film
2008. 05. 08.
Magyar horror
Tűzvonalban, M1, Vasárnap 21:05

Rosszmájú elemzők szerint sorozatunk a már nálunk is elhíresült 24 mintájára készült: annak magyar koppintása. A képkivágásos megjelenítés miatt mindjárt beugrik bárkinek, de hát kell valami "vezető" a magyarnak, hogy leüljön valami elé, ami saját háza tájékáról gyün. Lehet benne valami, de azért mégsem merném ezt egyértelműen és határozottan állítani. És nem mernék egyenlőségjelet tenni, mondjuk Jack Bauer és Bordás Attila közé sem.
A Stohl András által - egyébként kiválóan - alakított Bordás Attila igazi ízig-vérig kelet-európai módon frusztrált rendőrember, akinek a magánélete ugyanúgy válságban van, mint menő hollywood-i, vagy hollywood környéki kollégáinak, csak jobban elhisszük neki, meg azt is, hogy ez néha bizony eléggé fájni tud.
Van, ugye, a Mosoly utca, Budapest mit tudom én melyik kerületében (de nem is ez a lényeg), és ebben a kicsi kerületben mindig történik valami nagy és fontos dolog, mondjuk egy kocsmai verekedés és egy szelíden a villamoson ellopott pénztárca között, vagy beékelve közé. Terroristák és bűnöző mogulok jönnek-mennek, hullanak a fejek - persze szó szerint. Körmök is tépődnek, kokainszállítmányok is tűnnek el, az igazság meg mindig odaát van.
Az őrsön nagyjából jellemző magyar figurák csetlenek-botlanak, és hihetően szerencsétlenek is, különösen szimpatikus a roma rendőr fiú- bizonyos - Otyó (Varjú Kálmán) - szerepeltetése, bár a közhelyes paneleket itt nem sikerült elkerülnie a forgatókönyvírónak, aki azért meg kell hagyni, zseniálisan végzi a munkáját: látszik a filmen, hogy imádja azt, amit csinál, és ez jó nagyon.
Mert kinek kéne egy amolyan Életképek-szerű, tömény banalitás? A film gyenge pontjai nálam színészekhez, színészi alakításokhoz köthetőek, például, Jordán Tamásnak egyszerűen nem hiszem el, hogy ő egy rendőr atyaúristen, leszögezem, imádom Jordán Tamást, de ezt a szerepet nem sikerült megformálnia. Sajnos kicsit a Kisváros című csődsorozat felé húzza le filmünket, akárcsak Hollósi Frigyes által alakított Kálmán bá, az alkoholizmus határvidékén tántorgó rendőr.
A komolyzenét hallgató, mindig faarcú és kíméletlenül okos maffiavezér Petár (László Zsolt) alakja, annyira ismerős és rutinból megírt, hogy ettől lesz eredeti és hiteles valamiért.
Azért a filmzenét én lecserélném egy kevésbé komikusra.
A Stohl András által - egyébként kiválóan - alakított Bordás Attila igazi ízig-vérig kelet-európai módon frusztrált rendőrember, akinek a magánélete ugyanúgy válságban van, mint menő hollywood-i, vagy hollywood környéki kollégáinak, csak jobban elhisszük neki, meg azt is, hogy ez néha bizony eléggé fájni tud.
Van, ugye, a Mosoly utca, Budapest mit tudom én melyik kerületében (de nem is ez a lényeg), és ebben a kicsi kerületben mindig történik valami nagy és fontos dolog, mondjuk egy kocsmai verekedés és egy szelíden a villamoson ellopott pénztárca között, vagy beékelve közé. Terroristák és bűnöző mogulok jönnek-mennek, hullanak a fejek - persze szó szerint. Körmök is tépődnek, kokainszállítmányok is tűnnek el, az igazság meg mindig odaát van.
Az őrsön nagyjából jellemző magyar figurák csetlenek-botlanak, és hihetően szerencsétlenek is, különösen szimpatikus a roma rendőr fiú- bizonyos - Otyó (Varjú Kálmán) - szerepeltetése, bár a közhelyes paneleket itt nem sikerült elkerülnie a forgatókönyvírónak, aki azért meg kell hagyni, zseniálisan végzi a munkáját: látszik a filmen, hogy imádja azt, amit csinál, és ez jó nagyon.
Mert kinek kéne egy amolyan Életképek-szerű, tömény banalitás? A film gyenge pontjai nálam színészekhez, színészi alakításokhoz köthetőek, például, Jordán Tamásnak egyszerűen nem hiszem el, hogy ő egy rendőr atyaúristen, leszögezem, imádom Jordán Tamást, de ezt a szerepet nem sikerült megformálnia. Sajnos kicsit a Kisváros című csődsorozat felé húzza le filmünket, akárcsak Hollósi Frigyes által alakított Kálmán bá, az alkoholizmus határvidékén tántorgó rendőr.
A komolyzenét hallgató, mindig faarcú és kíméletlenül okos maffiavezér Petár (László Zsolt) alakja, annyira ismerős és rutinból megírt, hogy ettől lesz eredeti és hiteles valamiért.
Azért a filmzenét én lecserélném egy kevésbé komikusra.

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.
További írások a rovatból
Terry Gilliam filmjét 25 éve, december 8-án vetítették először New Yorkban
Iryna Tsilyk A föld oly kék, mint egy narancs című filmje a 17. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválon
Más művészeti ágakról
Nem stimmel az Antikvarium.hu közleménye
Virtuális kiállítás, online foglakozás gyerekeknek és tárlatvezetés a Deák17 Galériában
Interjú Bornemisza Eszterrel karriertörténetéről, szakmai önfejlesztésről és a kortárs textilművészet hazai és nemzetközi megítéléséről
Interjú Baráti Kristóffal pályakezdésről, menedzselésről, külföldi lehetőségekről