bezár
 

film

2020. 10. 29.
Flashback – Meggyőzés mesterfokon
Sidney Lumet: Tizenkét dühös ember
Tartalom értékelése (2 vélemény alapján):
Sidney Lumet 1957-es nagyjátékfilmje, a Tizenkét dühös ember – ami Reginald Rose azonos című tévéjátékán alapul – méltán került be az egyetemes filmművészet maradandó remekművei közé. A siker nemcsak a minimalista, kamaradrámai közegnek és a lehengerlő színészi alakításoknak köszönhető, hanem azoknak a zseniális párbeszédeknek is, amelyek sokszor tűpontos képet adnak az emberi lélek működéséről és a társadalmi mechanizmusokról, így a legendás alkotás még több mint hatvan év múltán is aktuális és friss tud maradni esszenciális, és talán örökzöld üzenetével.

A cselekmény apropója látszólag egy mindennapos amerikai törvényszéki szituáció, ám ahogyan ezt a film ábrázolja, az szociálpszichológiai kísérletként is értelmezhető. Mi történik, ha egy teljesen nyilvánvalónak tűnő ügyben, amiben a társadalom legkülönbözőbb csoportjait képviselő esküdtek hoznak ítéletet, valaki megkérdőjelezi az egyértelműt, és kételkedni kezd? Ez a központi téma, melynek kapcsán a Tizenkét dühös ember számtalan erkölcsi, jogi és társadalmi problémát jár körül, miközben a feszültség lassan, fokozatosan épül fel, majd oldódik a megoldás felé közeledve – azonban a megkönnyebbülés dacára is marad némi bizonytalanság a lezárásban.

Forrás: mafab.hu

Az esküdtszék feladata az, hogy egy fiatal fiú életéről döntsön, aki a vád szerint késsel szúrta le édesapját, és noha a bizonyítékok mind ellene szólnak, a testület egyik tagja (Henry Fonda) mégis elbizonytalanodik, és egyedüliként meglepő módon a felmentésére szavaz.

Ekkor alakul ki patthelyzet, és veszi kezdetét az a hol logikus, hol szenvedélyes vita az egybegyűltek között, amelynek során igyekeznek dűlőre jutni, hiszen a törvény értelmében egyhangú ítéletet kell hozniuk. Érdemes eközben a viselkedésmintákat is tanulmányozni: egyesek pusztán a maguk meggyőződését vakon igazolva, mások lelkiismeretesen az igazságot kutatva vesznek részt a vitában, de akadnak olyanok is, akik személyes érdekből vagy sietségből akarnak mielőbb véget vetni a diskurzusnak (például Jack Warden esküdt karaktere).

Az eszmecsere a néző előtt egyszerre festi le az embert racionális és emocionális, önző és önfeláldozó, optimista és pesszimista lényként, amíg az idő előrehaladtával az is világossá válik, hogy az elvárt semlegesség ellenére sok esküdt személyes motivációkat és érzelmeket kezd el becsatolni az érvelésébe, így szinte senki sem képes teljesen elhatárolódni vagy tárgyilagos maradni.

Néhányan azonban, mint az idős McArdle (Joseph Sweeney), ráébrednek, hogy nem az egymásnak feszülő nézőpontok egymás elleni kijátszása vagy a másik vélemény megsemmisítése a cél, hanem a lehető legjobb ítélet meghozatala – erről a felelősségről azonban a tagok a vita hevében gyakran megfeledkeznek a cselekmény folyamán.

Forrás: mafab.hu

A film eltérő karaktereket igyekszik felvonultatni annak érdekében, hogy minél több különböző háttértörténet, szemszög és reakció jelenhessen meg ugyanabban az egy ügyben, ez alapján az esküdteket alapvetően három csoportba sorolhatjuk. Néhányan a kezdetektől fogva közömbösek: olyan irreleváns témákról értekeznek, mint az időjárás vagy a munka. Nem tudnak azonosulni a szerepükkel, a döntés súlyát pedig nem érzik eléggé, vagy egyszerűen örömmel tölti őket el, hogy végre hatalmukban áll ítéletet hozni élet és halál fölött.

A második csoportba azok tartoznak, akik a józan és megfontolt érvelést hívják segítségül, és valóban az igazságra kíváncsiak (ilyen a már említett kételkedő esküdt, a Fonda által alakított építész, Davis), amíg a harmadik fő álláspont fő képviselője a 3-as számú esküdt (Lee J. Cobb), aki érzelmektől túlfűtött, gyakran sértett, vagy támadó megszólalásaiban mindent fehérben és feketében láttat.

A film tetőpontja, amikor a 3-as esküdtet sarokba szorítják, teljesen magára marad, és szabadjára engedi dühét. Lumet egyszerre mutatja be őt úgy, mint aki a letartóztatott fiúval ellentétben valóban egy szörnyeteg, de egyben szánalmas, sajnálatra méltó alakként is, hiszen az ábrázolásmód nem szándékozik egyértelműen elítélni vagy felmenteni egyik karaktert sem – ahogy ők sem teszik azt vádlottjukkal.

Forrás: mafab.hu

A narratíva egyik fő hajtóereje is az a kontraszt és feszültség, ami a nyugodt, higgadt hangvételű építész és az expresszív természetű és indulatos 3-as esküdt között van jelen. Utóbbi minél jobban fenyegetve érzi magát, annál inkább alkalmaz verbális agressziót, nagyobb hangerőt, megfélemlítést vagy megalázást a többiekkel szemben. Eközben a fiú elítélése olyannyira személyes keresztes hadjáratává válik, hogy egyre mániákusabban kezdi el mantrázni a vádlott bűnösségét, végül pedig már önmaga paródiájaként egy propagandistához vagy diktátorhoz válik hasonlatossá.

Mondataiból árad a gyűlölet, ami saját élettörténete mellett társadalmi klisékre épül. Szólamaiban felfedezhető a dichotomikus gondolkodás (a „mi”és „ők” csoportjai), illetve a szélsőséges szociáldarwinizmus („az ilyen nem érdemli meg az életet”) is. A 8-as esküdt, Davis ezzel szemben türelmes, tárgyalásra és kompromisszumokra hajlandó figura, aki egyre több társát állítja a maga oldalára, és nyitja fel a szemüket, hogy ne csak a felszínt vegyék figyelembe, hanem vegyék észre az ellentmondásokat, az elfogultságot, a gondatlanságot és az elhamarkodottságot érvrendszerükben.

Forrás: mafab.hu

Ahogyan azt többször is hangoztatja a 3-as esküdttel szemben, a vádlott személye számára másodrendű: inkább kötelességből, belső morális késztetése által vezérelve kísérli meg a lehetetlent, és a kritika, a gondolkodás, a logika megtestesítőjeként nem fogadja el a valószínűnek látszó tényeket. Az események rekonstruálásának, a lehetséges mozgatórugók feltárásának, a szimpátia felébresztésének eszközeivel veszi fel a harcot a többség általánosításaival és előítéleteivel szemben, bebizonyítva ezzel, hogy az ember néha azt látja, amit látni akar, és hiba vakon a társadalmi konstrukciókra és a sztereotípiákra bízni magunkat.

Habár a film dinamikáját a bűnös vagy ártatlan? kérdésre adandó válasz keresése adja, nem beszélhetünk jóról és rosszról, sem objektív igazságról – ahogy többször el is hangzik: semmit sem tudhatunk biztosan, ez azonban nem ment fel senkit egy téves ítélet meghozatalának morális következményei alól. Inkább különböző attitűdöket és árnyalatokat fedezhetünk fel a karakterekben, akik jobbára fejlődőképesek, és többnyire változnak is az újabb részletek feltérképezése hatására, miközben a vitában megfigyelhető sokszínű érvelési stratégiák némelyike a meggyőzés iskolapéldájaként szolgál.

Akadnak olyanok, akik empatikus vagy konzekvens módon próbálnak mások bőrébe bújni, mások közhelyekre hivatkoznak, amíg a 8-as esküdt rendre a fonákjáról mutatja be a dolgokat, és helyezi új megvilágításba keresztkérdéseivel az addigi információkat.

Forrás: mafab.hu

A verbális érveken túl teátrális elemek is megjelennek. Fontos csúcspontja például a filmnek a gyilkos fegyverrel megegyező kés asztalra helyezése: ez az a drámai pillanat, amikor az egész társaság döbbenten eszmél rá arra, hogy az emberi gondolkodás nem zárhat ki semmilyen eshetőséget addig, amíg teljes mértékben meg nem győződött a hamisságáról. Mindez a tárgyat a valószerűtlen igazság metaforájává avatja.

További teátrális eszközök a néma tiltakozás, a csend és a harsányság váltakoztatása, vagy az intenzív és az offenzív magatartás ellentétének hangsúlyozása, valamint a gyakran felbukkanó irónia és a szereplők közti „small talk”-ok is ilyenek. Eközben az objektív és a szubjektív idő, pontosabban a film idejének és a néző valós idejének közel teljes megegyezése hitelessé és jelenlévővé teszi a szereplők közötti interakciókat, a néző pedig emiatt szinte a tárgyalóteremben érzi magát az esküdtekkel.

Egyfelől eszmerendszerek és értékrendek, másfelől személyiségmodellek csapnak tehát egymással össze, azonban a film pergő párbeszédei legalább annyira tekinthetők egy vita fordulóinak, mint amennyire egyetlen lineáris okfejtés részeiként is felfoghatóak, amelyet különböző erők és princípiumok terelgetnek a maguk irányába. Az egyik központi kérdés meglehetősen egzisztenciális, hiszen arra irányul, miben higgyünk, vagy miben lehetünk biztosak, és mi az, ami csak biztosnak látszik.

Hasonlóan fontos kérdésekként jelennek meg, hogy hogyan viselkedik a psziché hatalmi pozícióban, hogy mindig optimális-e egy elsőre meghozott demokratikus döntés, vagy hogy mennyire hagyatkozzon az ember a megérzéseire. Utóbbira pozitív és negatív példák is hozhatók a műből, hiszen Davisben ösztönei miatt merül fel a bűnösséggel kapcsolatban gyanú, tizenegy társában viszont eleinte éppen az ösztönösen gyakorolt rossz beidegződések kerekednek felül.

Forrás: mafab.hu

A mű varázsereje nem abban rejlik, hogy kibogozhatatlan rejtélyt kínál, akár egy szórakoztató krimi, hanem abban, hogy szüntelen gondolkodásra késztet az emberi természetről, abszolút alapelvekről és kommunikációs dilemmákról, miközben a legtöbb kérdésre nem nyújt végső választ.

A figurák és vélemények némelyikében a néző könnyen magára ismerhet, állást foglalhat, majd magának is felteheti a kérdést, hogy mennyire hipotetikus, konszenzusos vagy vitán felül univerzális az a világ, amely körülveszi.

Képek forrása: mafab.hu

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Ocsovai Ferenc --

Zenész, költő, újságíró, végzettsége szerint pedig nemzetközi politológus, diplomáját az ELTE Társadalomtudományi Karán szerezte. A blues- és a rockzene, valamint a latin és a szláv kultúra szenvedélyes rajongója, hobbiszinten pedig olykor filmekkel is foglalkozik. Eddig három kötete jelent meg, a Két világ határán (2016), az Oroszlán a ködben (2018), és a Huszonkét év zarándoklat (2019).


További írások a rovatból

Interjú Pohárnok Gergellyel külföldi munkákról, az operatőri pálya sikereiről és – egyebek mellett – a Taxidermia izgalmas utóéletéről
Nathan Grossman I Am Greta című filmje a 17. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválon
Sidney Lumet: Tizenkét dühös ember
Gondolatok a Prometheus és az Alien: Covenant című Scott-filmekről

Más művészeti ágakról

irodalom

Élőnek tűnő, döglött rombuszhal Élőnek tűnő, döglött rombuszhal
Linda Boström Knausgard, Isten hozott Amerikában, Jaffa Kiadó, 2020.
Michelle Marly, Maria Callas, a díva regényéről
art&design

Karanténba zárt vizuális napló Karanténba zárt vizuális napló
Birtalan Zsolt 40 nap (Karantén napló) kiállításáról
Nyitott Műhely, 2020. november 7.


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés