bezár
 

art&design

2022. 02. 28.
A képrögzítés filozófiája
David Claerbout és Ősz Gábor Anticamera című kiállítása a Capa Központban
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Az „ANTICAMERA” című fotográfiai kiállítás megnyitóját megelőző sajtóbejáráson vettünk részt a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban. Petrányi Zsolt és Mucsi Emese kurátorok mellett Ősz Gábor képzőművész kalauzolta végig a sajtó képviselőit a fotográfia elméleti problémáit körüljáró tárlaton, ahol a kiállított művek a megszokottól eltérő módon nem klasszikus álló-, hanem mozgóképek formájában foglalkoznak a technikai képpel és annak elméletével.

Március 15-én nyílt meg a Capa Központ legújabb nemzetközi, az ANTICAMERA címet viselő tárlata, amely David Claerbout belga, valamint Ősz Gábor Hollandiából hazatelepült magyar képzőművész alkotásait vonultatja fel. (Ősz Gáborral – a Külföldön Sikeres Magyar Művészek projekt keretében – készített interjúnk itt olvasható – a szerk.) A látványos installációk, köztük Ősz Gábor monumentális léptékű vetítései a kiállítótér több termén ívelnek át, a művekből mindvégig kiérezhető a két művészt foglalkoztató kérdéskör: Hogyan használjuk és értjük meg a képeket ma? Hogyan hat ránk az a leírhatatlan mennyiségű fotografikus információ, a képek özöne, ami a közösségi oldalak, reklámfelületek, vagy hírportálok közvetítésével kúszik be tudatunkba az okostelefonunk világító képernyőjén át? A fotográfia elméleti kérdései mellett ezekre keresi a választ a tárlat, amely március 27-ig tekinthető meg a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban.

Ősz Gábor és David Claerbout azonos konceptuális megközelítéssel és eszköztárral, a festészet és a grafika oldaláról közelednek az őket mozgató vizuális problémákhoz, témákhoz. Az anticamera fogalma a kiállításon nem kamera-ellenességként szerepel. A kifejezés Birkás Ákos (1941–2018) Munkácsy Mihály-díjas képzőművésztől ered, aki műveivel a kamerával nem rögzíthető és a rögzíthető világok peremén egyensúlyozott. 1981-ben ő használta először a fogalmat a harmadik Dokumentum kiállítás katalógus-újságában publikált gondolatmenetében. A kurátorok elmondták, hogy ez a rövid írás meghatározó inspirációs forrást jelentett a most látható tárlat tervezésének kezdeti időszakában is. Maguk a kiállított művek ugyancsak a rögzíthetetlenség dilemmáját felvetve a “láthatatlan” képekről szólnak. Mindez a gyakorlatban érezhető igazán: a kiállítás oly módon szól a fotográfiáról, hogy közben nem jelenít meg állóképeket. A művek varázsa idézőjelességükben található, a valóság kimerevített pillanatként jelenik meg, hiszen a valóságban minden fluid, minden mozgásban van és minden változik egyazon időben. Petrányi Zsolt és Mucsi Emese a tárlat alapkoncepciójának ismertetetése után azt is megosztották, hogy a két művész a fotográfia jövőjéről elméleti úton spekulálva, szövegek helyett képeken keresztül közelítik meg a problémát, e folyamatban pedig fontos szerephez jutnak a képkészítő készülékek.

Fotó: David Claerbout Futótűz (merengés a tűzön)   Fotó: David Claerbout – Futótűz (merengés a tűzön) Wildfire (meditation on fire), 2019-2020

Nem adja könnyen magát a kiállítás, a működési mechanizmusok nem tárulnak fel azonnal, időt kell szánni a befogadásukra. Pontosan ez érződik David Claerbout alkotásainál, aki – ahogy arra Mucsi Emese és Petrányi Zsolt felhívta a figyelmet –  játszik az időtartammal, annak szobrászaként tűnik fel. Futótűz (merengés a tűzön) című munkája nem a valós látvány alapján készült, hanem valami egészen mást akar láttatni. A bemutatott mű technikája zavarba ejtő: az alapja egy számítógépes program, amelynek létrehozásához a művész 3D animációt és tíz programozót hívott segítségül. Kezdetben kimerevített állóképpel indul az alkotás, majd a kép lassan átvált tomboló erdőtűzbe, a film kamerája finoman haladva folyamatos állóképet generál. Claerbout “megépíti” erdőit, ezzel egyszerre hiszünk neki és bizonytalanodunk el a valóságnak tűnő látványban. A belga művész koncepciója elmondása szerint azon alapul, hogy nem azt jelenítjük meg, amit látunk, hanem amit láttatni akarunk. Hiszen ma már nem szükséges szaktudás ahhoz, hogy mi magunk is rögzítsünk képeket. A kiállítás címe (ANTICAMERA) is erre utal. A kamera az az apparátus, mely adott pillanatban adott pillanatot örökít meg, a címben mégis ott rejlik a jelző, mely kifordítja annak jelentését.

Fotó: David Claerbout Csendes part (The Quiet Shore)  Fotó: David Claerbout – Csendes part (The Quiet Shore), 2011 

A Capa Központ kiállítóterének újabb helyiségében Claerbout Csendes part (The Quiet Shore) című munkája tárul elénk vetített technikai képként. Az alkotás lényege szinte észrevétlen marad a néző számára egy különleges hatásnak, a dolly zoomnak köszönhetően, amely a háttér összeszűkülését jelenti. Mégis elementárisan ható érzéki tapasztalást eredményez, ellentétben például a riportfotóval, amely a lehető legkevesebb zavaró elemmel, teljesen más mechanizmussal és szándékkal ábrázolja a valós világot. A szóban forgó mű történetet mesél el, de a cselekmény csak lassan bontakozik ki a képek által. Hitchcock Psycho című kultikus filmjében megjelenő ismert ház alakja tűnik fel a parton, ahol az öböl vize teljesen visszahúzódva először sima, ezüstszín tükröződő, majd finoman mozgó, fodrozódó felületté válik, ahogy egy szereplő belecsap a vízbe. A vetített képsorozat ugyanazon kimerevített pillanatot jeleníti meg több szereplő nézőpontjából. A más-más nézőpont ezzel több párhuzamos igazságot teremt meg egyidőben. Itt is megerősítést kap az a korábban elmondott állítás, hogy a művész az időtartam szobrásza – a pillanat nem létezik, állandó életfolyamban élünk. A mű erről az időtlenségről szól, egyre fokozódik, feszül a helyzet a szinkronitás és a lehetetlenség mezsgyéjét súrolva. Technikai hátterét tekintve a kompozíció rendkívül izgalmas, a művész a partszakaszt először emberek nélkül rögzítette, majd ebbe a “digitálisan megépített” valóságba helyezte vissza a szereplőket. A “díszlet” így forgathatóvá vált, a szereplők nézőpontjából körbejárhatjuk, megfigyelhetjük, amit a valóságban nem tehetnénk meg. Erre a valótlanságra utal az öböl vízének, a homokba rajzolt jeleknek változása is, mellyel a mű az idő filmszerűen megjelenített, bonyolult és sokoldalú illúziójává vált.

Fotó: Ősz Gábor A fény képe  Fotó: Ősz Gábor – A fény képe, 2012-2022

Az utolsó térben Ősz Gábor A fény képe című munkájával arra a kérdésre keresi a választ, hogy vajon mi a kép? A sajtóbejárás alkalmával a fotográfia jelenkori helyzetéről és az alkotás konceptuális hátteréről maga a művész osztott meg részleteket. A fotográfia eltűnőfélben lévő műfaj, helyét lassan egy hasonló és hasonlóan olvasandó, mégis merőben más megközelítésű nyelvezet veszi át. A klasszikus értelemben vett fotográfiai eszközzel, az analóg képpel ellentétben az új utakat megnyitó programozott kép bármire képes: hihetetlen helyzeteket bújtat hihető álarc mögé. Ősz Gábor kiemelte: evidencia, hogy egy fotóhoz fény kell, ha ez hiányzik, nem fog megszületni a kép. Azonban a számítógépes technika szülte képekhez ez már nem feltétlen szükséges. A computer sötét terében előálló képek a fotográfia előtti időkbe repítenek vissza, szinte ugyanezzel a módszerrel apellál a camera obscura. Az apparátus apró lyukán úgy szűrődik be a fény, akár a digitális kamerába, a megvilágított tér pedig valósként jelenik meg. A fény az a médium, ami mindent képes megmutatni önmagán kívül. Alkotásának koncepciójáról mesélve a képzőművész megosztotta, hogy az valahol az értelmezhetőség és értelmezhetetlenség határán mozog, ebben rejlik igazi varázsa. Ősz Gábor ezen munkája inverz camera obscuraként, mint egy projektor működik, a fény belülről fakad, majd villanykörte formájában vetül ki a sötét felületre. A mű címe (A fény képe), illetve a megjelenő villanykörte, mely a nap, a fény szimbóluma, a konceptuális művészeti hozzáállást tükrözi. A magyar nyelv (fénykép), a némethez (Lichtbildung) hasonlóan, fogalmi megközelítésében megőrizte “a fény képe” kifejezést. A képzőművész a tárlatvezetés végén utolsó gondolatával arra is rávilágított, hogy a fény patetikus, költői vetületével az egész univerzumhoz való viszonyunkat meghatározza.

A tárlat több puszta csoportos kiállításnál, sokkal inkább párbeszéd, dialógus, amely két alkotó között zajlik, akik a festészet és a grafika oldaláról érkeztek a kamerához. A kurátorok a kiállítás egyik legnagyobb különlegességét a mindkét művész oldaláról érezhető kimagasló technikai háttérben látják gyökerezni, mivel egészen különleges módon játszik kardinális szerepet a kép munkásságukban. Alkotásaikban a képek illusztráló és magyarázó funkció helyett, a legfőbb kommunikációs szerepet bírják. David Claerbout és Ősz Gábor képekkel és képeken keresztül gondolkozik, kommunikál arról, hogy vajon mit jelent a fotográfia.

Kiállító művészek:
David Claerbout képzőművész (BE)
Ősz Gábor képzőművész (HU)

A kiállítás kurátorai: Petrányi Zsolt, Mucsi Emese

ANTICAMERA – David Claerbout és Ősz Gábor kiállítása
A kiállítás március 27-ig látogatható a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ kiállítóterében. További információk a kiállításról és kísérőprogramokról a Capa Központ honlapján olvashatók. Ősz Gáborral készült Külföldön Sikeres Magyar Művészek (KSMM) interjúnk itt olvasható.
Helyszín: Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ • 1065 Budapest, Nagymező utca 8.
Fotók: David Claerbout Futótűz (merengés a tűzön) © David Claerbout. David Claerbout Csendes part The Quiet Shore © David Claerbout. Ősz Gábor A fény képe © Ősz Gábor
nyomtat

Szerzők

-- Márkus Dorottya --

Márkus Dorottya a MOME designkultúra alapszakán végzett, jelenleg a MOME designelmélet mesterszakának hallgatója.


További írások a rovatból

art&design

Háttérinterjú Balogh Máté Andrással, a kortársPRos Kft. és az Art is Business Egyesület alapítójával a kulturális és a forprofit szféra egymásra találásáról, igényekről és lehetőségekről
art&design

Ioana Stanca és Vető Orsolya Lia Soft as Water című kiállításáról
art&design

Reflexió a girlscanscan Tripping on Modernist Monuments című kiállításáról
Tudósítás Neogrády-Kiss Barnabás Szemmunka című tárlatáról tárlatának előkészületéről

Más művészeti ágakról

színház

Mary Shelley - Nick Dear Frankensteinje a Budapest Bábszínházban
Péterfy Gergely – Nagy Ervin: Robotmese. Lampion Könyvek, 2022
A Prae körkérdése zeneszerzőkhöz: Kondor Ádám válaszol


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés