Otthonainkat nem lehet összehajtogatni és elcsomagolni egy hátizsákba, hogy korábbi életünk tisztára mosva, trófeaként díszelegjen tovább új lakásainkban. Az otthon szóhoz társított fogalmaink egész életünkön keresztül kísérnek minket, közben sokféle formát ölthetnek. A kiállításon az alkotók élettereibe nyer betekintést a néző, hogy az érzékeny fotósorozatokon keresztül megismerkedjen a művészek otthon-fogalmához fűződő szövevényes viszonyával. Egyéni történeteik személyes dilemmáikról mesélnek, emellett olyan globális problémákat is felvetnek, mint a politikai helyzet okozta tömeges népvándorlás, az elszemélytelenedés problémája vagy a magánszféra megtartásának nehézségei a digitális világban.

A matematikus Mikhail Bushkov Google-nál kapott állása miatt hagyta el szülőhazáját, és kezdett új életet feleségével, Olga Bushkovával Zürichben. Oroszországban töltött egyetemi évei mellett rendszeresen foglalkozott dokumentarista fotográfiával, különböző workshopokon fejlesztette szakmai tudását. Felesége, a szintén matematikus Olga ezzel szemben csak később kezdett el komolyabban foglalkozni a médiummal. Tartózkodási engedélyének késése miatt rengeteg szabadideje maradt, ekkor kezdett el fényképezést tanulni egy Masterclass tanfolyamon. A kezdeti lelkesedést végül teljes karrierváltás követte,[1] ma alkalmazott fotográfusként ő is a Google dolgozóinak táborát erősíti, emellett egyéni alkotóművészként rendszeresen ér el nemzetközi sikereket. 

Mikhail Bushkov & Olga Bushkova «ZRH»; ISBN könyv+galéria; 2021. Fotó: Simon Zsuzsanna

Bár az alkotók otthonhoz kapcsolódó reflexiói hasonló indíttatásból születtek, de egészen más aspektusból közelítik meg a kivándorlás során felmerülő érzeteket. Mikhail Bushkov Zürich című fotósorozatát egy-egy hazalátogatás során készítette. Az ekkor megfagyasztott intim pillanatokat végtelenítve tárja a néző elé. Az otthon és a család fogalmáról festett lírai portrék jelennek meg képein, egy megterített asztal, egy sokatmondó ártatlan mozdulat vagy egy pillanatnyi tekintet formájában. Munkáiban megjelennek azonban az alkotó félelmei is: az ismeretlennel való szembenézés, szeretteinkkel való kapcsolattartás nehézségei, gyökereink elengedése és a felejtéstől való félelem.

Mikhail Bushkov & Olga Bushkova «ZRH»; ISBN könyv+galéria; 2021. Fotó: Simon Zsuzsanna

Ezzel párhuzamosan Olga Bushkova fotósorozatában a saját környezetét és az ehhez fűződő társadalmi viszonyokat vizsgálja. Korlátozott vízuma miatt évekig nem vállalhatott munkát Zürichben, ezért nem sok lehetősége maradt a közösségi életre, így kapott meghívást a Google alkalmazottak feleségeit összekötő Spooglers nevű közösségbe. A csoportot a cég hozta létre azért, hogy a kommunikációs lehetőségek megteremtésével segítse alkalmazottai családjának beilleszkedését. Olga éveken keresztül dokumentálta a csoport találkozásait, a pillanatfelvételek együtteséből készült a Google Wifes című fotósorozat és fotókönyv. Gyakori jelenség, hogy a férfi egyéni karrierje miatt egész családok kényszerülnek teljes körű életmódváltásra. Az ezzel járó tehetetlenség érzése, az évek alatt felépült szociális háló és a rutin okozta biztonságérzet feladása komoly áldozatokkal jár, mindezek újraépítése egy idegen környezetben komoly és időigényes feladat. Kérdéses, hogy vajon egy mesterséges közösség létrehozása milyen mértékben nyújthat megoldást a felmerülő problémák orvoslására.

Míg Mikhail a hazája motívumából kiindulva figyeli meg az otthonhoz fűződő személyes viszonyát, addig Olga az idegen helyzetet vizsgálja, és ehhez társít egy adott társas szituációt a hozzá kapcsolódó viselkedési normákkal.

Habár a megörökített pillanatnyi találkozók enyhíthetik az egyedüllét érzését, s az étkezések által átmenetileg élettel töltődnek meg a terek, a jelenetsorok végén mindig vissza-visszatérünk az üres étkezőasztalhoz, mely a magány allegóriájaként emlékeztet tovább valódi életünk hiányosságaira. A fotókon megjelenő, a szükség által életre hívott vendégségek őszinte találkozások helyett egy mesterséges szociális illúzió érzetét keltik. A fotósorozat egy modern társadalmi valóság képét tárja elénk, ahol a néző épp úgy figyelheti meg a vizsgált közösséget, mint ahogy a virtuális világ óriáscégei figyelhetnek meg minket nap, mint nap életünk és szokásaink által. Finoman emlékeztetik a nézőt arra, hogy éppen annyira vagyunk kiszolgáltatva a Google és a hozzá hasonló hatalmas gigavállalatoknak mi is, mint kiállításunk kulcsfigurái az idegen országba érkező, letelepedni vágyó Olga és Mikhail a Spooglers szükség-közösségének.

 Mikhail Bushkov & Olga Bushkova «ZRH»; ISBN könyv+galéria; 2021. Fotó: Simon Zsuzsanna

Emellett, ha nem éreznénk frusztrálva magunkat attól, hogy látogatóként egy idegen házaspár intim hétköznapjait szemléljük, azzal is szembesülnünk kell, hogy a kiállítás terében sem mi vagyunk az egyedüli megfigyelők. Hiszen harmadik helyszínként, az orosz és a svájci otthonképek mellett egy laptop képernyőjén keresztül a művész Google által biztosított irodájába is betekintést nyerhetünk. Mikhail Bushkov élőben követi a kiállítást, és egy kedves „hello”-val jelez a látogatóknak, hogy nincsenek egyedül. A kölcsönös megfigyeltség érzése mellett, a kiállítótér közepén felfüggesztett áttetsző légies függöny az egyetlen, ami megnyugvást biztosít a kiállítás nézőinek. A textilre vetített svájci otthon üres terei semleges átjáróként közvetítenek múlt, jelen és jövő között és elegánsan összekötik az alkotók által felvetett különböző kérdéseket.

Mikhail Bushkov & Olga Bushkova «ZRH» című kiállításon a művészek archivált élete valóságos képet fest elénk a kivándorlás problémaköréről. Nem állít konkrét tényeket, „csupán” személyes történeteket közvetít az „ártatlan leselkedés” gesztusával, mégis a néző egy személyes időutazáson keresztül – nagy szabadságot kapva – saját meglátásai alapján vonhat le következtetéseket a reflexiókból. Azaz kiállításon olyan párhuzamos valóságok jelennek meg, amelyeknek segítségével szembesülhetünk a helyzet árnyaltságával is. Ilyenek például maguk a nemi szerepek is, hiszen egyszerre világítanak rá az ehhez kapcsolódó sztereotípiákból adódó problémákra – a Spooglers feleségek „kizárólagos” feladata a szociális élet és a család menedzselése, a családfenntartó férfi mellett – és a kivándorlás globális olyan következményeire is, mint például a kevésbé fejlett országokból folyamatosan eltűnő tehetséges munkaerő. A valóságnak újabb szeletét ismerjük meg azáltal, hogy közelebbről is beleláthatunk a technológiai óriáscég működésébe is, hiszen felmerül, hogy miként terjed ki az alkalmazottai magánéletére a vállalat mindent megoldó mechanikus problémakezelése. Így formálódik át a «ZRH» fontos kordokumentummá. Komolyan elgondoltatnak minket az elénk tárt törékeny életképek a felvetett kérdésekről, amelyek meghatározóak és állandó jelenségei jelenünknek és jövőnknek is egyaránt. A kiállításon bolyongva elménk merészen szegezi nekünk a kérdést: a csábító életviteli alternatívák és a potenciális karrierlehetőségek vágyképek csupán vagy világunk tökéletesített formái?

Kiállítás személyesen már nem elérhető, de virtuális formában még megtekinthető ezen a linken.