nő – aki nem utolsó sorban a gyerekkönyvkiadással foglalkozó főszereplő férjek számára a teljes csődből való megmenekülés záloga is egyben – egy túlhabzóan idétlen, kutyusos nadrágkosztümjében végtelenül infantilizált, szüleivel és kutyáival élő, tökéletesen aszexuális személyként áll előttünk, aki minden kétséget kizáróan csak nevetség tárgya lehet, hiszen közelében sincs a „dughatósági skálának”.

Kölcsönlakás

Szemben a Martinovics Dorina által játszott, minden tekintetben csodás feleséggel, akire azonban a friss izgalmak (hovatovább prostituáltak!) után kajtató férjnek mintha abszolút nem volna szeme, s akinek kicsattanó nősége kétségbeesett ruhavásárlásokba és a jógaoktató gyerekes érdeklődése által kiváltott lelkes odafordulásba fordul. Linda a film egy pontján megvallja a nővérének, hogy a férje olyan dolgokat kér tőle, amihez neki semmi kedve, nem izgatja, és az örömét nem szolgálja, éppen ellenkezőleg. Ezen a legidősebb testvér készséggel hüledezik egy sort – hogy azután az utolsó, megdicsőítőnek szánt jelenetben azt lássuk, Linda házasságát a krízisből mégis a feleség igényeinek teljes feladása mentette ki. S mintha mi sem történt volna, minden megy a régi, rendes kerékvágásban, csak éppen most már ő maga játssza el teljes önfelszámolásban férje kedvéért a friss izgalmak és a prostituáltak szerepét.

Kölcsönlakás

A színészek egyébként többnyire becsülettel igyekeznek evickélni a papírízű dialógusok nyújtotta, levegőtlenül szűk keretek között, mégis, valahogy a megbízható karakterszínész, Szabó Simon az egyetlen, aki a műfaji közegben éppúgy, ahogy ebben a konkrét alkotásban is igazán otthonosan mozog, aki egyszerre bumfordi és keresetlen, lazán természetes, ugyanakkor mintha finoman el is tolná magától a szerepet. A szereplőkkel való empatizálást az sem segíti, hogy a film a pszichológiai realizmust tökéletesen nélkülözi. A címszereplő lakás köré afféle szexinek szánt tévedések vígjátéka szerveződik, nézőként mégis nehezen érezzük át a sürgető kényszert a lakás megszerzésére, minthogy a szereplők egy sohasem volt látszat-Magyarország elképzelt felsőközéposztály-beli tagjai a tágas nagypolgári lakásban, melynek még a leendő gyerekszobáját is egy celeb dekoratőr festi ki, a női karakterek pedig mintegy bosszú gyanánt az autóból épp csak kiugorva, ötletszerűen vásárolnak fel egy fél boltot az V. kerületben, mégsem tudnak megoldani egy kecót maguknak egy éjszakára. A Kölcsönlakás egyetlen lenyűgöző teljesítményéről viszont mindenképpen meg kell emlékeznünk, hiszen nem mindennapi dolog, hogy a Kertész utcát kutyaszarmentesen és a dohos elhanyagoltság miliője nélkül tudták fotografálni!

 

Kölcsönlakás, magyar romantikus vígjáték, 98 perc, 2019. Főszereplők: Haumann Máté, Klem Viktor, Martinovics Dorina, Balla Eszter, Oroszlán Szonja, Szabó Simon, Kiss Ramóna, Fehér Tibor, Kopek Janka. Zene: Czomba Imre. Operatőr: Seregi László. Látvány: Valcz Gábor. Írta: Ray Cooney, John Chapman, Buss Gábor Olivér. Technikai rendező: Gulyás Buda. Rendezte: Dobó Kata. Forgalmazza az InterCom. Bemutató: 2019. 02. 13. Korhatár: 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott!

 

Dombai Dóra az ELTE BTK magyar nyelv és irodalom, valamint filmtudomány és esztétika szakán végzett. Immár egy évtizede publikál rendszeresen filmkritikákat, társadalmi témájú esszéket, alapítója egy kortárs magyar divattal, illetve egy gasztronómiai és belföldi turisztikai témákkal foglalkozó portálnak. Érdeklődési területe a feminista kritika, a narratológia és a rituális művészetek.

 

nyomtat

Szerzők

-- Dombai Dóra --

Dombai Dóra az ELTE BTK magyar nyelv és irodalom, valamint filmtudomány és esztétika szakán végzett. Rendszeresen publikál filmkritikákat, elemzéseket és társadalmi témájú esszéket. Érdeklődési területe a kortárs magyar filmművészet, a feminista kritika és a környezetesztétika.


További írások a rovatból

Hajdu Szabolcs: Kálmán-nap
Prikler Mátyás: Hatalom
Martin Scorsese: Megfojtott virágok

Más művészeti ágakról

Tóth Kinga AnnaMaria sings/singt/énekel című kötetének bemutatója
A Corvina Kiadó Plautus: Hét komédia című kötetéről
Istentelen ifjúság a Radnóti Színházban
Závorszky-Simon Márton képei a Vízivárosi Galériában


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés