bezár
 

színház

2021. 10. 20.
Életszagú színház
Misima Jukio-Forte Társulat-Szkéné: Az égő ház
Tartalom értékelése (1 vélemény alapján):
Azért énekelünk, mert már nem tudunk beszélni. Azért táncolunk, mert már az ének is kevés kifejezni, ami bennünk van. Misima Jukio sokrétű drámáinak árnyalt lélektana és feszülten fokozódó intenzitása új színházi nyelvet kíván meg. A Forte Társulat a kortárs mozgásszínház eszközeivel, beszéd, ének és tánc mesteri ötvözetével vitte színre Misima négy egyfelvonásos darabját.

Misima drámaszövege olyan, mintha valami titkos koreográfiát követne: mesterien ütemezett, szédítő fordulatokkal, melyek mégis teljesen magától értetődőnek tűnnek, hiszen annyira logikusan következnek a gondosan felépített cselekményből. Horváth Csaba rendezése tökéletesen ráérzett Misima ritmusára. A szerző minimalizmusa előtt is tiszteleg egy teljesen lecsupaszított színpaddal, ahol a parkettázott talajon és pár deszkalapon kívül nem kerül elő semmiféle díszlet.

Szkéné színház

A négy egybefűzött egyfelvonásos dráma közül az első Az elcserélt legyezők. A főszereplő Dzsicuko (Földeáki Nóra) egyszerre elbeszélő és előadó. Kezdő monológjából bontakozik ki a darab cselekménye. Vészjósló előjel ez: a nézőben rögtön felmerül, mennyire bízhatunk meg Dzsicuko történetében. Múzsájáról, Hanakóról (Nagy Katica) mesél nekünk, aki elcserélte legyezőjét egy férfival, és azóta minden nap vár rá a vonatállomáson. Évek telnek el; Hanako csak a várakozásnak él. Mindkét nő szerelemnek nevezi ezt a megszállottságot, erényt látnak Hanako önsanyargató várakozásában. „Én azt akarom, amit Hanako akar” –  jelenti ki Dzsicuko –, „és ő nem akar boldog lenni.”

Ezt az eltorzult látásmódot illusztrálja, hogy Az elcserélt legyezők férfi szereplői díszletek és tárgyak. Hanako padját tartják a súlytól megfeszülve, félmeztelenre vetkőzve székké válnak és trónra emelik a két nőt. Ők nincsenek tisztában hatalmukkal. Dzsicuko és Hanako egyaránt a történetmesélés erejét viszik pusztító végletekig.

egohaz2

A második darab, A világítótorony családi dráma a háború utáni generációs céltalanságról. A fiatal szereplők próbálnak úgy tenni, mintha még mindig jelen lenne az életükben a hagyományok vezérfonala, de a felszín alatt felbugyog a sötétség, melyet görcsösen ismételt mozgások mutatnak. Noburo (Horkay Barnabás) szerelmes lesz saját nevelőanyjába. Tisztában van vágyakozása okával. Mint egy kisgyerek, rosszat akar csinálni, hogy utána megfegyelmezzék. Nevelője, Iszako (Földeáki Anna) számára felvett szerep, hogy hű feleség vagy megvetett szerető szeretne lenni, szó szerint táncol a két viselkedésforma között.

Az értékrendek bizonytalansága álszentséget szül. Iszako szörnyülködik a szomszéd tinédzserek ártatlan szexuális játékán, míg saját vonzalmát nevelt fiához, mely tönkretehet egy családot, és messze túlmutat a társadalmi normákon, kétségbeesetten tagadja.

A sötétség pedig egyre terjed. A család arra készül, hogy megmásznak holnap együtt egy hegyet, mely elérhetetlen céljaik szimbólumaként magasodik föléjük. A kedélyes családi kirándulás terve egyre és egyre viszolyogtatóbb, ahogy sorra feltárulnak a titkok. Noboru saját apja nyakán tiporva vall szerelmet anyjának. Az apa (Fehér László) alkoholizmusa kényelmetlen családi titok, melyről mindenki beszél, de senki nem hajlandó szembenézni vele, akkor sem, amikor apjuk gombolatlan pizsamában tántorog a színpadon szakét markolva. Újra és újra felbukkannak az erőszak képei táncmozdulatokban (az apa a fogai között tartott deszkával nyer szexuális dominanciát bódult felesége felett). A lánygyermek, Maszako (Nagy Katica) a sokkoló szerelmi háromszögön kívül rekedve ráébred, hogy világítótoronnyá kell lennie: az erkölcs fényének, iránymutatónak, jónak és tisztának. A ráerőltetett társadalmi nemi szerep pont bátyja csapodársága miatt levethetetlen. A család becsülete egy fiatal lány vállain nyugszik. Maszako a reflektorfényben állva teljesen elveszettnek és végtelenül magányosnak tűnik.

duska2

A felkavaró témák mellett megjelenik a humor is. Az apa horkolását deszkacsikorgás jelzi, vannak mulattató kétértelmű gesztusok szép számmal, valamint a groteszk határait súroló koreográfia.

