A heti lapszám Csákányi Eszterrel készített interjút közöl. A színésznővel Zeck Judit beszélget. Szóba kerül többek között az írás általi vallomás, a hivatásszerű önvizsgálat és a színpadi létezés. 

Hetvenötödik születésnapja alkalmából Hunčík Pétert Németh Zoltán köszönti. A szerzővel a szlovákiai irodalmi körökből való kitörés nehézségeiről értekezik, majd Hunčík személyére és munkásságára térve a következő szerepeiről számol be: „pszichiáter, orvos, újságíró, politológus, mecénás, filantróp, közéleti aktivista, igazi közép-európai citoyen és patrióta”, majd számot ad közéleti sikereiről, valamint egy személyes emlékéről.

Szávai János Annie Ernaux Balzacot olvas című írásában Balzac Goriot apóját és Annie Ernaux La place – A hely című regényét veti össze. Kezdésként Balzac irodalomtörténeti szerepét fejtegeti, miszerint a tudományos szempontok elsiklanak a szerző fontossága felett, hiszen ha egyáltalán említésre méltatják, csak ellenpéldaként hozzák fel. Ezt követően a La place – A hely című regény története és a Balzackal való összefüggése kerül középpontba: Ernaux regénye nem csak témaként emeli be a Goriot apót, de annak „sajátos és eredeti újraírásaként” is olvasható.

Nyerges Gábor Ádám menthetetlen című verse az emberi tehetetlenséget, a lehetőségek szűkösségét és a segítségnyújtás nehézségeit tematizálja a gyász kontextusában. Az Idegőrlő című szonett a mindennapok „agyonszurkáló” gyötrelmeiről és az ezekkel szembeni belső tartásról szól. 

A tárcarovatot Balássy Fanni nyitja Spórolásra tanítani névrokonunkat, avagy levél Balásy Gyulának című írásával, amelynek címe nem hazudik: számozott tippekkel látja el Balásy Gyulát a spórolással kapcsolatban, de erre az önzetlen jócselekedetre nemcsak a névrokonság az egyetlen ok.

Rengeteg másik is fellelhető, amelyeket Balássy Fanni az írás legelején felsorol: stratégiai zsepipakk mindkettőjüknél, ha elhagyják a házat, a nevük félreolvasásának azonos arányú valószínűsége, az egyikük Gyula városában, másikuk egy Gyula nevű testben él és ugyanolyan zöld pulcsijuk van. 

Jónás Tamás Nejužší ulička című írása öt számozott egységből épül fel, amelyek egy-egy pillanatképet villantanak fel egy magyar pár Prágában töltött hónapjaiból. A viharos szerelmet egy kapcsolatukon kívül született gyerek, annak magára hagyott édesanyja, a barátok és szülők ellenszenve, féltékenység és bizalmatlanság mérgezik. A történet legvége Prága legkeskenyebb utcájába vezet, de a párkapcsolat jövőjének alakulása még ott sem válik láthatóvá.

Gerőcs Péter A szabadulás esélyei című tárcanovellája szintén számozott részekkel operál, viszont a lap tetején lévő írás újabb csavarral kecsegteti az olvasókat: „Az olvasáshoz készíts elő egy 6 oldalú dobókockát!”. De nem ez az egyetlen interaktív instrukció: az E/2-ben narrált szöveg a teljes belehelyezkedés lehetőséget kínálja fel, amiben az események alakítására is lehetősége van az olvasóknak: az első fejezet zárlatához érve, az olvasó eldöntheti, a történetet a harmadik vagy az ötödik fejezet nyújtotta lehetőséggel folytatja, ezt követően minden részlet végén kockadobással dől el, hogy hol folytatódik az olvasás. „Te” és egy fiatal lány összezárva, karanténban: többfajta olvasati lehetőség, többféle sorrend, több végkifejlet.

Egressy Zoltánnak négy költeménye jelent meg Meghívás, Dilemma, Álcázott bolygó és Zuhog Bordóvölgyben címek alatt. A versek „újra és újra és újra és újra / és újra és újra és újra és újra” regenerálódó atmoszférák ciklikusságáról, új ízekről és tapasztalásokról, „kozmikus porfelhő-áramlásról” és szakadatlan esőről is szólnak.

Lapis József kritikájában Papp-Sebők Attila Káté című verseskötetét veszi górcső alá. „A görög katekhein szó azt jelenti, visszhangozni, és utal arra, hogy a katekizmus kérdés és felelet dinamikájában oktat. Papp-Sebők Attila Kátéja a belső kérdéseket és kételyeket visszhangozza folyamatosan, és visszhangozza mind a külső nyomás kényszerítő válaszait, mind a belső szabadság vágyának feleleteit. Így lesz Isten szemérmetlen szeretetének és a félelem elengedésének törékeny katekizmusává.”

A hét Ex librisét a nemrég elhunyt polonistának, Pálfalvi Lajosnak köszönhetjük. Értekezik benne Bengt Jangfeldt Mi és ők című művéről, Pavel Baszinszkij Az igazi Anna Karenyina regényéről, Olga Tokarczuk Nobel-díjas szerző Empiuszon című kötetéről és Petneki Noémi A szabadság útjai című irodalomtörténeti munkájáról.

Martin József Az ég történésze című írásában Kiss László és Szále László A csillagászat mindenkié című közös könyvét mutatja be, bevezetésként a magyar irodalom csillagokban gazdag példáival szemléltetve, hogy mindezek ellenére mennyire kevés a valódi természettudományos tudásunk a világűr történéseiről, de ez a kötet változtathat ezen az állapoton.

Kőrössi P. József Fráter Erzsikének cím alatt Praznovszky Mihály Aki belehalt a halhatatlanságba című kötetéről írt, amelyben beszámol az irodalomtörténeti torzításokról, amelyek a Madách Imréné Fráter Erzsébetről való eddigi tudásunkat alakíthatták, Praznovszky Mihály ezt igyekszik korrigálni.

„Madách Imréné Fráter Erzsébet nem kurva volt, akinek kéjelegve szerették beállítani, hanem áldozat egy olyan korban, amely e tekintetben nem különbözik a miénktől: rosszindulatú megjelenítése egy védekezni képtelen emberi lénynek elég ahhoz, hogy tüzet kapjon, és akár több száz éven keresztül égesse az eszköztelen embert – bele a megsemmisítve felemelő halhatatlanságba.”

„A 60-as és 70-es évek Romániáját többnyire nem a gondtalan gyerekkorral asszociáljuk, sokkal inkább a kommunista rezsim hírhedt megszorításaival és kegyetlenségeivel” – írja Kocsis Anett Anna Ioana Pârvulescu Ártatlanok című önéletrajzi regénye kapcsán, arról számolva be, hogy a regény kísérletet tesz elvonatkoztatni ettől az erősen politikai kontextustól, és „idillikus nosztalgiával” festeni meg a brassói gyerekkor képét.

„Pârvulescu regényének valódi tétje így nemcsak a gyerekkor előtti főhajtás, hanem tanúságtétel az egyes életszakaszok közötti átjárhatóságról és az emlékezés aktusának és attitűdjének identitásképző szerepéről” – olvasható a cikkben.

Murányi Gábor Távozók és maradók cím alatt szemlézte a Kőrösi P. József beszélgetéseit egybegyűjtő kötetet (Törzsasztal, törzsvendég – Kőrösi P. József beszélgetései kortárs erdélyi írókkal, művészekkel). Pontosítja a címet, szót ejt a beszélgetőkönyv hagyományairól, majd a könyv interjúira térve azt mondja, hogy a „21 beszélgetés akár erdélyi irodalomtörténeti kézikönyvként is olvasható”, melynek megkerülhetetlenségéhez az intim vallomások is hozzájárulnak.

Huszár Ágnes Carlo Massala Ha Oroszország győz – Szcenárió című könyvéről írt, melyet a szerző figyelmeztetésként értelmez, a könyv által felvázolt lehetőség „következhet be, ha az európai társadalmak nem hajlandók következetesen fellépni Oroszországgal szemben.”

Tompa Andrea Meghalni szabad című könyve Jankovics Jenő életéből közel három évtizedet felölelő időszak történeteit közli. A kötetről Kizökkent, visszazökkent címmel Bárdos Judit írt, aki Jankovics Jenő lényeges életszakaszainak kiemelése után, a kötet tanulmányairól számol be, melyek többek között a kizökkent időt, Jankovics naplóbejegyzéseit, a magyar és zsidó identitást vizsgálják.

Szurcsik József „grafikái olyan poszthumán környezetet vizionálnak”, melynek „nyelve a 20-as, 40-es évek birodalmi stílusait idézik, az agitációs propaganda feszes, kíméletlen világát” – írja Sinkó István a lapszám írásait kísérő képzőművész munkáiról. Az egyszerre „groteszk, leleplező és kritikus” művek „az ember elembertelenedésének folyamatát mutatják be”. 

Az aktuális lapszám kapható az Írók Boltjában és az újságárusoknál.