Mit tehetnek meg, meddig mehetnek el a tanárok a tanítványaikkal szemben? Kinek a szavára kell adnunk, ha felmerül a szexuális visszaélés gyanúja? Kinek a felelőssége, ha egy intézményben ilyesmi történik? – Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket vet fel a nemrég a mozikba került Szép csendben. Nem gyakori filmes téma, különösen nem magyar alkotásokban. Ezért az idősödő karmester, a fiatal lány és a nyomozásba kezdő zenészfiú története mindenképpen figyelmet érdemel.

A film tekinthető az utóbbi években fellobbanó, valamennyire Magyarországon is visszhangot kapott #MeToo mozgalom szülöttjének, a botrányos hírek egyfajta reflexiójának. Ezt alátámasztja, hogy a film megjelenése kapcsán egy online videósorozat is készült, amelyben színészek, közéleti személyek méltatják a film témaválasztásának jelentőségét. Hogy néhányat említsünk: íme, a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány ajánlása, Ráskó Eszter pszichológus szavai – és Vecsei H. Miklós is elkészítette a maga verzióját.

A Szép csendben tehát vitaindító alkotás, s ez mindenképpen érdem. Az ötlet kidolgozása azonban több tekintetben hiányérzetet kelt, s a film összességében nem tud maradandó élményt nyújtani. Inkább tehát a témaválasztásnak van ereje, semmint a megvalósításnak.

A főhős, Dávid, egy középiskolai ifjúsági zenekar hegedűs szólistája, aki a hatvanéves karmester, Frigyes csoportjába jár. A történet ott kezdődik, amikor a zenekarba egy nap új tag érkezik, a félénk és halk szavú Nóri. A lány egy kritikus pillanatban kifakad, és elárulja Dávidnak, hogy Frigyes („Frici bá”) bizalmas viszonyt próbál kialakítani vele, masszírozza, simogatja, nyomasztóan viselkedik. Dávid ezek után elszánt nyomozásba kezd, hogy megoldja a rejtélyt, és kiderítse, mégis mi zajlik a különórák zárt ajtói mögött.

Máté Gábor, aki a karmester-tanárt játssza, remekül alakít, meggyőző és hiteles, mint őrlődő, kiismerhetetlen férfi. Kamasz hőseinkkel sajnos már kevésbé lehetünk elégedettek. Az ő szerepeik nem elég határozott kontúrúak – vagy nem elég magabiztosan játsszák azokat, így nem érik el azt a hatást, nem adják át azt az érzést, amelyet meg kellene teremteniük. A néző érzi az alkotói szándékot, ám gyakran hiába várja azt a hangsúlyt, gesztust, pillantást, amitől világos lesz az adott karakter lelkiállapota, szándéka, attitűdje.

Hiába a számos hatásosnak szánt jelenet, a film nem tud igazán erős hatást gyakorolni a nézőre. Ez abból ered, hogy a dramaturgia pontatlan és kidolgozatlan, s ez a színészi játékot is elbizonytalanítja. Ha nem világosak a belső viszonyok és a szereplők cselekedeteinek motívumai, az óhatatlanul ügyetlen elbeszélést és játékot eredményez. Ezért nem tud megragadni, elgondolkodtatni az egész.

A legfeltűnőbb ez a hiány azokban a jelenetekben, amelyekből világossá válhatna, mit jelent Dávidnak a karmester személye (mennyire hű hozzá, megsértődött, haragszik rá?), mit jelent neki Nóri, s pontosan mikor alakul ki olyan viszony köztük, amitől a fiú ennyire vehemensen veti bele magát az ügybe. A drámai filmnek lehetnek nyitva hagyott elemei, de az elbeszélésnek és a színészi játéknak jobban fel kellene fednie az érzelmi kapcsolatokat, a karakterek pontos viszonyait és azok átalakulását. Egy ilyen finom, mikrorezdülésekre fókuszáló kamaradráma esetében akkor igazán jó a színészvezetés, valamint a néző figyelmének az irányítása, ha a filmet nézve átérezzük, megértjük, hogy melyik karakter min megy keresztül, és ez hogyan hat vissza a sztorira, hogyan viszi előre a cselekményt.

Dávid feladata körbejárni a rejtélyt, s mint önjelölt nyomozó, megválaszolni a kényes kérdést. Ezen a történeten keresztül a film arra is rá tudna mutatni, mennyire nehezen megismerhető az objektív valóság, mennyire rejtve maradnak előlünk sokszor az egzakt tények. Ezek a sztoriból következő izgalmas koncepciók viszont azért nem tudnak igazán működésbe jönni a Szép csendben esetében, mert a fent említett tiszta tájékozódási pontok hiányoznak.

A kiforratlanság a megszerkesztést és felépítést is jellemzi – bizonyos jeleneteket jobban ki kellett volna munkálni, gördülékenyebben vágni, vagy erősebben beleilleszteni a cselekmény egészébe. Előfordulnak félbehagyott, levegőben lógó, nem szervesen integrált narratív elemek. Összességében a türelmes aprómunka maradt el, a kezdeti alapos átgondolás és az utolsó simítások. Ennek lehet pusztán financiális és/vagy szervezési oka, hiszen érezhető az alkotói szándék és koncepció.

A filmnek ugyanis a témaválasztáson túl is vannak erényei. A legfontosabb talán, hogy áthatja a zene és a vonóshangszerek iránti szeretet. Érződik, hogy igazi áhítattal készült: szépek a koncertbetétek (habár kicsit túlstilizálják a történetvezetést), és megragadó képeket kapunk a hangszerek finom működéséről, a kórusról, a zeneiskoláról. Megvolt tehát a lehetőség rá, hogy valami igazán nagyszerű szülessen, de a várt hatás most elmarad. Mégis, a Szép csendben küldetése kétségtelenül figyelemre méltó, és mindenképp érdemes lenne további problémaelemző filmekben hasonló témákat feldolgozni.

Szép csendben, magyar dráma, 80 perc, 2019. Rendező: Nagy Zoltán. Forgatókönyv: Nagy Zoltán, Horváth János Antal. Operatőr: Gulyás Nándor. Vágó: Kornis Anna H.S.E. Producer: Osváth Gábor, Dreissiger László. Társproducer: Pusztai Ferenc, Kárpáti György. Színészek: Máté Gábor, Major Erik, Bognár Lulu, Antóci Dorottya, Lengyel Benjámin, Schell Judit, Szamosi Zsófia, Varga Mária, Láng Annamária. Bemutató dátuma: 2019. november 14. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott!