1996-ban mutatták be a mozikban az Irvine Welsh azonos című regénye alapján készült filmet, amelyben egy heroinfüggő baráti társaságot ismerhetünk meg. Renton (Ewan McGregor), Beteg fiú (Johnny Lee Miller), Spud (Ewen Bremner), Begbie (Robert Carlyle) és Tommy (Kevin McKidd) karakterén keresztül a kilencvenes évek Edinburgh-ja tárul fel a szemünk előtt, ahol a szerhasználat éppen aranykorát éli a fiatalok körében. Az AIDS és a heroin korszaka ez. Renton „choose life” monológjával kezdődik a film, melyben a heroinellenes kampányszöveget írták át úgy, hogy az a fogyasztói társadalom kritikáját fogalmazza meg.

Renton és Spud rohannak a rendőrök elől, miközben felcsendül Iggy Pop Lust for life című számának első dallama, és elkezdődik a monológ. Renton rohan az úton, majdnem elüti egy kocsi, ő megáll és ránevet a sofőrre. A Trainspotting nyitójelenete nem hiába a film talán legemlékezetesebb és legikonikusabb jelenete.

Rögtön a film elején látjuk Rentont, a padlón fekve, tűvel a karjában, miközben azt magyarázza, hogy miért választaná bárki az életet, ha a heroint is lehet választani.

Az öt fiúból Renton, Spud és a Beteg fiú csúszik bele először a heroinba. Begbie az alkoholt választja a drogok helyett, Tommy pedig egészen sokáig megtartóztatja magát attól, hogy kipróbálja. Ötükön keresztül különböző életek és a függőség különféle szakaszai bontakoznak ki. A főszereplőkön keresztül a skóciai munkásosztályt és alsó középosztályt ismerhetjük meg. Dolgozó szülők és lázadó fiatalok, akik jövőkép hiányában a pillanatnyi mámort hajszolják. A drog nem választás, ahogyan Renton nyitó monológja ezt sugallja; a droghoz való fordulás a tiltakozás az ellen az élet ellen, ami számukra nem kínál jövőt és lehetőséget. A ’choose life’ pont az iróniája miatt azért ennyire központi eleme a filmnek.

Sosem volt valódi választási lehetőség, csak átmeneti megoldások és kétségbeesett próbálkozások vannak.

A Trainspotting a mai napig az egyik legjobb és legfontosabb film a szerhasználatról. A film egyfelől sikeresen megtalálja a középutat a droghasználatról szóló filmes narratívák között: nem moralizál, csak bemutat. Az érme mindkét oldalát láthatjuk és azt a szubkulturális élményt és közeget, amelyben a drog egyszerre tudja összetartani és elválasztani az embereket egymástól. Látjuk az eufóriát és azt, hogy miként válik közösségi élménnyé a drog, majd fokozatosan jönnek a következmények, például Spud borzasztóan sikerült állásinterjúja.

A leszokás nem lineáris folyamat, melynek során eljutnak a függőségtől a „gyógyult” állapotig. Folyamatosan jelen van a leszokás; mindannyian megpróbálják letenni a heroint, és ahogyan a heroin okozta eufóriát, úgy az elvonási tüneteket is teljes valójukban láthatjuk.

A hányás, a válium, a fájdalomcsillapítók, a remegés, az izzadás és a hasmenés, majd a pont, amikor mindez elviselhetetlenné válik, és újra a szerhez kell nyúlni, hogy jobban legyen.

Tommy a szakítása után próbálja ki először a heroint, majd utána egyre gyakrabban nyúl érte. Ekkor újra mindannyian együtt drogoznak, majd egy ilyen tudatködös állapotban történik a tragédia, ami aztán mindent megváltoztat. Renton végül hátat fordít a barátainak és lelép a pénzzel, amit Begbie-vel és a Beteg fiúval együtt kerestek, egyedül próbál meg beilleszkedni abba a társadalomba, ami ellen eddig küzdött. Aztán eltelik húsz év.

A T2 pontosan húsz évvel az első film után jelent meg, és ott folytatja, ahol a történetben Renton otthagyja a többieket. A T2 kivételes ellenpéldája annak az állításnak, hogy nem kell minden filmnek folytatást csinálni. Egyfelől a történet a regény második felét követi, így narratív szempontból szükséges volt egy második rész; Danny Boyle pedig nem okozott
csalódást.

Az első film helyszíneit járjuk be újra: az utcák, Renton régi szobája, kocsmák, focipálya. Minden apró részlet csak annyira különbözik a húsz évvel ezelőttitől, hogy fenntartsa a változás illúzióját, miközben valójában csak az idő telt el. Renton válófélben van, a Beteg fiú egy szaunának álcázott kuplerájt üzemeltet a barátnőjével, és a heroint kokainra cserélte. Begbie a börtönből frissen szabadulva a fiával kezd el lakásokat kirabolni, Spud pedig a mélyponton megkísérli az öngyilkosságot.

Mindannyian ugyanúgy a semmiben lógnak, de ami még mindig összeköti őket, az a heroin.

Az addikció kritikai vizsgálata mára önálló tudományág, amely a függőség kulturális, szociális, történelmi, irodalmi és politikai aspektusait követi nyomon és veszi górcső alá. Avita Ronell, cseh születésű gondolkodó úgy írta le a függőséget, mint „az a struktúra, amely filozófiai és metafizikai szempontból kultúránk alapját képezi.” A Trainspotting nemcsak a drogfüggőség anatómiáját mutatja be, hanem egy alulreprezentált szociokulturális és szubkulturális közeget, amelyből a szereplők húsz év után is csak látszólag tudtak kiszakadni, de ahova mindig vissza-vissza mennek.

A prae.hu filmrovat és a Rév Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat összefogott, és elhatároztuk, hogy közös anyagokkal fogunk jelentkezni. A terv egyszerű: a filmrovat szerzői írnak egy általuk szabadon kiválasztott olyan filmről, amelyben fontos szerepet játszik a függőség, a filmes fókuszú cikkhez pedig mi, a Rév segítői hozzáfűzünk – a filmes szöveghez kapcsolódva, ugyanakkor kifejezetten az addiktológiai kérdésfelvetésekre reagálva – néhány gondolatot. A cél a közös gondolkodás lehetőségének megteremtése. Ezúttal Vesztergomné Dombrádi Ágnes okleveles interdiszciplináris családtudományi szakember ír a drogfüggőségről.

A szerhasználat hullámvasútján

Danny Boyle 1996-ban bemutatott Trainspotting (1996) című filmje a heroinfüggőséget és annak egyéni, valamint társadalmi következményeit mutatja be. A történet középpontjában Mark Renton és baráti társasága áll, akiknek életét a droghasználat, a kilátástalanság és a társadalmi perifériára szorulás határozza meg.

A film különlegessége, hogy nem csupán a drogok rövid távú euforikus hatását ábrázolja, hanem a függőség teljes folyamatát: a sóvárgást, a tolerancia kialakulását, a megvonási tüneteket, a visszaeséseket és a felépülés nehézségeit.

Az Amerikai Addiktológiai Társaság (American Society of Addiction Medicine, ASAM) meghatározása szerint a függőség olyan komplex biológiai, pszichológiai, szociális és spirituális tényezők által befolyásolt állapot, amelyben az egyén elveszíti a kontrollt a szerhasználat (vagy valamilyen más viselkedés) felett, a szerhasználat (vagy más viselkedés) kényszeressé válik, és annak káros következményei ellenére is folytatódik (ASAM, 2019). Ez a meghatározás jól tükröződik Renton karakterében, aki többször is megpróbál felhagyni a heroinhasználattal, de a megvonási tünetek és a környezeti hatások miatt újra és újra visszaesik.

A film egyik legerősebb jelenete Renton elvonása, amely során súlyos testi és pszichés tünetek jelentkeznek: izzadás, remegés, álmatlanság, hallucinációk és intenzív sóvárgás. A pszichiátriai diagnosztikai kézikönyv, a DSM–5 szerint az opioidmegvonás jellegzetes tünetei közé tartozik a nyugtalanság, izomfájdalom, hányinger, hasmenés, pupillatágulat, álmatlanság és erős drogvágy. A film ezeket a tüneteket dramatizált formában, de a klinikai leírásokkal összhangban mutatja be.

A heroin az opioidok csoportjába tartozik, amelyek az agy jutalmazó rendszerére hatnak. A használat során fokozódik a dopaminfelszabadulás, ami intenzív örömérzetet vált ki. Ismételt használat következtében azonban tolerancia alakul ki: ugyanazon hatás eléréséhez egyre nagyobb mennyiségű szer szükséges.

Volkow és Koob (2015) szerint a függőség során az agy jutalmazó, motivációs és önkontrollért felelős rendszerei tartósan megváltoznak, ami magyarázza, hogy a szerhasználó miért folytatja a drogfogyasztást akkor is, amikor annak már súlyos egészségügyi és társadalmi következményei vannak.

A Trainspotting fontos társadalmi tényezőkre is felhívja a figyelmet. A szereplők többsége munkanélküli, bizonytalan jövőképpel rendelkezik és kilátástalan környezetben él. A bio-pszicho-szociális modell szerint a függőség kialakulását nem kizárólag biológiai tényezők magyarázzák, hanem a pszichológiai sérülékenység és a társadalmi környezet is jelentős szerepet játszik. A kortárs kapcsolatok, a szegénység, a társadalmi kirekesztettség és a stressz mind növelik a szerhasználat kockázatát.

A filmben több szereplő is a visszaesés klasszikus mintázatát mutatja. Renton többször dönt a leszokás mellett, azonban korábbi baráti kapcsolatainak hatása és a drog könnyű elérhetősége ismét szerhasználathoz vezet.

Marlatt és Gordon visszaesés-megelőzési modellje szerint a visszaesés nem egyszeri esemény, hanem fokozatos folyamat, amelyben a magas kockázatú helyzetek, a megküzdési készségek hiánya és a sóvárgás együttesen vezetnek újabb droghasználathoz. A film ezt hitelesen szemlélteti.

A Trainspotting nem romantizálja a heroinhasználatot. Bár vizuálisan időnként vonzó módon mutatja be az eufória élményét, ezt ellensúlyozzák a függőség súlyos következményei: a fertőzések veszélye, a túladagolás, a családi kapcsolatok szétesése, a bűnözés, valamint a halálesetek. A csecsemő halálát bemutató jelenet különösen erős példája annak, hogy a függőség nem csupán az egyént, hanem a közvetlen környezetét is súlyosan érinti.

Összességében a Trainspotting a drogfüggőség egyik legrealisztikusabb filmes ábrázolása. A film jól szemlélteti a függőség kialakulásának és fennmaradásának neurobiológiai, pszichológiai és társadalmi tényezőit, valamint bemutatja, hogy a felépülés hosszú, gyakran visszaesésekkel tarkított folyamat. A modern addiktológiai kutatások alapján a film számos jelenséget hitelesen ábrázol, ezért akár oktatási célokra is jól használható, segíti a szerhasználati zavarok megértését.

Felhasznált szakirodalom:

American Psychiatric Association. (2022). Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders (5th ed., text revision; DSM-5-TR). American Psychiatric Publishing.

American Society of Addiction Medicine. (2019). Definition of Addiction. American Society of Addiction Medicine.

Marlatt, G. A., & Gordon, J. R. (1985). Relapse Prevention: Maintenance Strategies in the Treatment of Addictive Behaviors. Guilford Press.

Volkow, N. D., & Koob, G. F. (2015). Brain disease model of addiction: why is it so controversial? The Lancet Psychiatry, 2(8), 677–679.

World Health Organization. (2024). International Classification of Diseases 11th Revision (ICD-11): Disorders due to substance use.

Ha kérdésed van a függőségekkel kapcsolatban, ha nehézséged van valamelyik szerrel vagy számodra káros viselkedéssel, vagy aggódsz egy barátodért, rokonodért, a partneredért, és szeretnél biztonságos közegben megértő, elfogadó segítőkkel beszélgetni erről, keress bennünket bizalommal, segítünk elindulni a felépülés útján:

Katolikus Karitász Rév Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat
Címünk: 1115 Budapest, Bartók Béla út 104.
Telefonszámunk: 06-1-466-44-55