bezár
 

zene

2021. 06. 11.
Vizuális zene és zenei vizualitás
Fellini, Országútonról
Tartalom értékelése (1 vélemény alapján):
Vizuális zene és zenei vizualitás Frederico Fellini és Nino Rota. Két hatalmas, egymástól már-már elválaszthatalan név az olasz filmművészetben. Azt azonban kevesen tudják, hogy Fellinit és Rotát a közös alkotómunkán túl szoros, életre szóló barátság is összefűzte. Az 50-es évek elején egy cinecittài[1] villamosmegállóban találkoztak először, és megismerkedésüktől halálukig Rota mintegy 12 Fellini-film zenéjét komponálta meg. A leghíresebb talán az Országúton (La Strada, 1954) zenéje, ami még azoknak is ismerősen cseng a fülükben, akik sosem látták. Nemhiába: Rota zenéje szinte ugyanolyan híressé vált, mint a film maga.

Az Országúton alaptörténete Gelsomina (Giulietta Masina, Fellini felesége) se veled, se nélküled kapcsolata Zampanòval (Anthony Quinn), amelyben a férfi kizsákmányolja a nőt, majd magára hagyja. A nyomorban élő Gelsominát az anyja adja el a cirkuszi mutatványos Zampanònak egy szebb jövő reményében, akinek így az utcai előadások, a cirkusz teszi ki hátralevő életét. Az emberi állapot szomorúságáról tanúskodnak ezek a képek. A Gelsomina-jelenetek egyszerre megrázóak, szomorúak és komikusak, és ez mind a zenén keresztül kerül kifejezésre. Az Országúton az éles ellentétek megformálására épít: míg Gelsomina a női gondoskodás, gyengédség és ész megtestesítője, addig Zampanò a férfierőt, a brutalitást és primitivitást hordozza. Fizikailag is egymás ellentéte a két főszereplő: Zampanò magas, izmos és erős, míg Gelsomina alacsony, vékony, szinte gyermeki benyomást kelt. Zampanò nemcsak Gelsomina, hanem Il Matto (Richard Basehart), a Bolond ellentétpárját is képezi, ami leginkább a zenén keresztül, Gelsominával való kapcsolatukban nyilvánul meg. Zampanò megmutatja Gelsominának, hogyan üsse a dobot, míg Il Matto megtanítja trombitálni és arra, hogyan értse meg magát. Míg Zampanò monológszerűen instrukciókat ad a nőnek, addig Il Matto párbeszédet folytat vele, hallgat rá és meghallgatja őt. Zeneileg is egymással szemben áll Zampanò és a Bolond: Il Matto hegedül, Zampanò viszont leginkább dobol, ehhez a hangszerhez nem társul annyi érzékenység és elegancia, mint a hegedűhöz.

Fellini és Masina Velenében, 1955. Forrás: Getty Images, Hulton Archive
Fellini és Masina Velencében, 1955. Forrás: Getty Images © Hulton Archive

Leitmotif és zenei témák

Fellini igen rendhagyó módszert alkalmazott filmjei felvételekor. Kazettára rögzített zenét játszott le egy-egy jelenet forgatásakor. “Érdekes dimenzióba helyez [az efféle felvétel], amelyben a saját fantáziád stimulál”‒ nyilatkozta a rendező a módszerről egy 1972-ben adott interjúban[2]. Az Országúton felvételekor Arcangelo Corelli egyik Variációját használta, amit később magának a film zenéjének is szánt. Rotának viszont más elképzelései voltak és egy eredeti motifot komponált úgy, hogy a ritmikus vonalak megegyeztek a Corelli-darabéval, és amik szinkornizálták Gelsomina mozgását a trombitával és Il Mattoét a hegedűvel. A Rota által komponált motifban fellelhetők visszhangok Dvořák E-Dúr vonósszerenádjára.

Nino Rota és Frederico Fellini. Forrás: musicaficionado.blog
Nino Rota és Frederico Fellini. Forrás: musicaficionado.blog

Az Országúton különlegessége, hogy kép és hang, vizualitás és zene egymásból táplálkozik, egymás kiegészítői. Fellini utólag illesztette a hangot a képi anyaghoz, megszámlálhatatlan órát töltött vágással és szerkesztéssel. Fontos kiemelni, hogy Rota ‒ bár számos filmzenét komponált ‒ ritkán dolgozott a képekhez. Az Országúton esetében is elsősorban a forgatókönyvből merítkezett, ezért (is) lehet, hogy a film zenéje önálló alkotásként is megállja a helyét. A zene nemcsak érzelmet fejez ki, jelentést is hordoz és ad, a vizuális elemek tisztázzák a zene jelentését és nem fordítva. A film gyakorlatilag értelmezhetetlen lenne a zenéje nélkül, a hanganyag a lirikus kommunikáció metaforájaként szolgál. Rota egy operaszerzők által használt technikával él: bevezeti a leitmotivot ‒ egy rövid, egy adott szereplőhöz köthető zenei frázist ‒ ami visszatér, így a film egészén átível. A leitmotivikus szerkesztés képes egy szereplő emlékeinek közvetítésére egy másik személy gondolatain keresztül, emellett egybentart egy egyébként fragmentált történeti vonalat.

Rota négy fontosabb visszatérő zenei témát komponált az Országútonhoz, amelyek közül a legkiemelkedőbb az Il Matto-téma. Ez egy lassú, melankolikus, de drámaisággal telített dallam, amit Il Matto, a Bolond játszik először a zsebhegedűjén. Il Matto tanítja meg Gelsominát trombitálni és Zampanòval ellentétben beszél Gelsominához, érvel neki és meghallgatja. Amikor Il Matto megmutatja Gelsominának, hogy lényeges helye van a világban, hogy az életének van értelme és értéke, Gelsomina elsajátítja Il Matto dalát. Később ez a zenei téma vissza-visszatér Gelsomina trombitajátékán keresztül, majd a film végén egy női alak énekli, amikor elárulja Zampanònak Gelsomina sorsát, miután a férfi elhagyta őt. Így ‒ és ez az Il Matto-téma használatának komplexitását indikálja ‒ ez a téma nemcsak Gelsomina emlékezeti struktúrájába tagozódik be, hanem összeköti a három szereplőt és titkos kapcsolatot feltételez közöttük. Ez adja az Országúton fő témáját, ezt mutatja az is, hogy ezzel indít és ezzel is zárul a film.

A második fontosabb téma a Circus March. Ez már kevésbé komplex, mint az Il Matto-motif. A Circus March vidám és jókedvű, játékos dallam, egy cirkuszi induló. Vissza-visszatér Zampanò láncrepesztő, illetve Il Matto kötéltánc mutatványaikor.

A harmadik a La Strada-téma: tompított melódia mérsékelt tempóval. Egy érzelmileg semleges átmenet az első két téma között. Utazásokkor tér vissza, amikor Zampanò motorkerékpárjával szeli az országutat, egyik pontból a másikba tart. Mivel Zampanònak és vele együtt Gelsominának gyakorlatilag ez a motorkerékpár jelenti az otthont, a pikareszk kalandon túl a cirkuszi vándor életmódra, az otthontalanságra is reflektál a La Strada-téma. Ezzel az állandó úton levés, a meg nem nyugvás érzetét kelti a nézőben, ami konstans feszültséget ad a filmhez.

Az Országúton plakátja. Forrás: IMDb.com
Az Országúton plakátja. Forrás: IMDb.com

A negyedik és egyben utolsó meghatározó téma a Gelsomina. Fellini már a film legelején bevezeti ezt a motifot, Gelsomina és Zampanò első találkozásakor: Gelsomina a tenger előtt térdel és mereng. A Gelsomina-téma a női főszereplő lényegi, tartózkodó természetét fejezi ki és kvalitásainak jeleként szolgál. Ez a motif nem hordoz és nem is bővül ki többletjelentéssel a film során. Egyre ritkábban és egyre halkabban tér vissza, ahogy a Zampanò által Gelsominán elkövetett erőszak egyre erősödik és gyakoribbá válik. Zampanò jelenlétében gyakran elhalkul vagy teljességgel félbeszakad a Gelsomina-motif. A téma abban a jelenetben identifikálja Gelsominát, amikor Zampanò bohóc ruhába öltözteti őt. Miután Zampanò megöli Il Mattót, a téma elhalkul, és már csak egyszer tér vissza a film során. Fellini így érzékelteti, hogy az Országúton előrehaladtával Gelsomina személyisége teljességgel megszűnik létezni, Zampanò dominanciája nyer, az erőszak diadalmaskodik az emberi jóság felett. Ez Gelsomina tragédiája, ami egyben Zampanò végzetét is jelenti, hiszen miután megtudja, hogy Gelsomina meghalt ‒ egy női alak dúdolja a Gelsomina-témát, aki éppen tereget, gyerekek veszik körül, így a nézőben akaratlanul felötlik a kérdés: ez lehetett volna Gelsomina is? ‒ a férfi összetörik. Leissza magát, kidobják a kocsmából és megverik. “Nincs szükségem senkire!” ‒ kiabálja részegen. A tengerhez megy, megmossa az arcát és sírva fakad. Ez az első és utolsó érzelemkifejezés Zampanòtól: felismeri, hogy Gelsomina egy résnyi fényt jelentett az életében, nélküle viszont minden értelmét veszti.

Zampanò esetében nincs olyan zene, ami felfedné valós természetét a közönségnek mutatott maszk mögött, vele szemben viszont Gelsomina áttetsző, gyermeki ártatlansággal bír, semmi másra nem vágyik, csak egy olyan narrációra, ami tisztázza a helyét és célját a világban.

Az Országúton egy összetett és komplex alkotás, amelyben zene és kép elválaszthatatlan egymástól, egymás kiegészítői, az egyik értelmezhetetlen a másik nélkül. Az eredeti cím La Strada, azaz Az út, az élet útja. Gelsomina tragikus sorsa formálódik meg a néző előtt, és bár abban a tudatban hal meg, hogy élete értelmetlen volt, Gelsomina alakja hatással van Zampanòra és Il Mattora is, visszafordíthatatlanul átalakítja életük lefolyását. Így a film végső üzenete mégsem az, hogy az erőszak és agresszivitás diadalmaskodik a jóságon, hanem hogy a szeretet és emberség mindig utat tör magának. Érdekesség, hogy Giulietta Masina kérésére a temetésén Mauro Maur trombitaművész játszott el egy Rota-kompozíciót, a La Stradat.


Nino Rota, Suite dal Balletto "La Strada". Előadja a St. Petersburg Szimfonikus Zenekar, vezényel: Frederico Mondelci.

[1] Az olasz Hollywood, Mussolini alapította 1937-ben Rómában

[2]  Silke, James (1972). “Frederico Fellini: Discussion”. Dialogue on Film 1. 2-15.

Felhasznált irodalom

Fellini múzsája, Giulietta Masina, cultura.hu, 2021.02.24., https://cultura.hu/szub-kultura/100-eve-szuletett-giulietta-masina/.

Hubai Gergely, Fellini zeneszerzője voltam, Nino Rota-portré, filmtett.ro, 2017.02.10., https://www.filmtett.ro/cikk/4443/fellini-zeneszerzoje-voltam-nino-rota-portre/.

La Strada, by Nino Rota, musicaficionado.blog, 2016.06.06., https://musicaficionado.blog/2016/06/06/la-strada-by-nino-rota/.

La Strada (film), r. Fellini, Frederico, 1954.

Van Order, M. Thomas, Listening to Fellini, Music and Meaning in Black and White, Fairleigh Dickinson University Press, Madison, Teaneck, 2009, https://books.google.hu/books?id=1nlWKYyBeW4C&printsec=frontcover&hl=hu&source=gbs_ge_summary_r&cad=0#v=onepage&q&f=false.

Négyzetes kép a leadben: posteritati.com

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Mészáros Marina --


További írások a rovatból

Our New Orleans: A Benefit Album for the Gulf Coast
Nagy Ákos zeneszerzővel Lineaments I. című lemeze kapcsán beszélgettünk
Az Ivan and the Parazol: Mást vártam című daláról

Más művészeti ágakról

színház

Lépjünk ki a babaházból! Lépjünk ki a babaházból!
Kartonpapa a Szkénében
art&design

Játszd újra! Játszd újra!
Molnár Judit Lilla: Tervezett véletlen című tárlata a Budapest Galériában
Gyerekkönyvek a koronavírusról
Magnus von Horn: SWEAT


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés