Kezdés előtt Balogh Endre cseresznyével és limonádéval kínálta a jelenlévőket, majd megnyitotta az eseményt. Elmesélte, hogy ez az első Krimi Ma ünnepség, amelyet valaha tartottak, pedig 2020-ban is hirdettek krimipályázatot. Ekkor Gráczer L. Tamás volt az első helyezett, valamint Bánhidi Lilla krimije, a Sorsod Borsod is elnyerte a megjelenés lehetőségét, azonban nem rendeztek díjátadót. A zsűri tagja Bánhidi Lilla, Péczely Dóra, Gráczer L. Tamás, Lichter Péter és L. Varga Péter volt.

Elsőként Veres Tamást kérdezte Balogh Endre – ő a Gyilkosság a Kaksinál című krimivel nyerte el a harmadik helyezést –, hogy mióta ír. Veres általában költészettel foglalkozik: „Inkább verseket szoktam írni, meg színdarabokat. Most ez a regény nekem új műfaj volt.” Mesélte, hogy az abonyi Művelődési Házban nemrég bemutatták az egyik színdarabját, amely történetesen szintén krimi volt. Balogh megkérdezte, mi állt a pályázás a hátterében, mivel indokolja? Veress úgy érezte, kapóra jött számára ez a pályázat, már régóta szeretett volna dolgozni regényen. Balogh rákérdezett a Kaksi szó kiejtésére, mire Veress humorosan közölte, hogy kákszinak kell ejteni, de a magyar ember biztos fonetikusan fogja.

Balogh ezt követően Pintér Tibort kérdezte arról, hogy mi a véleménye a humor és a krimi összeegyeztethetőségéről. Mellőzhető? Elfér egymás mellett? Kihozzák egymásból a legjobbat? Pintér szerint egy krimi legyen feszültséggel teli, hátborzongató, ezért úgy gondolja, a humor inkább kirántja az olvasót a krimi feszültségének átéléséből. Péczely meglehetősen bátornak találja a humor alkalmazását, mennyire sokoldalúan működhet és sülhet el egy poén egy krimiben: „És nekem nagyon tetszett ez a bátorság, hogy így is lehet nézni az életre azok szemével, akiknek ezek a hétköznapjaik.” Veres felolvasott egy részletet a kötetéből, majd Balogh átadta Péczelynek a szót, aki a második helyezettet, Nagy Judit Áfonyát kérdezte a regényírás menetéről, miértjéről.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Így látta az eseményt Benda Fruzsina fotós

Nagy a kezdetekben a sci-fi műfaj mentén haladt a regényírással, azonban a kéziratait egyik alkalommal sem fejezte be. A krimiírás felé a kezdő löketet a veszprémi Krimi Fesztivál adta, teljesen beleszeretett a műfajba, rögtön magáénak érezte. Péczely nagy kíváncsisággal kérdezett bele a Szirének személyes vonatkozásaiba és részleteibe. Nagy gyermekkorában úszó szeretett volna lenni, ez az általa kedvelt sport azóta sem tűnt el az életéből, hiszen tavaly jelentkezett a Balaton-átúszásra. Állítása szerint úszás közben semmi másra nem tudott gondolni, csak történetének felépítésére: „mi történne, ha most itt valaki belefulladna a vízbe, de nem tudnák, hogy mitől halt meg?” Elkezdte felépíteni fejben a cselekményt, s akkor jött rá, hogy mindezt valóban meg lehetne írni. Akkor döntötte el véglegesen, hogy regényt szeretne írni ebből, mikor a karaktereinek személyiséget, gyermekkort, hátteret adott. A két főszereplő (ikerlányok) borzasztó sorsát, az akadályokkal teli, a felnőttlét felé tartó rögös utat az író személyes élményei is meghatározták. Nagy a regényt tervezés és vázlat nélkül írta meg. Péczely elcsodálkozott ezen, szerinte egyáltalán nem volt érezhető az íráson a tervezetlenség. Bánhidi Lilla (Sorsod Borsod, 2023, Prae Kiadó) szerette a folytonos feszültséget, a karakterek kidolgozott hátterét, s a mű keretes szerkezetét: „van kerete és a nagyon jó baljós feszültség, ami szerintem egy kriminél elengedhetetlen.”

Az első helyezettet, Zborai Krisztinát (Egy hátvéd ne legyen gentleman) Balogh kérdezte a mindennapjairól, írási szokásairól. Zborai rendkívül lassan dolgozik a kézirataival, szereti átdolgozni, tökéletesre formálni azokat. A krimi története kapcsán felmerült a kérdés, hogy miért pont az 1930-as éveket választotta az író. Tanulmányozta-e a választott kort, hogy annak az írói és újságírói stílusát ilyen jól megragadja? „Valahogy a könyvek, amik tetszettek nekem, mindig is a két háború között játszódtak, a Rejtő-könyvek, a korai Agatha Christie-k, Evelyn Waugh” –  válaszolta. Hosszú ideig mást sem olvasott, csak két világháború között keletkezett szövegeket – még a cipőfelsőrész-készítők és a kávésok lapját is –, hogy szokja a korhangulatot, és tudja alkalmazni. Milyen szavakat lehetett és nem lehetett használni, hogyan tekintettek akkor és ott a világra? –  ez a kérdéskör mozgatta főleg a kutatás, tanulmányozás időszakában.

Miután Zborai is felolvasott, Balogh Ákos Gergely mesélt a díjat támogató Kultúrbölcső Zrt. vállalásairól. Végük Balogh Endre összegezte az eseményen elhangzottakat, majd átadta a nyerteseknek a díjakat. 

Fotó: Bende Fruzsina