Előtte röviden talán fontos összegezni, mit is jelent ez a díj vagy honnan kapta a nevét. A díjat 2011-ben Mary McLoughlin és John Ward ír műgyűjtő házaspár alapította, a Maurice Ward szállító és műtárgyszállító cég tulajdonosai, akik tevékenységükkel hozzájárulnak a rangos külföldi kiállítóhelyek és a hazai alkotók közötti együttműködéshez – a nyertes a 10 ezer euró összegű elismerés mellett lehetőséget kap egy nemzetközi kiállításra is, ezzel elősegítve nevének becsatornázását a nemzetközi színtéren. Ráadásul mivel maga a hazai szakma is nagy médiavisszhanggal követi nyomon mind a shortlist kihirdetését, mind az egész eseményt, és vesz részt rajta személyesen, a Leopold Bloom Képzőművészeti Díj olyan eseménynek könyvelhető el, ahol már döntősnek lenni is egyet jelent a bíztató karrierépítési lehetőséggel külföldön és itthon egyaránt. A díj neve éppen ezért telitalálat: James Joyce Ulyssesének magyar származású főhőséről, Leopold Bloomról kapta, aki a paradigmaváltó művészet, az utazás, a nemzetköziség és az ír-magyar kapcsolatok szimbóluma.

A Leopold Bloom Képzőművészeti Díj minden alkalommal változó zsűrije olyan nemzetközi szakemberekből áll, akik nemcsak saját hazájuk művészeti színterét, hanem a globális képzőművészeti szcénát is ismerik. Idén a zsűri elnöke az ír származású Mary McCarthy, a corki Crawford Art Gallery igazgatója volt, két zsűritársa pedig Dagmara Wyskiel és Richard Gregor, szlovák történész, kurátor és művészetkritikus. Dagmara Wyskiel, a lengyel származású, Chilében élő képzőművész beszédében kiemelte a nemzetközi kapcsolatok fenntartásának fontosságát, amely a pandémia alatt háttérbe szorult.

Fotó: Pavel Bogolepov. Leopold Bloom Képzőművészeti Díj, 2021. szeptember 18.

A díjra az idén beérkezett 66 pályázatból a zsűri végül kiválasztotta az öt finalistát: Balázs Nikolettet, Farkas Rolandot, Kocsi Olgát, Koós Gábort és Szabó Esztert. A zsűri tagjai a jelölt művészek munkásságát közelebbről is megismerhették a díjátadót megelőző műteremlátogatásokon, ahova az érdeklődőknek is adtak betekintési lehetőséget videóinterjúk formájában, ezeket itt lehet visszanézni.

Az öt döntős munkáiból megrendezett kiállítás heterogén csokorba szedi az eltérő médiumokban készült műveket. Mindegyik művész egy saját blokkba különítve installálhatta a munkáját, így olyan csoportos kiállítást eredményezve, ahol a művek saját intim teret kapnak, azonban egymással dialógust folytatnak a kortársiasságról és a nemzetköziségről. Habár mind eltérő tematikákat járnak körül, hívószavaik beleilleszkednek egy 21. századi hálózatba, amely társadalmilag elkötelezett, centrumában a hétköznapok és annak szimbólumai állnak. Ezekhez a szimbólumokhoz mind nyerseséggel és analitikusan állnak hozzá, rákérdeznek önmaguk és környezetük értelmére.

Balázs Nikolett műveiben újraértelmezi a művészeti technikákat; talált tárgyai peremvidéki környezetből származnak, amelyeket újrahasznosít, műtárgyi pozícióba helyez. Absztrakció és figuralitás határterületén álló munkái egy képpé szervesítik a rozsdás drótköteget, a szilikont és a műanyagot. Az Agyagkapu című helyspecifikus műve beleépül a Q Contemporary kiállítóterébe, posztapokaliptikus atmoszférát teremtve, feltárva a kollektív és személyes mitológiákat.

Farkas Roland intermédia művész a társadalmi egyenlőtlenségek feltárásával foglalkozik. Konceptuális kísérletei a kapitalista társadalom értékrendjéről és működési mechanizmusáról szólnak, ironikus hangvétellel. A tőke válságát tematizáló művei a bankjegyet egyszerre egy gazdasági rendszer szimbólumaként és művészi eszközként értelmezik. Whitewash című munkájában a festék eltávolításával fehérre mosott bankjegyeket állít lightboxokba, hogy „felbecsülhetetlen, értékőrző” fizetőeszközből egyszerű papír tárggyá redukálja őket ismét.

Koós Gábor, enteriőrkép a díjátadón

Kocsi Olga, enteriőrkép a díjátadón

Farkas Roland, enteriőrkép a díjátadón

Az előtérben Koós Gábor, a háttérben Balázs Nikolett munkái láthatók, enteriőrkép a díjátadón

Fotó:Pavel Bogolepov, Leopold Bloom Képzőművészeti Díj, 2021. szeptember 18.

Kocsi Olga, fotó és videoinstallációval foglalkozó képzőművész a valóság és virtuális valóság kapcsolatát vizsgálja. Műveiben a privát és köztér határterületeit térképezi fel. Házikó a határon című művészkönyvében és videómunkájában Szűz Mária alakját kitermelő folyamatot mutatja be, ezzel egy – a nézőt aktívan bevonó – unortodox helyzetet teremtve.

Koós Gábor munkái a megőrzést tematizálják. Tárgy és helydokumentációit frottázstechnikával és fametszéssel készíti, így állítja középpontba a megismételhetetlenség kérdését. A kiállítótérben látható nagyméretű fekete fametszetei saját műfaji természetét vizsgálják. A falfelületre nyomott fekete fehér téglafalra emlékeztető absztrakt táj és a vele szemben installált fadúc egy tükörteret képez, ahol az eredeti és a másolat egymással szinkronba kerülve kérdez rá a sokszorosítás hagyományára.

Szabó Eszter a Leopold Bloom Díj történetének eddig legtöbbször nevezett alkotója. 2006-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán, majd posztgraduális tanulmányait 2016-ban fejezte be a Le Fresnoy École Internationale des Arts Contemporains-ban. Egyéni és csoportos kiállítások keretében többek között már Párizsban, New York-ban, Brüsszelben és Velencében is bemutatkozott

Fotó: Pavel Bogolepov, Leopold Bloom Képzőművészeti Díj, 2021. szeptember 18.

Szabó Eszter művei nem-narratív videók, rajzai és festményei animált változatairól, amelyek az ideák és valóság kapcsolatát tárják fel. Inspirációit az utcáról és a hétköznapi életből meríti, melyeket prekoncepcióktól mentes észleléssel ábrázol. Műveinek szereplői olyan megfáradt, bolyongó nők, akiket tehetetlenség és düh jellemez. Princess Beauty című videóinstallációja két inspirációforrásból merít; Lucas Cranach festőművész 16. századi, Anna Cuspinianról készült portréjának új kontextusba helyezése és Mosonyi Alíz versének vizuális átirata. A 3D-s technikával készült művön látható nőalak ellentmondásos erők áldozata; fejében visszhangzanak az önmaga és a társadalom által megszabott elvárások. A szabályrendszerek hálózatában rángatózó apatikus figura digitális marionettbábként járja körül az identitás és a gendernormák kérdését. Mary McCarthy beszédében kiemelte, hogy Szabó Eszter műve egyszerre ragadja meg a befogadót fizikai és személyes szinten. Az emberi állapot változatlanságára hívja fel a figyelmet, miközben munkái által hidat képez a kortárs és a klasszikus festészet között.

A Leopold Bloom Képzőművészeti Díj honlapja és Facebook oldala.
A fotókat Pavel Bogolepov készítette, képek a Leopold Bloom munkatársainak jóvoltából.