A humor a harmadik darabban, az Ízletes méregben teljesedik ki. A rövid jelenet abszurd komédia két idióta alkalmazottról, akik át akarják ejteni főnöküket. Fergeteges túljátszás és túlmozgás erősíti a szöveg szellemességét, ám a zárókép mélységesen megrázó: az átvert főnök köré máglyát építenek az alkalmazottak, és az fokozatosan eltűnik és végül a semmibe veszik a deszkák súlya alatt. Amikor a máglyarakás összeomlik, a színpad üres. Dobszó lüktet.

Így jutunk el a címadó darabhoz. Az égő ház a legrejtelmesebb és összetettebb darab a négy közül. Családi dráma a „lét elviselhetetlen könnyűségéről,” ahol az unatkozó felső-középosztály az alsóbb néprétegek vélt bűnein élvezkedik. A feleség, Csijoko (Földeáki Nóra) ideges madárszerű mozgásai egyszerre árulkodnak neurotikus jelleméről és idézik fel a japán kabuki táncdráma pózba merevedő mozdulatait.  Csijoko ponyvaregénybe illő pletykákat mesél férjének: előbb, hogy a cselédlány biztos elcsábította a fiukat, majd hogy ő és a lánya ugyanazon a szeretőn osztoznak; egy kettős szerelmi öngyilkosságot is pedzegetni kezd. A háttérszereplők asszisztálnak hozzá, hogy előadják a történeteket, melyek mese és valóság mezsgyéjére kerülnek így.

A férj, Dairi (Pallag Márton) félvállról veszi ezeket az igaz-vagy-hamis történeteket. Nem érdekli a családi intrika. Nem érez semmit a gyerekei iránt, feleségét unja és utálja. A legszívesebben csak újságot olvasna vagy a fordításaival foglalkozna. Ő is, és Csijoko is történetekben élnek, az újsághírek, regények és ponyvák világa feszül egymásnak. Annyira nem értik egymás történeteit, hogy amikor Dairi tüzet kiált, Csijoko biztos benne, hogy csak valami fantasztikus sztorival állt elő, hogy elüsse az időt.

duska

Az előadást szótlan tablók zárják feszült zenével. A szavakból kifogyva a szereplők némán ordítanak, torz pózokba csavarodnak, a deszkák súlya alatt rogyadoznak. Ezek a képek segítenek összefoglalni és feloldani a négy dráma mélyén húzódó emberi fájdalmat, a csüggedt küzdelmet, hogy megértsük, mi történik velünk és körülöttünk. Az abszurd, stilizált túlzás és az éppen csak sejtetett szöveg- és mozgásbeli finomság ellentétéből megszületik valami, ami igazinak érződik. Életszagú színház ez.

MISIMA JUKIO: AZ ELCSERÉLT LEGYEZŐK  
Dzsicuko, festőnő: FÖLDEÁKI NÓRA
Hanako, őrült lány: NAGY KATICA
Josio, a férfi: WIDDER KRISTÓF   

A VILÁGÍTÓTORONY  
Iszako, feleség: FÖLDEÁKI NÓRA
Júkicsi, férj: FEHÉR LÁSZLÓ
Noboru, Júkicsi fia: HORKAY BARNABÁS
Maszako, Júkicsi lánya: NAGY KATICA
Dzsunko, Maszako barátnője: WIDDER KRISTÓF

ÍZLETES MÉREG  
Raszputyinova régiségbolt tulajdonosa: PALLAG MÁRTON
Keith segéd: FEHÉR LÁSZLÓ
Chiz segéd: WIDDER KRISTÓF   

AZ ÉGŐ HÁZ  
Csijoko, feleség: FÖLDEÁKI NÓRA
Dairi Teidzsiró, férj: PALLAG MÁRTON
Csikako, a lányuk: NAGY KATICA
Morija, albérlő: FEHÉR LÁSZLÓ

Jelmeztervező: BENEDEK MARI
Fordító: CSEH DÁVID, SZILÁGYI ANDREA
Fény: PAYER FERENC
Asszisztens: GARÁDI GRÉTA
Produkciós vezető: LÁPOSI RÉKA
Rendező: HORVÁTH CSABA

Szkéné Színház, 2021. október 5.
Fotók: Gáspár Gábor, Pusker Zsolt, Gáspár Gábor, Dusa Gábor

nyomtat

Szerzők

-- Székelyhidi E. Johanna --

Székelyhidi E. Johanna az ELTE BTK Doktori Irodalomtudományi Iskolájának ösztöndíjas hallgatója, ahol genderkérdéseket kutat kortárs angol drámákban.


További írások a rovatból

Wagner kincse 2. – 1. alkalom, Márton László előadása A Nibelung-énekről
A Corvina Kiadó Plautus: Hét komédia című kötetéről
Istentelen ifjúság a Radnóti Színházban


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés