A beszélgetés során megtudhattuk, hogyan hatott a járvány Boross Martin és társulata, a Stereo Akt, a független színházak, illetve általában a színházak életére. Boross Martin részletesen elmesélte azt a folyamatot, ahogy számára és társulata számára egyértelművé vált a leállás. Elemezte a múltat, leírta a jelent, találgatta a jövőt. Például a teljes színházi előadások streamelését (online térben való jelen idejű közvetítését) felelőtlennek tartja, mert veszélyezteti a játszók egészségét. Teljes színházi előadások felvételről való online elérhetővé tétele szerinte azt a látszatot kelti, hogy minden rendben van. Szerinte az új helyzethez a digitális lehetőségeket kihasználva kell alkalmazkodni, a társulatok, előadók saját erőforrása szerint. Céljuk, hogy a mostani helyzetben kreatívan használják fel a már meglévő tartalmaikat. Alkalmazkodni ugyanis muszáj, akinek közönsége és társulata van, az mindkettőért felelősséggel tartozik. Inkább a kivárásra való berendezkedés sejlett fel szavai mögött.

A videótalálkozás mint a rendkívüli helyzetből adódó új érintkezési lehetőség kiemelkedő szerepet kapott ezen a délutánon. A karanténidőszak első napjaiban az újdonság erejével hatott, és megmutatta, hogy ilyen módon is alkalmazkodni tudunk az új helyzethez. Így is megvalósulhat egy hivatalos szakmai beszélgetés. A kis létszámú résztvevő miatt intim volt a hangulat, a kiváltságosság érzetét hintette el. A technikai adottság miatt a moderátor/riporter eldönthette, kinek ad megszólalási lehetőséget (kit némít el és kit hangosít ki), azt, hogy látszódni szeretnénk-e, mi dönthettük el. Jellemzően csak a riporter és az interjúalany mutatta meg magát. Mert a többi résztvevő, vagyis mi, a „nézők”, nem fedtük fel arcunkat. Ennek az is lehetett az oka, hogy Mayer Dániel, a moderátor jelezte, a beszélgetést felveszik, és nem tudni, később felhasználják-e.

A délután színházi performanszként is értelmezhetővé vált. A Stereo Akt, amely társulat mindig is a speciális nézői helyzetekre építi előadásait, jó helyzetfelismeréssel a szükségből erényt kovácsolt: saját kísérleteit folytatta tovább a különleges nézői pozíciók variálásával. A Stereo Akt mindig is a színházi fikció és a valóság határán egyensúlyozza a nézői érzékelést. A mostani helyzet valósága eddigi formanyelvüket és stiláris elemeiket gazdagította tovább. Eddig az illúzió felől terjesztették ki csápjaikat a valóság felé, és most kiderült, ez fordítva is működik.

A képek forrása: Facebook https://www.facebook.com/groups/670660683745677/