bezár
 

film

2019. 11. 21.
Bokszold ki magad a nyomorból!
Bogdán Árpád Gettó Balboa című filmje a 16. Verzió filmfesztiválon
Tartalom értékelése (1 vélemény alapján):
A 16. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál sok izgalmas filmet kínált. A legizgalmasabbak közé tartozott Bogdán Árpád műve, a Gettó Balboa, amely katartikus megváltástörténetből válik a Rockyhoz hasonló, szívhez szóló bokszfilmmé.

A Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm immár tizenhatodik alkalommal adott teret a világ minden tájáról érkező dokumentumfilmeknek. Ismét sok olyan alkotás szerepelt a kínálatban, amelyek nem csupán tényfeltáró riportok, hanem valóban izgalmas filmdrámák voltak, és alanyaikból filmes karaktert formáltak. Ezek közé sorolhatjuk Bogdán Árpád (Boldog új élet, Genezis) legújabb filmjét, a 2018-ban már fesztiváloztatott, a Magyar Filmdíjat is elnyerő Gettó Balboát, ami a Sylvester Stallone-féle Rocky méltó párdarabja lett, ugyanakkor száz százalékban a magyar valóságot mutatja be.

A Gettó Balboa érdekessége, hogy benne két fontos történet is megjelenik. Az egyik azé a Sipos Mihályé, aki a 2000-es évekig a budapesti nyolcadik kerületi alvilág egyik meghatározó figurája volt. Ám bő tíz évvel a film forgatása előtt, 2005-ben egy riválisa meglőtte, és élet-halál között – elmondása szerint egy isteni hang hatására – megtért, majd szó szerint felvette a kesztyűt a bűn és a drog ellen. Azaz Sipos „sporttal a drog ellen” mottóval bokszegyesületet hozott létre, amelynek célja, hogy a VIII. kerületben élő, hátrányos helyzetű, ezért potenciálisan elkallódó (nemcsak) roma gyerekeket felkarolja. A bokszedzővé vált ex-gengszter edzésekkel inspirálja a fiúkat (és kisebb részt lányokat), mindent megtesz azért, hogy önálló edzőtermük legyen, ahol kiadhatják magukból a társadalmi állapotok és a rossz családi háttér miatt felgyülemlett feszültséget. Ha nincs sehol helyük, hát Sipos Mihály lakásán, a parkettára izzadva ütik a bőrt, nyomják a fekvőtámaszokat, feszítik meg szinte a szétszakadásig hasizmukat.

Bogdán Árpád: Gettó Balboa (2018)

Természetesen Sipos célja nem az, hogy mindenkiből bajnokot neveljen, itt a megtett út, és nem a célba érés a fontos. Azonban az évek során mégis akadt egy tanítvány, Szabó Zoltán, akiben a férfi meglátta a tehetséget, így elvitte egy bokszklubba, hogy profi edzők foglalkozzanak vele. Zolinak sikerült a profik mezőnyébe bekerülnie, de, mint amellett a Gettó Balboa is érvel, ez azért mégsem a Rocky-féle sikertörténet. Ebben a valóság által írt sztoriban a társadalmi közeg nem segíti, hanem inkább visszahúzza az egyént, legyen bár szó problémás családokról, tanárokról, munkáltatókról vagy éppen a hatalom, az önkormányzatok képviselőiről.

Érdekes módon az ötlet nem a roma származású, magát szintén a szegénysorból „felverekedő” Bogdán Árpádtól, hanem az egyik producertől, Ponczók Attilától származott. Ponczók Józsa Lászlóval, a projektet felkaroló Speak Easy egyik vezetőjével és Bordás Róbert operatőrrel jelentek meg a Verziós-vetítéshez kapcsolt közönségtalálkozón, és elmondta, hogy ő maga is a VIII. kerületben nőtt fel. Sőt mi több, testközelből látta Sipos Mihály teljes átalakulását, a bokszegylet felemelkedését és sikereit. Ezért is volt lehetősége „hozzáférni” Siposhoz, szerinte a személyes kapcsolat nélkül nem biztos, hogy ilyen módon megnyílik, és közvetlenné válik az edző, mint ahogy a Gettó Balboában láthatjuk. Ennek ellenére nem volt egyszerű elkészíteni a filmet, a pénzszűke mellett természetesen néhány szereplő is ellenállt a kamerának, idő kellett az elfogadásához, vagy bizonyos jeleneteket nem is engedtek leforgatni. (Bogdán írt egy igen részletes forgatókönyvet, amely szerint próbáltak haladni, azonban, ahogy azt egy dokumentumfilmtől el is várható, a valóság sokszor felülírta az elképzeléseiket.)

Bogdán Árpád: Gettó Balboa (2018)

A közönségtalálkozón elhangzott az a jogos kritika az alkotók felé, hogy két potenciálisan izgalmas film is van a Gettó Balboában, és sajnálatos módon Sipos sztorija csak vázlatosan jelenik meg, majd maga a bokszedző háttérbe is szorul a film harmadától. Józsa László viccelődött, és megjegyezte, hogy ebből a sztoriból lehetne egy trilógiát készíteni, és a második rész A keresztapa 2. mintájára elmesélhetné a gengszter Sipos Mihály felemelkedését és bukását. Kétségtelen, hogy az ő története önmagában is izgalmas, azonban a Gettó Balboában valójában így sem szorul háttérbe. Bogdánék azért is adják át a helyet Szabó Zolinak, azért koncentrálnak az ő sztorijára a történet kétharmadában, mert a fiú Siposnak köszönheti felemelkedését.

Hangsúlyos a filmben, hogy Sipos Mihály bokszegyesülete életmentő közösség. Ez pedig nem túlzás, mert, mint a közönségtalálkozón is kiderült, az egyesület történetében volt olyan szakasz, amikor átmenetileg abba maradtak az edzések, és ezalatt volt, aki visszaesett, ismét a droghoz nyúlt, és bele is halt. A történetben megjelenő tizenéves roma fiataloknak ez az egyetlen lehetőségük arra, hogy értelmet nyerjen az életük, és kiemelkedjenek a társadalmi-családi nyomorból. Sőt, ez az egyetlen közeg, ahol egyáltalán törődnek velük, és emberszámba veszik őket. Persze, egy dokumentumfilmben a kamera előtt megjelenő emberek sokszor nem az igazi arcukat mutatják, hanem reprezentálnak, és nyilvánvaló, hogy a bűnös múltú Sipos számára Bogdán Árpád műve jó lehetőség volt, hogy megmutassa, és bebizonyítsa: megváltozott. Ám abban semmilyen túlzás nincs, hogy ezek a gyerekek és fiatalok őt pozitív példaképüknek tekintik, szinte apjuk helyett is apjuk, aki szigorúan, de emberségesen bánik velük. Zoli apja nem sokat szerepel a filmben, de a róla közölt információk alapján (például ő erőlteti, hogy fia ne a bokszot vegye komolyan, hanem menjen dolgozni éjszakai műszakba, ami miatt el-elmaradoznak az edzései) finoman szólva sem mintaapa. Láthatóan a lelki támaszt is Sipos Mihály biztosítja a fiú számára.

Tehát Sipos érdemei felbecsülhetetlenek, és annak ellenére, hogy sokszor nyilvánvalóan reprezentál (például megtérésének történetét bibliai párhuzamokkal igazolja), egy igen őszinte és példaértékű karakterré válik. Persze Zoli sem csak egy eszköz arra, hogy az alkotók megmutassák az edző nemes küzdelmét, társadalmi típussá formálják az alkotók. A kamera előtt csendes fiú története tipikus nyolcadik kerületi történet: nem éppen mintacsaládból származik, barátnőjét teherbe ejti, így igen korán apává válik, ami miatt az iskola és a bokszedzések mellett munkát kell vállalnia. A munkakényszer, a társadalmi státusz és a bokszkarrier által kínált kitörési lehetőség lelkileg is megkínozzák, szétszakítják a fiút. Fájdalmát, frusztrációját az edzések során, illetve néhány elkapott, igazán őszinte pillanatban (például amikor összeveszik barátnőjével, és sírva fakad) érzékelhetjük. Amikor mindenét megfeszítve edz, a testi fájdalmak lehántják róla a kamera jelenléte miatt kialakult gátlásokat, és előtörnek lecsillapított lelki fájdalmai is. Különleges, emberi pillanatok ezek, amelyeket a bokszon keresztül nagyon szemléletesen lehet filmen ábrázolni, így művészi szempontból is nagyon szerencsés, hogy a Gettó Balboa alkotói rátaláltak erre a történetre.

Bordás Róbert operatőri munkájáról, illetve a Gettó Balboa szerkesztésmódjáról, stílusáról külön kell beszélni, mert a technikai-formai eszközök szinte játékfilmmé emelik a történetet. Az alkotók elmondása szerint egyik jelenet sem megrendezett. Illetve annyiban „megrendezett”, hogy az egyes jelenetek leforgatása előtt egyeztettek a főszereplőkkel, hogy mikor és hogyan fog zajlani a felvétel (például megkérték Sipos Mihályt, hogy a kerület alpolgármesterével még telefonon se beszéljenek a személyes találkozót megelőzően, hanem a kamera előtt, élesben tárgyaljanak a bokszegyesület edzőtermének kérdéséről). Azaz Bogdán Árpád és csapata igazodtak a valósághoz, az edzésekhez, a mérkőzésekhez, a találkozókhoz, és így kellett Bordás Róbertnek a lehető legérzékletesebben fényképeznie egy-egy jelenetet. Bordás sikerrel járt, mindig tökéletesen elkapta azt a pillanatot, amelyben benne van Zoli, illetve a megfeszített edzés drámája, a kitörés vágya. Arcközelik, zsákot püfölő, géppuska sebességű kezek, „táncoló” lábak váltakoznak a Gettó Balboa izgalmas edzési és bajnoksági montázsain. Az alkotók persze direkt rá is játszottak a Rocky egyes jeleneteire (ilyen például egy lépcsőn felfutós képsor), ám sikerült egy ahhoz hasonló minőségű, mégis életszagú és sajátosan magyar bokszfilmet létrehozniuk.

Bogdán Árpád: Gettó Balboa (2018)

A sikertörténetet az alkotók nem mesébe illő happy enddel zárják le, az utolsó, feszült ringbe vonulás képe, valamint a fekete-fehérből színesre váltó film is azt jelzi, hogy, habár Szabó Zoli sínen van, még hosszú az út előtte. Az ő története pedig azért sem lehet egy Rockyéhoz hasonló „huszadik századi urbánus népmese”, mert, mint az a közönségtalálkozón is kiderült, a fiú édesapja nyomására továbbra is vállal éjszakai munkákat. Ami egyértelműen feszültségben áll a profi bokszkarrierrel. Sőt, a társadalmi közeg mágnesként húzza újra és újra vissza azt a fiatalt is, aki már áttört bizonyos korlátokat.

Nagy kár, hogy ez a remek, izgalmas dokumentumfilm a „fesztiváltúra” mellett nem kerülhetett széleskörű közönség elé, hivatalos moziforgalmazásba (voltak közönségtalálkozók, de Józsa László elmondása szerint még így is viszonylag kevesen látták). Pedig megvalósítása miatt olyan alkotás, amely lebilincseli a nézőt, ugyanakkor valóságtartalma miatt arra készteti, hogy reflektáljon a történetben megjelenő problémákra. És azért is fontos lenne, hogy minél többen lássák, mert, mint az alkotók elmondták a Verzión, a korábbi bemutatók alapján a Gettó Balboának igen is lett hatása. Sipos Mihály bokszegyletének reménytelen sorsa rendeződni látszik. Azaz Sipos rendszeresen kap támogatást, termeket, ahol edzhetnek, és így sorra menekülhetnek meg a hátrányos helyzetű gyerekek a bűn és a drog rabságából.

 

Gettó Balboa – színes, magyar dokumentumfilm, 2019, 90 perc. Írta és rendezte: Bogdán Árpád. Operatőr: Bordás Róbert. Producer: Józsa László, Ponczók Attila. Zene: Víg Mihály. Szereplők: Szabó Zoltán, Sipos Mihály és mások. A filmet a 16. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválon vetítették november 14-én 16:30-kor a Toldi Mozi kistermében.

A cikkben szereplő képek a Verzió hivatalos weboldaláról származnak.

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Benke Attila --

Benke Attila az ELTE Bölcsészettudományi Karán végzett 2012-ben filmtudomány mesterszakon, ugyanitt 2016-ig a Filozófiatudományi Doktori Iskola Film-, média- és kultúraelmélet programjának hallgatója volt. Jelenleg filmkritikusként, újságíróként, szerkesztőként tevékenykedik számos kulturális folyóiratnál és portálnál, valamint filmes műfajelméleti kutatást végez, és magyar filmtörténettel is foglalkozik.


További írások a rovatból

Muhi Klára és Dér András A szabadság bolond körei című filmje a 16. Verzió filmfesztiválon
Háttérinterjú Osváth Gáborral a fiatal magyar filmről, pályakezdésekről, motivációról
Adrian Grunberg: Rambo V – Utolsó vér
Topolánszky Tamás Yvan: Curtiz – A magyar, aki felforgatta Hollywoodot

Más művészeti ágakról

Simon Longman: Rozsda, avagy minden vérünk benne szárad
gyerek

Rajzolj nekem!
Idén az iskolai könyvtárakért rajzolnak az illusztrátorok a Pagonyban
irodalom

A sellők fájdalma A sellők fájdalma
Krimírás és a nők elleni erőszak
irodalom

Egy ember, egy színész és a nyolcadik kerület Egy ember, egy színész és a nyolcadik kerület
Pál Dániel Levente: Egy ember nyolcadik kerülete, Athenaeum Kiadó, 2019


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés