bezár
 

film

2019. 05. 15.
Én vagyok Vasember
Bosszúállók: Végjáték
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
2008-ban ezzel a mondattal kezdődött korunk legmeghatározóbb popkulturális jelensége, a Marvel Cinematic Universe története. Az egységes univerzumban játszódó, egymással szorosan összefüggő, folyamatosan előre-hátra utalgató filmek receptjét azóta többen megpróbálták másolni, de főleg a Végjátékot nézve döbbenünk rá, hogy ez mennyire nem sikerült senkinek, hogy a többiek még a kanyarban sincsenek, és hogy a Marvel sikere csak a Star Warséhoz hasonlítható.

Már az előző Bosszúállók-részben, a Végtelen háborúban is rengeteg cselekményszál és karakter futott össze, ám a készítők egy elegáns mozdulattal az antagonistát tették meg főszereplőnek, így a film Thanos útját követve vezette a nézőket végig az eseményeken. A tucatnyi szuperhős valójában sosem került benne egy térbe, a cselekmény legalább három fronton zajlott, és mivel a fókusz Thanoson volt, nem igazán keltettek hiányérzetet a karakterek játékideje közti aránytalanságok. Valójában egészen kerek, önálló filmként is működni tudott, ami – amennyiben elfogadjuk, hogy a jók nem győzhetnek mindig – nem is kiáltott folytatás után. Thanos győzött, vége.

Végjáték

A megmaradt Bosszúállók persze nem így gondolták, úgyhogy a Végjátékban ismét „felveszik a kesztyűt”, és megpróbálják helyrehozni a történteket. Amíg az első Bosszúállók még nem különösebben szólt semmiről, az Ultron kora már előrejelezte, hogy a hősök is csak emberek, akiknek felül kell emelkedniük saját hibáikon és kételyeiken. Sőt, tulajdonképpen erről szól az egész Marvel Moziuniverzum, mióta Tony hazatért A Vasemberben afganisztáni fogságából, hogy szembenézzen addigi örökségével. Később ez a motívum fogja össze a „vesztesekből” álló A galaxis őrzőit, és ezt mélyítette tovább a szembeforduló hősökkel foglalkozó Amerika Kapitány: Polgárháborút is, hogy a többi hős filmjét ne is említsük. A Végjáték egy újabb variáció erre a témára, ám minden elődjénél grandiózusabb és erőteljesebb, hiszen a hősök a fél világ pusztulásának terhét cipelik a vállukon.

A Végjáték nemcsak a Végtelen háború közvetlen folytatása, hanem egy 22 részes filmciklus lezárása is. Ennek ellenére nagyon világosan, egyszerűen és érthetően vázolja fel az alaphelyzetet és a főszereplők motivációit. Valójában nem hogy az előző filmek, de még a Végtelen háború ismerete sem szükségszerű, mert minden fontos információ elhangzik, de nem fér hozzá kétség, hogy mégis a belső utalásoktól lesz csak igazán egyedi filmélmény a Végjáték.

Végjáték

Ehhez azonban arra is szükség volt, hogy az alkotók ilyen mesterien építsék fel ezt az egyébiránt nem olyan bonyolult történetet. A forgatókönyv nagy húzása, hogy valójában csak az eredeti Bosszúállókra fókuszál, kiváltképpen a nagy trióra, Thorra, Amerika Kapitányra és a Vasemberre, így bőven marad idő megalapozni és kidomborítani a hősök melodrámáját – ha jól számoltunk, legalább tíz megható újratalálkozás vagy búcsú fért bele a filmbe. Ha ebből még nem éreznénk igazán, hogy ez a film egy korszak végét, megkoronázását és lezárását jelenti, akkor ott van a számtalan visszautalás a korábbi filmekre. A Végjáték mint grand finale tálcán kínálja a fanservice elemeket, olyan karakterek köszönnek vissza, akikre már egész biztosan nem számítottunk, és olyan mondatok hangzanak el ismét, melyeknek régen nem tulajdonítottunk volna nagy jelentőséget, de mivel most mindennek a végén vagyunk, találó az újrahasznosításuk.

Mivel a Russo-testvérek elsősorban a melodrámára összpontosítanak, az akciójelenetek a film gigászi méreteihez képest kifejezetten visszafogottak. Ám ez is csak a tudatos cselekményszövés következménye, mert a végén akkorát robban az akcióbomba, hogy azt talán senki se gondolta volna, főleg, hogy az előzetesek ügyesen elrejtették előlünk, micsoda tömegjelenetek várnak majd ránk. Ezen a ponton már tudjuk, hogy milyen út áll a fő karakterek mögött, ezért a hentelés sem válik öncélúvá vagy egyhangúvá, a harcnak egyszerre van katartikus és drámai súlya.

Végjáték

Bár a film korántsem hibátlan, és több helyen is furcsa logikai bukfenceket vesz a sztori, mégis egészen elképesztő teljesítmény áll előttünk, és nemigazán látni, hogy ezt hogyan lehetne még tovább fokozni. Robert Downey Jr. Vasembere hatalmas utat járt be a filmvásznon, mindig új oldaláról mutatkozott be, és sosem vált önismétlővé, amire ilyen hosszú időn keresztül futó filmsorozatok történetében talán még sosem volt példa. A Végjáték nemcsak az úgynevezett Infinity Saga méltó lezárása, hanem Vasember történetének is tökéletes befejezése – olyan páratlan bravúr, ami az “Én vagyok Vasember!”-t odateszi az “Én vagyok az apád!” legendás szállóigéje mellé.

Képek: ©Marvel Studios 2019  

Bosszúállók: Végjáték (Avengers: Endgame) 2019. Rendező: Joe & Anthony Russo. Forgatókönyv: Christopher Markus & Stephen McFeely. Szereplők: Robert Downey Jr. (Tony Stark / Vasember), Chris Hemsworth (Thor), Mark Ruffalo (Bruce Banner / Hulk), Chris Evans (Steve Rogers / Captain America), Scarlett Johansson (Natasha Romanoff / Fekete Özvegy), Jeremy Renner (Clint Barton / Sólyomszem), Elizabeth Olsen (Wanda Maximoff / Skarlát Boszorkány), Tom Hiddleston (Loki), Anthony Mackie (Sam Wilson / Falcon), Chris Pratt, Zoe Saldana, Dave Bautista, Vin Diesel, Bradley Cooper, Lee Pace, Michael Rooker, Karen Gilian, Josh Brolin, Stan Lee, Brie Larson, Jon Favreau, Tom Holland, Benedict Cumberbach, Paul Rudd, Sebastian Stan, Tilda Swinton, Natalie Portman, Rene Russo, Frank Grillo, Michael Douglas, Gwyneth Paltrow, Chadwick Boseman, Ty Simpkins, Robert Redford, Frank Grillo. Forgalmazza a Forum Hungary. Bemutató: 2019. április 25. Megtekintése 12 éven aluliak számára csak nagykorú felügyelete mellett ajánlott.
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Dani Áron --


További írások a rovatból

Frédéric Tellier: A tűzön át
Interjú Mundruczó Kornéllal a filmes és a színházi lét különbségeiről
Danny Boyle: Yesterday

Más művészeti ágakról

art&design

Ne legyen diszkrét Ne legyen diszkrét
Bob Dylan: „Életem az utca, ahol járok" / Reök-palota, Szeged
Vénusz nercben a Vidéki Színházak Fesztiválján
színház

Az ördög báránybőrt visel Az ördög báránybőrt visel
Az Ördög a Városmajori Szabadtéri Színpadon
art&design

Ami általános, ami emberi Ami általános, ami emberi
Interjú Ember Sárival lehetséges megközelítésekről, utazásokról, önazonosságról, piaccal való megbékélésről


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés