Az időutazás kétségkívül a legizgalmasabb témák egyike. Bizonyára mindannyian eljátszottunk már a gondolattal, milyen lenne visszarepülni a múltba, saját szemünkkel megtapasztalni különböző történelmi korok sajátosságait, vagy éppenséggel személyesen találkozni régi őseinkkel. Az időutazós gyerekkönyvek népszerűségét jelzi, hogy a Pagony kiadó az elmúlt években több ilyen kötetet is megjelentetett. Ezek, amellett, hogy szórakoztatnak, rengeteg hasznos tudással is szolgálnak: az ifjú olvasók fontos ismereteket szerezhetnek a múltról, kiegészítve a történelemórákon tanultakat. Érdekes szembesülni azzal is, hogy régen az embereknek, más körülmények között ugyan, de mennyire hasonló érzéseik, vágyaik, problémáik és küzdelmeik voltak, mint nekünk.

A cserfes testvérpár, Alex és Ruby már sokak számára ismerős lehet, hiszen találkozhattak velük Az időtükrön át-sorozat korábbi részében, a Megálljatok, tolvajok!-ban, amikor is nagynénjük ódon házában egy különös tükörre bukkantak, amelyről kiderült, hogy a megfelelő pillanatban átjáróként funkcionál más korokba. A két kíváncsi gyerek persze belépett a tükörbe, amely vissza is repítette őket 1912-be, az ott átélt kalandok után pedig alig várták az újabb „utazást”.

A lehetőség hamarabb felkínálkozott, mint gondolták volna, hiszen családjukkal karácsonyra ismét ellátogatnak a hatalmas Applecott-házba, hogy Joanna néninek segítsenek az ünnepi készülődésben. Az időtükör pedig ismét megnyílik, és a gyerekek egyik pillanatról a másikra a viktoriánus Angliában találják magukat, éppen karácsony előestéjén. És ha ez nem lenne önmagában is elég meglepő, valaki még fel is ismeri őket: Marian, akivel már találkoztak egy jövőbeli kalandjuk során (igen, az időutazás szépségei…), és aki azonnal pártfogásba veszi őket. Hamarosan az is kiderül, hogy miért szólította őket vissza a múltba a tükör: egy rokonuknak, Edithnek kell segíteniük, akit édesapja egy bentlakásos iskolába akar küldeni, ahol – mint arra Alex és Ruby még a saját tanulmányaikból emlékeznek –, hamarosan járvány fog pusztítani. Meg kell tehát akadályozniuk, hogy a kislányt elküldjék az iskolába, ám erre mindössze két nap áll rendelkezésükre. Vajon ennyi idő elég, hogy megolvasszák egy mogorva ember szívét? És lehet ebben valamilyen szerepe a karácsonynak is?

A kötet minden elemében ünnepi hangulatot áraszt, tökéletes olvasmány a karácsonyi időszakra. Kiderül, hogy a viktoriánus karácsonyok nem is különböztek olyan nagy mértékben az általunk ismertektől, hiszen ugyanúgy a család és a szeretet állt középpontban. Mindemellett időnként vicces is tud lenni a régi és az új világ találkozása – elég csak például Ruby korabeli ruhába való öltöztetésére, a központi fűtés vagy a vécépapír hiányolására gondolni. A két gyerek folyamatosan rácsodálkozik a múlt viselt dolgaira, igyekeznek megérteni a jelenségeket és azok okait, és bár nem mindig értenek egyet a kapott magyarázattal, elfogadják azt és nem űznek gúnyt belőle. A történet során alapvetően szépen megfér egymás mellett a két különböző évszázad, hiszen a múltnak ugyanúgy megvoltak a maga nehézségei és szépségei, mint a jelennek.

A Százéves karácsony összességében egy szórakoztató és kalandos időutazás, melyben a főszerepet természetesen a célkorosztályba tartozó hősök képviselik. A kötet a Zseblámpás könyvek sorába tartozik, amely elsősorban a 7 és 10 év közötti, már éppen olvasni tudó korosztályt célozza. A szöveg könnyed és egyszerű, a történet nem tartalmaz túlbonyolított szálakat, ahhoz viszont elég összetett, hogy fenn tudja tartani az ifjú olvasók érdeklődését. A nagybetűs, viszonylag szellős sorközökkel szedett oldalakon időnként helyet kap egy-két fekete-fehér illusztráció is, ami még élvezetesebbé teszi az olvasást.