Valószínűleg már mindnyájan unjuk az online jelenlétet; mi sem lenne jobb annál, mint felállni a gép elől, felöltözni és elmenni egy galériába, kiszakadva a szürke mindennapokból. Sajnos ez egyelőre csak szép álom, azonban a Hegyvidék Galéria megpróbált szinte mindent megtenni azért, hogy – amennyire lehetséges – a valós (tér)élményt tapasztaljunk a „kiállítás megtekintésekor”. Virtuálisan ténylegesen körbe tudom járni a budai galériát, az első klikkel már olvasom is franyo életrajzát a „bejárat” melletti falról, ahogyan azt amúgy is tenném. Megtudom, hogy a nyíregyházi születésű művész a világ szinte minden táján járt és rendezett kiállítást, Magyarországtól elkezdve Franciaországon át Kínáig. Illetve az is fontos, hogy sokáig csakis vörös színnel (a groteszk a meghatározó eleme) volt hajlandó festeni. aatoth franyo kalandos személyiség, 2010-ben Thaiföldön, a dzsungelben alakított ki magának műtermet, ahol akkora hatással volt rá az őserdő szisztematikus pusztítása, hogy festészetében a groteszktől a természeti elemek felé fordult. Ezek alapján franyo érdekes figura, így amikor egy klikkel belépek a „vörös kertbe”, hasonlóan különleges műalkotásokra számítok.

aatoth franyo: És megmártózunk a tündöklő fényben..., 2011. Olaj, vászon. 200 x 200 cm

Két kép ragadja meg egyből a tekintetem, legfőképpen azért, mert nagyon hasonlók, valamint ezek alkotják a tárlat központi műveit. Az És megmártózunk a tündöklő fényben… című kép kissé kaotikus, de erőteljes és megragadó. A kép bal oldalán egy nőalak, Lilly – Kallós Judit művészettörténész műelemzéséből kiderül[1], hogy franyo visszatérő figurája – nézi a televíziót, amitől égnek áll a haja. Találó, valószínűleg a legtöbbünk hasonlóan érez, ha akárcsak egy fél órára is bekapcsolja a híreket; csak áll és néz, mozdulni sem bír, talán mert nehéz elhinni a napjainkban zajló történéseket. A festményen szerepel egy asztal, amit a festő szokatlan módon több perspektívából szemléltet, rajta két borospohár, azonban körülötte nem ül senki. Vajon hova lettek az emberek? Talán az egyikük éppen égnek meredő hajjal hallgatja a híreket, a másik pedig apró alakként, épphogy csak jelen van a képen, miközben egyre távolabb kerül társától. Megjelenik egy nagy, engem leginkább az atombombák okozta gombafelhőkre emlékeztető képi elem. Talán a borzalmaktól meredező hajhoz kapcsolható, számomra nagyon is érthető módon, hiszen atombombaként érnek minket a rosszabbnál rosszabb hírek mostanában.

aatoth franyo: Estély a vörös kertben, 2011. Olaj, vászon. 50 x 73 cm

A kisebbik kép, a tárlat címét adó Estély a vörös kertben is hasonló koncepcióval rendelkezik. Nőalakunk továbbra is égnek álló hajjal szemléli a televízió képernyőjét, azonban most már mintha valami takarná az arcát. Ahogy a galléria munkatársától, Kallós Judittól megtudhatjuk, franyo itt már kezd elfordulni a természeti elemek felé, amit színes, kalligrafikus motívumok jeleznek. A Lilly arcát takaró eszköz az ember természettel folytatott párbeszédnek az ellehetetlenülését, és az ezáltal megszakadt kapcsolatot közvetíti. Nekem egyből beugrott a járvány miatt hordott szájmaszk is, amely ma már annyira elengedhetetlen része lett az életünknek, hogy lassan olyan, mintha éjjel-nappal rajtunk lenne. Az előző képen látott félalak itt már teljesen eltűnt; egyetlen karakter maradt, aki egyedül fulladozik maszkjában.

aatoth franyo: Beszélgetések Marjával, 2009. Olaj, vászon. 141 x 120 cm

Tovább kattintva egyre groteszkebb alkotásokkal nézek szembe. A Beszélgetések Marjával című kép hangszóró fejű alakjai az egymáshoz, de nem egymással beszélés kivetülése, mindez a 21. századi elidegenedett társadalomra reflektál. Azonban a félbevágott férfialak alatt mintha egy lovas tűnne fel porszívóval a kezében, aki talán némi reményt magában hordozva takarítja fel azt a piszkot, amelyet a kihűlt, elgépiesedett társadalom hagy maga alatt. A lovon ülő figura fején nincs hangszóró; az ő célja nem az, hogy minél hangosabb legyen másoknál, hanem talán pont szeretné megmutatni, hogy a lehetőség megvan arra, hogy az emberiség egymásra figyelve éljen.

aatoth franyo: Temetési sütemény, 2007. Olaj, vászon. 40 x 80 cm

Néhány kattintással a kiállítótér másik felén találom magam, ahol egy elsőre koporsónak tűnő tárgyat ábrázoló festmény kapja el a tekintetemet. Temetési sütemény, annyira groteszk, hogy nem bírom megállni, hogy ne nevessek fel rajta. A „sütemény” impressziót bennem a koporsóra festett szív adja, akaratlanul is felidézi a süteményekre szórt színes, szív alakú szórócukrokat, amitől a legegyszerűbb édesség is díszesebb és ezzel kívánatosabb lesz. De a cukormáz alatt itt is jelen van a magány; ha ezzel a koporsóval egy temetésen vagyunk, hol vannak a gyászolók? A kép színei és formái a szeretet sugározzák, mégis beleborzongok, ahogy tovább nézem, és lassan már a szív confetti sem olyan hívogató, mint volt.

aatoth franyo: Pár közepes méretű halakkal, 2008. Olaj, vászon. 90 x 158 cm

Első blikkre, még a franyo életrajz előtt egy egyhangú kiállításra számítottam. Vörös egymás hegyén-hátán, féltem, hogy a képek egybefolynak szépen lassan a szemem előtt, a képernyőt bámulva. Mégis aatoth franyo képei változatosak, textúrával és mélységgel rendelkeznek. A vörös színnek tulajdonított szimbolikák egyenletesen oszlanak el a képek között, például a Pár közepes méretű halakkal című alkotásnál a szenvedélyt hangsúlyozza ki, annak izzasztó formája groteszk, már-már állatias módon jelenik meg. A szintén vörös színnel párosított energia tehát ott van minden képben: a galéria white cube falain lógó műalkotások valósággal életre kelnek, hipnotizálják a tekintet. Noha a képek jó tíz évesek, számomra tökéletesen beleillenek a koronavírus járvány okozta mindennapos szorongásba. Ugyanakkor a vörös szín energikussága és aatoth franyo groteszk humorérzéke olyan eltávolodást eredményez a világ jelenlegi helyzetétől, hogy a tárlat „körbe sétálása” után meglepetten észleltem, hogy nem a Hegyvidék Galéria ajtaján sétálok ki, hanem egyszerűen az x-re nyomok rá, és tűnik el aatoth franyo vörös kertje.

A tárlat a Cziffra Fesztivál rendezvénye, a MOMkult – Hegyvidék Galéria és a Várfok Galéria közreműködésével valósult meg. Kiemelt szponzor: MVM.

Az Estély a vörös kertben című kiállítás április 15-ig tekinthető meg.

Fotók a Várfok Galéria jóvoltából.