bezár
 

színház

2019. 04. 14.
Csoszogó gondnok
Pinter-darab a Radnóti Színházban, Alföldi Róbert rendezésében
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Csöpögő csapok, óriási csövek. Lomok, kacatok, elhasznált bútorok borítják a Radnóti Színház színpadát Harold Pinter A gondnok című előadásában. Kálmán Eszter díszlete tulajdonképpen egy rossz, dohos szuterénszerűségre emlékeztet. Alföldi Róbert újabb rendezésében e hétköznapi tér eseményeinek és három lakójának  ̶  egy különös testvérpárnak és egy hisztis, mindent kifogásoló, befogadott idegennek  ̶  lehetünk tanúi és megfigyelői.

A színház felkérésére Totth Benedek által frissen lefordított Pinter-drámából készült előadásnak három tartóoszlopa van. Nevezetesen a három szereplő: László Zsolt, Schneider Zoltán és Pál András. László Zsolt már-már meghatóan szépen, kifinomult mimikával és szuggesztív jelenléttel lép elénk autisztikus beütésű Astonként. Használt bútorokkal, funkcióját vesztett tárgyakkal és további vackokkal tölti fel az előadás folyamán a színpadot. Elrendezi őket, berendezi a házat olyan hittel és meggyőződéssel, hogy magam is elhiszem: helye van a nagy asztalon az óriási Buddha szobornak. Később a konnektort szenvedélyesen tanulmányozni szerető Aston el is mondja különcségének okát: kiskorában bevitték egy elmegyógyintézetbe, ahol elektrosokk-terápiának vetették alá. Ez a monológ sok mindent megmagyaráz utólag, és sok mindent előre is vetít az egyébként szelíd Aston a „normális” világtól való elszakadásával kapcsolatban.

Szkéné színház

Pál András agresszív, kiszámíthatatlan Mickje egyszerre kelt rokonszenvet és ellenszenvet. Rokonszenves a romos házból igényes, színes kis csodaházat elképzelő, álmodozó, Astonért, a bátyjáért kiálló szerencsétlen fiú – és ellenszenves a hirtelen haragú, saját testvérét másoknak gúnyoló, becsmérlő, csak követelőző, de cselekedni képtelen férfi. Pál elképesztő színészi teljesítményéhez tartozik az is, ahogyan pergő nyelvvel (de nem hadarva!) sorolja fel a bátyja által befogadott Daviesnak, hogyan és miként alakítaná át az ő és Aston közös lakát. Mick gesztusaiban, mozdulataiban és arcjátékában is kiszámíthatatlan. Az egyik pillanatban pofonra emeli a kezét, a következő pillanatban pedig a pornóújság egyik oldalát betűzi. Virtuóz színészi játék Pál Andrásé.

Akárcsak Schneider Zoltáné,  precízen tárva elénk Davies személyiségét – aki megszerzett, ám elvesztett papírjai értelmében tulajdonképpen Jenkins. Ő az a szószátyár, mindent mindenkinél jobban tudó, de tenni bármit is igazából lusta ember, aki lecsúszott életművészként próbál így vagy úgy életben maradni. Ha úgy tartja érdeke, Aston nyakába varrja magát: kényelmes cipőt, jó ruhát követel tőle, miközben „rendkívül hálás” a befogadásért. Ha pedig megfordul a hajóját terelő szél iránya, akkor Micknek ígéri meg, hogy segít a ház felújításában és Aston kidobásában. És, nem utolsósorban, mindkettőjüknek megígéri, hogy gondnok lesz a házukban.

Na, persze, az ígéret csupán a kék pedellusi köpeny felvételééig tart. Azt is csak azért veszi fel a karattykirály, nehogy piszkos legyen bordó, csillogó öltönye. Schneider idegesítő, tenyérbemászó, felpofozni való, mégis (meg)érthető és szánható karaktere egyenrangú partnerként van jelen László és Pál mellett.

Ötletes a csöpögő csövek hangjának felhasználása a dramaturgiai fordulópontok jelzésére, és inspiratív Födő Sándornak a lecsöppenő cseppek ihletésére megszületett zenéje, amely elválasztják a főbb jelenetsorokat és színváltozásokat.

Harold Pinter drámájában voltaképpen nem történik semmi, és az emiatt keletkező veszélyek nem kerülik el teljesen az előadást. Hiába a bravúros színészi teljesítmény, a két felvonássá nyújtott rendezés kissé lassúvá válik, nehezen gördül jelenetről jelenetre. Csoszogva halad Alföldi A gondnoka, amely csoszogásból a leleményes és jól időzített helyzetkomikumok szerencsére kirántanak minket.

Ugyanakkor Alföldi előadása korántsem unalmas, ahogyan Pinter drámája sem az. Nagyon is sokatmondó. Sokat mond rólunk. Rólunk emberekről. Rólunk mint a mindenkori társadalomról. Akár a magyarról is, hiszen az előadás látványvilága és Schneider mondatai kapcsán asszociálhatunk a hajléktalantörvényre is.  És nemcsak én, hanem (remélhetőleg) a mellettem a telefonjára sűrűn néző férfi is elgondolkozik a látottakon. Elgondolkozunk azon, hogy mennyire bírunk alkalmazkodni egymáshoz, mennyire vesszük észre a másikat, hogy mennyit és milyen mértékben vagyunk képesek hazudni önmagunknak. Mennyire lassan, csoszogva, de biztosan lehet a társadalmi csúszda legaljára kerülni  ̶  már ha van legalja.

Harold Pinter: A gondnok. Fordította: Totth Benedek. DAVIES: Schneider Zoltán. ASTON: László Zsolt. MICK: Pál András. Díszlet-jelmez: Kálmán Eszter. Világítás: Vida Zoltán. Zene: Födő Sándor. A rendező munkatársa: Hatvani Monika. Rendező: Alföldi Róbert. Bemutató: 2019. február 24., Radnóti Színház. Fotó: Dömölky Dániel

nyomtat

Szerzők

-- Németh Fruzsina Lilla --


További írások a rovatból

színház

A japán színház bűvöletében A japán színház bűvöletében
Beszélgetés Cseh Dáviddal a japán színházról
Komáromi Jókai Színház - Szkéné: Don Juan, vagy az apák réme
A Fővárosi Nagycirkusz premier-előadása békét és összetartozást hirdet
Nálatok is esik? a KB35 Színházi Nevelési Társulat és a Trainingspot Társulat részvételi előadása

Más művészeti ágakról

Balogh Máté és Tornyai Péter kantátáinak előadása
irodalom

Sötétben tapogatózni őrült világokban Sötétben tapogatózni őrült világokban
M. Nagy Miklós és Totth Benedek beszélgetése az idei PesText egyik kiemelt vendégéről, Vlagyimir Georgijevics Szorokinról
Pintér Tibor: Hangok és szavak erdeje könyvbemutató
irodalom

Szív-fitness Szív-fitness
Helyzetjel


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés