bezár
 

zene

2021. 02. 22.
Kurtág 95 – Szőllősy 100: a koncertről
A 2021. február 21-i előadások
Tartalom értékelése (1 vélemény alapján):
A Kurtág György 95. születésnapja köré szervezett fesztivál negyedik napján az ünnepelt mellett a pályatárs és barát Szőllősy András műveiből is válogattak a koncert szervezői. A 2007-ben elhunyt Szőllősy András február 27-én lenne 100 éves. Az est házigazdája Tihanyi László zeneszerző volt. A koncert Dr. Vigh Andrea rektor köszöntője után kezdődött. A műveket zeneakadémiai hallgatók és tanárok adták elő.

Ha az estet egy mondatban akarnám jellemezni, akkor az a 20 század második fele kis apparátusra írt műveinek nagy szelete volna. Kurtágra a kevésszereplős zene amúgy is jellemző, és az ő kamarazenei gondolkodása hatással volt az ezredforduló szinte összes komponistájára. Bár Szőllősy Andrást nem soroljuk a kamaraszerzők közé, ezen az estén mégis ilyen művei szólaltak meg. A többnyire kamaraest kulcspillanatait szólóművek tarkították.

Mindjárt szólóval kezdődött: Baranyai Barnabás szólaltatott meg csellón négy miniatúrát a Jelek, játékok és üzenetek ciklusból. Erre a szólóhangszerekre, duókra és triókra írt ciklusról mondhatnánk, hogy a Játékok párhuzamos füzete. Nem a tizedik, hiszen a Játékok ma is work in progress státuszban van, azaz Kurtág most is írja. Ez a darab ugyanakkor a hatvanas évek elején brácsára komponált opus 5. Jelek továbbgondolása is. Rövid, nagyon tömör tételeket, zenei gesztusokat tartalmaz, tulajdonképpen egy életmű-gyűjtemény: a legkorábbi tételek Kurtág párizsi tartózkodása idején keletkeztek, bevallottan Paul Klee festészetére és Henri Michaux költészetére reflektálnak. A ciklus miniatúráinak nincs tartalmi összefüggése, csak formai: jellemző a rövidség és a tömör faktúra. A ciklus utolsó darabjai a Játékokhoz hasonlóan már a 21. században készültek, így ez a darab is az ezredforduló átfogó ívének tekinthető.

Az est következő részében Mizuno Kaisei, Murata Marika, Shimizu Yui zongoraművészek adtak elő részleteket a Játékokból. Ezt a darabot, gondolom, nem kell bemutatni. Aki Kurtággal csak egy kicsit is foglalkozott, feltehetően ezzel a művével találkozott először. A Játékok egy Bartók Mikrokozmoszához hasonló, többkötetes pedagógiai sorozat zongorára, mely nemcsak a zongorázni tanulást célozza meg, hanem a kreatív improvizációt, a grafikus értelmezéseket, és mindazokat a játékmódokat, melyek az évszázadok során a zongorajátékban kialakultak.

Az opus 22, Hét dal első hat tétele Károlyi Amy verseire készült. A hetedik az 1763 és 1828 között élt Kobayashi Issa japán haiku-költő versére, amit Tandori Dezső fordított. A Hét dalt Katoh Hiroko szopránénekes adta elő magyarul (!), a cimbalmon játszó Szalai Andrással. A nagyon bensőséges, diszkrét, mégis változatos dinamikájú expresszív előadás az est igazi gyöngyszemeként vonul majd be az emlékezetbe.

Kurtág a Szálkák ciklust a hatvanas évek első felében komponálta gitárra, majd ezt később visszavonta. Feltételezhetően Pilinszky János 1972-ben megjelent Szálkák versciklusával párhuzamos inspirációja révén két részletét átírta, az egyiket cimbalomra, a másikat zongorára. Február 21-én este a cimbalmos verzió hangzott el. Ez a darab cimbalmoslegendák – köztük Fábián Márta és Vékony Ildikó – repertoárját gazdagította. Kovács Mihály méltón követte nagy elődeit.

A következő mű – A kis csáva – egy meglepő darab. Kurtág a hetvenes évek végén komponálta, amikor már kamarazenét tanított a Zeneakadémián. Ebben az időben komponistaként is a kamarazene felé fordult. Nem a bevált kamarazenei hangszerformációknak megfelelve komponálta, hanem random adottságokat használt fel: olyan hangszerekre írt, amelyek épp rendelkezésre álltak egy kurzuson. Ebben a darabban a trió pikolón, gitáron és harsonán szólalt meg. A darabot ebben a hangszersorrendben Páljános Anna, Nagy Márton és Szeifert Péter adta elő. A darabban fölismerhető már Kurtág egy későbbi szerkesztésmódja: a szólamok folyamatos panorámáztatása, amit csütörtökön az Akhmatova dalokban is hallottunk.

Nem is kérdés, hogy Szőllősy András századik jubileumáról is meg kell emlékezni, hiszen ő a Bartók és Kodály utáni generáció harmadik nagyja Kurtág és Ligeti mellett. Szőllősy elsősorban szimfonikus komponista volt, ám a mai járványhelyzetben szimfonikus megemlékezést tartani több mint kockázatos. Ez a helyzet késztette a koncert rendezőit arra, hogy elővegyék Szőlősy igen ritkán hallható kamaraműveit is.

A Hundred Bars for Tom Everett művet Szőlősy az akkor még nagyon fiatal, azóta már világhírű harsonaművésznek dedikálta a darab címében. A cím kissé elavult, hiszen Tom Everett néven ma egy 1970-ben született színészt tartunk számon, míg a Szőllősyt megihlető dzsesszharsonás, aki David Brubeck együttesében is megfordult, ma már Thomas G. Everettnek írja a nevét. A vidám darabot Kozma Christopher basszusharsonán és Hencz Kornél bongókon adta elő virtuóz, párbeszédes, vitatkozó-perlekedő, néha elmélyült, néha humoros módon, a harsonás például beleénekelt az ansatzba.

Egy dal, tulajdonképpen szólókantáta, a Nyugtalan ősz következett, melyet Szőllősy 1955-ben komponált. A zeneszerző abban az időben korszakváltás határán állt, ennek nyoma kitűnik a darabból. Ma úgy látjuk, hogy Szőllősy érett korszakának első darabja, melyben még észlelhető Bartók hatása, a népdalszerűség, a periodikusság, a neotonalitás, és bizonyos hagyományos szerkesztésmódok is előfordulnak, mint a szekvencia és a periodikusság, de a harmadik tételben már megjelenik egy új formai elem, a repetíció és az erre épülő expresszív dallamvezetés. A baritonszólamot Csölley Martin magabiztosan énekelte, míg Alszászy Gábor a zongorát kísérőhangszerként visszafogott méltósággal szólaltatta meg.

A Suoni di tromba egyik előadója Szabó Teréz – kellemes anekdotával lepett meg minket. Elmondta, hogy a darabot a megszületése óta ismeri. Szőllősy ezt egy 1984-ben kiírt házi trombitaversenyre komponálta, de akkor senki nem mert vállalkozni a bemutatására. Így voltaképpen ősbemutatót hallhattunk. A mű megcsillogtatja Szőllősy humorát, a trombitaszólam sajátosságainak figyelembevételével még gikszereket is megszólaltatott. A trombitaszólamot bemutató Szalóky Balázs mimikájával rá is játszott a hamisságra. Szőllősy ebben a darabjában elhagyja a zongora kísérőhangszer jellegét: a párhuzamos zongoraszólam mintha egy másik mű volna, mely időnként találkozik és korrelál a trombita irányaival. Szabó Teréz a zongorán kiválóan oldotta meg a különállóságot, úgy, hogy korrepetítori rutinnal figyelt azért partnerére, és nem játszotta le a színpadról. Utólag belegondolva, hiába alkalmi darabnak készült, a Suoni di tromba a korszak egyik legjobb kamaraműve lett. Abban az időben szinte minden zeneszerző a hangzás kitágítását kereste a hangszereken, és a forma újítását a kamaraösszeállításokban. Szőllősy ebben a darabjában maradt a monodikus szerkesztésnél, de csak részleteiben tartja meg a szóló-kísérő viszonyt úgy, hogy a zongoraszólam elég gyakran a trombitával egyenrangúan szólal meg, sőt fölé megy.

Végezetül Szőllősy András: Paesaggio con morti című zongoradarabját Király Ádám játszotta el. Az 1987-ben komponált nagyívű zongoraművet Szőllősy Frankl Péternek ajánlotta, és annak idején ő is mutatta be. A címből gyászos hangulatú megszólalások következtethetők, de a darab nem hagy időt az elmélyült gyásznak. Expresszív dinamikájú, dühös véleménynyilvánítás ez az elmúlásról, a képtelen reménykedésről. Összegző, egyben útkereső darab is, melyben fölfedezhető a lélekharang, a korálszerű gyászénekek emelkedettsége, bár nem hagyományos gyászzene. Liszt és Bach stílusjegyeinek megidézésével, 19. századi tematikusság keveredik 20. századi töredezett formákkal, aleatórikus ritmikával, eltolt hangsúlyú leütésekkel a dzsessz, konkrétabban a swing, mint fájdalom. Különös élmény volt a stream által nyújtott premier plan lehetősége. Ilyet még nem láttam: a maszkkal eltakart arcú lapozó – Bognár Fanni – szemében végig lehetett követni a darab érzelmeit: a riadtság, a félelem, a düh, a reményvesztettség, majd reményteliség fázisait, és az utolsó korálhangoknál a belenyugvást, a katarzist.

A 2021. február 20-i előadásokról

A 2021. február 19-i előadásokról

A 2021. február 18-i előadásokról

Fotó: Zeneakadémia

nyomtat

Szerzők

-- Weber Kristóf --

Zeneszerző és muzikográfus vagyok. Különféle szöveges műfajokban írok, emellett a PTE Művészeti Karán oktatok. Hobbim az idiómák gyűjtése. Zeneműveim kottái a Petrucci online kottatárban elérhetők. Szoktam fotózni is.


További írások a rovatból

Beszélgetés a PRAE20 konferencián
Beszélgetés Mátrai Péterrel
Zenés táncszínházi kísérlet Mozart Requiemje nyomán / Festival d’Aix-en-Provence - Adelaide Festival, Theater Basel, Wiener Festwochen, Palau de les Arts Reina Sofía, La Monnaie koprodukció / De Munt, július 12.

Más művészeti ágakról

Az Élet és Irodalom LXX. évfolyamának 46. számáról
gyerek

Julia Donaldson és Axel Scheffler Fischer Iván gyerekoperáját is megnézi
Dürer rinocéroszának majdnem igaz története


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés