bezár
 

irodalom

2021. 02. 07.
Helyzetjel – Torzítás
Jonas Gardell Így megy el és soha vissza nem tér életünk egy napja című regénye nyomán
Tartalom értékelése (2 vélemény alapján):
Több mint húsz éve jártam először Svédországban, egy barátomat látogattam meg a közép-svédországi Sundsvallban. A stockholmi buszpályaudvaron vettem meg életem első svéd nyelvű könyvét, Jonas Gardell Så går en dag ifrån vårt liv och kommer aldrig åter című művét. Hozzáteszem, egy szót sem tudtam még akkor svédül, de volt egy szótáram, és annak a segítségével igyekeztem megérteni a szöveget kisebb-nagyobb sikerrel. Fordításról nem lehetett szó, csak egy sajátos torzításról. A megérteni vélt szöveg hatására születetett a másolat…

Fényben, sötétben, a Föld magától forog a tengelye körül, mint giliszta a horgon. Naptól megvilágítva, nap elől elárnyékolva, fényben, sötétben, forog, forog maga körül. Valahogy így kezdődik egy regény a messzi északon, az örök nyári fény és a téli sötétség országában, ahol úgy tűnik, mintha minden világosabb vagy sötétebb lenne. Mutathatnék egy képet is, egy néptelen, széles utcát ábrázolna. A levegő olyan színű, mint a CD írott oldala. A házfalak sötétszürkék, téglavörösek vagy bordók. A járdát felszórták apró, éles szürke kaviccsal, még amikor mindenütt hó volt, hogy ne csússzon, s most, ha belerúgunk, fehéren porzik; finom, fehér por lep mindent. De már nem hó.

Először olyan érzése támad az embernek, hogy ezt a sok sziklát, amire az egész vegetáció telepedett, valami hatalmas óriások hordták ide, és minden elvet vagy tervet nélkülözve szórták szanaszét. Minden éles. Fekete-fehér. Április végén tizenöt fok van. A neten mindig arról van szó, hány fok van, meg ott mennyivel van hidegebb, süt-e a nap, fúj-e a szél, be van-e még fagyva a tenger. Milyen szerencse, hogy délen a tavasz tavaszszerű, a nyár pedig forró, minden évszak egyenlő részt foglal el az évben. De ez persze nem igaz. Évek óta össze-vissza mennek az évszakok. Úgyhogy az egészen véletlen, hogy április végén az évszaknak megfelelően alakulhat minden. Délen, relatíve délen azonban a fényárnyéknak nem egészen van éles határa. Sosincs éles határa semminek. Kifolyik az ember kezéből minden.

A gyerek egész nap zenét hallgat, folyton a legnagyobb hangerőn. Whitney Houstont. Itt lakom én. Negyven négyzetméteren. Welcome to Jamaica and have a nice holiday. Az épület nyolcemeletes. Minden fal vasbeton, nem lehet beverni egy szöget. Ez Debrecen még. Minden kép sorban a földön áll, a falnak támasztva. Úgy néz ki, mintha mindig költöznének. Itt lakom. Otthonom ideiglenes. Van egy hatalmas hűtőszekrény és egy fagyasztó, hatalmas és teljesen üres belül. Megpróbálom a fagyasztó üres belsejét feltölteni jégkrémmel, de nem túlságosan sikerül. A már-betöltöttem-a-harmincat-és-még-nincs-senkim-akivel-együtt-éljek-és-gyerek-is-kell-mielőtt-kifutnék-az-időből-krízistől szenvedtem.

Én voltam az első. Nem volt előttem senki. Lassan fordult a szín az irányomba. Még rejtve voltam, de hamar rám fog esni a fény, és ragyogni fogok, akár a nap.

Jan Garbarek szól. Molde Canticle Part 1. Előtte a Gula Gula Mari Boinéval. Ezt hallgattam, amikor belerohantam a fehér filterrel bevont, dermesztően hideg és ragyogó közép-svédországi feelingbe. Egyedül. Berántva magam mögött az ajtót, teljes hangerőn. Otthagytam. Pedig már felöltöztem. De a fáziskésést ki lehet használni, azt a néhány, tényleg csak néhány töredékmásodpercet, amíg az adatátvitel megtörténik, amíg egyik axonról a másikra ugrik a feszültség. El kell most rohanni. Teljes hangerőn szól Garbarek. Meg kell süketülni bele. De jólesik a maró hideg ilyenkor.

Most is Garbareket hallgatok. Kicsit finomabban. A képernyő előtt ülök. Képet szerkesztek, a filtereket próbálgatom. Van egy pár lehetőség: diffuse glow, glass, ocean ripple, pinch... A felülethez a legjobban a szilánkozódás illik.            

Csináltam egyszer egy személyiségtesztet, és azt az eredményt kaptam, leginkább olyan munka való nekem, ahol a vizuális képességeimet tudom kamatoztatni. Sokat olvasok, persze hogy sokat. Ehhez szoktam hozzá. Ülök a konyhában vagy éppen a Madelaine Kávézóban, a városban, és Gitanes-t vagy Camelt szívok, könyvet lapozgatok, vagy Sartre-tól az Undort, vagy Camus-től az Idegent, vagy Kafkától A pert, vagy Gides-től a Pénzhamisítókat, vagy Genettől A tolvaj naplóját, vagy Herman Hessetől A pusztai farkast. Mindenekelőtt Hermann Hessetől A pusztai farkast.

A könyveket antikváriumban szoktam venni. A ruháimat kilósboltban. Alaposan átforgatok minden ruhadarabot, hogy megtaláljam a nekem tetszőt a használt ruhák között. Trikók, pólók, ingek, bőrkabátok, kabátok, trench-coatok a negyvenes-ötvenes évek stílusában. A Marlene Dietrich-nadrágot szeretem a leginkább: egyszer láttam egy képet Dietrichről. Fehér ujjatlan selyemblúzt viselt, és egy bőszárú, fehér selyemnadrágot. Vászonból is el tudom mindezt képzelni. A képet kiragasztottam a fürdőszoba ajtajára. Mindig szól nálam a zene: CD-ről, streamről vagy csak egyszerűen belül, legbelül, ahol a legüresebb.

Hangnemek és hangjegyek. Most jöttem vissza Svédországból. Zene. Az életem része kora gyerekkoromtól fogva. Amikor kislány voltam, felismertem a rádióban a különböző zeneszerzőket. Aztán zeneiskolába jártam. Zongorázni tanultam. Legjobban Beethovent, Chopint, Bartókot szerettem játszani.

Most egészen szélsőséges képet mutat, hogy mikor milyen zenét hallgatok: lágy szving és punk-rock, Eric Clapton és népzene, jazz (különösen a fúzió) és Eminem, Ravel, Debussy, Liszt, Wagner és szerb rezesbandák. De mindenekelőtt David Bowie-t szeretem. Svédország óta Lisa Ekdalt és a Bo Kaspers Orkestert is... meg Lisa Ekdalt és a Bo Kaspers Orkestert... és Lisa Ekdalt és... Svédország óta sok minden más lett.

A Jonas Gardell-könyv elveszett. De az is lehet, hogy elajándékoztam. Mert közben megtanultam svédül. Egy pillanatra láttuk egymást. Én, aki megpróbáltam hasonlítani rá; ő, aki hasonlított rám.

Jimmy Henrix vagy Lenny Kravitz.

Eredeti vagy másolat, mit számít az?

Ekkor határoztam el magam, hogy írok egy új könyvet.

Gösta Berling történeteinek fogják hívni. – Zárul a könyv egy Selma Lagerlöf-utalással. A Gösta Berling (1891) volt Lagerlöf első regénye. Az életünk egy napja pedig Jonas Gardell 1998-ban megjelent műve, ami éppen a kezembe akadt a stockholmi buszpályaudvaron. A szöveggel úgy játszottam el, hogy összeírtam a forrásszöveget a hozzá kapcsolódó asszociációkkal. A fordítások korai időszakában igen sokszor alkalmazták az adaptációt a szöveghű átültetéssel szemben. Felvetődik a kérdés, hogy mennyire képes a fordító visszaadni az eredeti szöveget a célnyelven. A Torzítás pont azt hívatott képviselni, hogy ez pontossággal lehetetlen. Lost in Translation. A hozzávetőlegességnek persze vannak fokozatai. A mai felfogáshoz a szöveghűség áll a legközelebb. A fordító személye háttérbe szorul, felszívódik az eredeti szövegben. De valójában mit számít az?


nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Szeles Judit --

Csengerben született 1969-ben. Író, költő. 2003-tól Svédországban él. Kötetei: Ilyen svéd (2015), Szextáns (2018).


További írások a rovatból

irodalom

Úton lenni boldogság, frontra menni halál Úton lenni boldogság, frontra menni halál
Interjú Fehér Renátóval, a ŠVEJK 100 antológia szerkesztőjével
irodalom

Tanítanak-e a könyvek? Tanítanak-e a könyvek?
Kerekasztal-beszélgetés a tankönyvpiacról
irodalom

A titok szaga A titok szaga
Mondatok a csodálkozásról – A) kritika

Más művészeti ágakról

színház

Ön most Budapestet hallgatja Ön most Budapestet hallgatja
A Jurányi Ház Színház a város kísérleti előadás-sorozatáról
színház

A Desiré Fesztiválról – Szabadka, harmadik nap A Desiré Fesztiválról – Szabadka, harmadik nap
Desiré Central Station 2021 – The History and You
A Prae körkérdése zeneszerzőknek: Bartók György válaszol


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés