bezár
 

irodalom

2022. 11. 29.
A werkfilm regény, ami nem is az
Gerőcs Péter: Werkfilm, Kalligram, Budapest, 2022.
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Gerőcs Péter Werkfilm című regénye minden szinten és minőségben szeretne létezni. Van benne egy csipet film, egy korty irodalom, egy kanál werk és mindez olyan, mintha egy forgatókönyvbe lenne beletekerve. Ha valaki regényt szeretne olvasni, vagy filmet szeretne nézni, ne ezt a művet vegye a kezébe. Ha a kettőt egyszerre tenné, akkor ennél jobb könyvet nem is választhatna.

Az, hogy a könyv, amit olvasunk, igazából egy werkfilm „forgatókönyve”, igen érdekes koncepció, engem elsőre rögtön megfogott a gondolat. A történet elbeszélője a kamera, pontosabban egy dokumentumfilmes csapat, akik werkfilmet forgatnak a Második eljövetel című, éppen készülő filmről. Ennek köszönhetően felváltva olvashatunk olyan jeleneteket, amelyek a forgatáson játszódnak a stáb tagjai között, és olyanokat, amelyeket a film forgatókönyve alapján éppen forgatnak. Ez utóbbi egy olyan történetet dolgoz fel, ahol a megváltó (legalábbis egy hozzá hasonló ember) újra eljön hozzánk a Földre.

A két szint elbeszéléstechnikája viszonylag hasonló, mindkettőben egy objektív elbeszélővel találkozunk, aki rendezői utasításokban, díszlet- és tájleírásokban adja (a dialógusok mellett) tudtunkra, mi történik éppen a szereplőkkel. Távolságot tart, és megpróbálja létrehozni azt a fajta objektivitást, amit egy kamera lencséje teremtene meg. A forgatókönyv jellegen ez nagyon sokat erősít, az olvasó semmiképp nem tud elvonatkoztatni attól, hogy szkriptet olvas, és nem érzi azt, hogy egy klasszikus értelemben vett irodalmi alkotást fog a kezében. Megteremt egy világot, azonban az irodalmi hangvétel hiányában olyan, mintha ennek a világnak csak egy vázát láthatnánk, egy kivonatot belőle, ami akkor lenne teljes, ha felkerülne a vászonra.

Ha „anyagként” értelmezzük a művet, ha olvasás közben folyamatosan észben tartjuk, hogy egy werkfilmet, vagy annak forgatókönyvét olvassuk, a vázlatszerűség keltette hiányérzet egy pillanat alatt elpárolog. A fejünkben megjelennek a különböző opciók arra, hogy mit lehetne létrehozni egy ilyen alapanyagból, hogyan lehetne feldolgozni azt más médiumok segítségével.

Ennél pedig talán még izgalmasabb, hogy a könyv egyik karaktere, András, a rendező, a filmmel kapcsolatban még meg is fogalmaz olykor hasonló gondolatokat, vagyis, hogy a szöveg nem értelmezhető a kép és a filmes eszközök hiányában.

„…Az írott szöveg, tudom, tudom, az nem olyan beszarós, de akkor is rám figyelj, úgy kell elképzelni ezt a semmi kis párbeszédet, hogy neked már villog a szemed,…”

A vidék-város ellentét társadalmi problémájának központba emelése az egyik fő motívum a történetben. A Második eljövetel erről szól, a fő cselekményszálon pedig, kissé kifacsarva, szintén végig tematizálja a problémát. A karakterek felfogják a film mondanivalóját (leegyszerűsítve: a városi és vidéki emberek közötti feszültségek sztereotípiákon alapulnak, ezért nem kellene gyűlölniük egymást), közben pedig ők maguk is olyan megjegyzéseket tesznek és olyan sztereotípiákból dolgoznak, mint a film karakterei, azzal a különbséggel, hogy ezt nem annyira karikaturisztikus módon teszik. Olyan karakterek szájából hallhatunk sokszor sztereotip megállapításokat és gondolatokat, akiktől az olvasó progresszív gondolatokat várna, amelyek az ilyen ellentéteket idővel feloldják a társadalomban.

A regény nem elemzi ki a konkrét problémákat, hanem dialógusokba ültetve mutatja be őket. Ezt erősíti a könyvben forgatott film, ami vállaltan a város-vidék kérdéssel foglalkozik, egyszerűen kimondatja a problémát a karakterekkel, miközben sokszor maguk a színészek sem fogják fel a párhuzamot saját helyzetük és a filmbéli történet között. A könyv a nyílt és kevésbé nyílt kommunikációs formák egymás melletti bemutatása révén összehasonlíthatóvá teszi a szálakat, és ez által sokkal egyértelműbben megvilágítja az alapproblémát.

A karakterek, többször is egyik pillanatról a másikra tűnnek fel, vagy beszélnek róluk minden bevezetés nélkül, megteremtve ezzel a filmipar és különösképpen egy forgatás atmoszféráját. A szereplőknek nagyon sok apró jellemzőjük van, amelyek sokszor csak félszavakból tűnnek ki, ezek által nagyon jól érzékeltetnek bizonyos szubkultúrákat (“apukám” szó használata), mégha ezek olykor sztereotip jellegűek is. 

János, a főszereplőnk alakja képviseli a jézusi figurát mind a filmben, mind a forgatáson. Keresztelő Szent János, zsidó prédikátor után kaphatta a nevét, aki olyan, mint Jézus „hírnöke”, felkészíti az embereket eljövetelére. János készít fel László figurájára, akit a Második eljövetel című filmben amatőr színészként eljátszik. László az a karakter, akit senki nem ért meg, aki a kívülállók kívülállójaként vesz részt mindenben, akit az elején mindenki őrültnek néz, majd lassan megbizonyosodik kiválasztottságáról, és arról, hogy valami felsőbb hatalom küldöttjeként a világ igazságait, talán épp az élet értelmét képviseli. Ez a párhuzam a Bibliával a könyvben nagyon organikusan jelenik meg, az egyik réteg készíti elő a másikat, a könyv végére, azonban Gerőcs Péter csavar egyet a történeten, ugyanis nem a filmben szereplő Lászlóval fog megtörténni a feltámadás, ahogyan arra az olvasó számítana, hanem a civil életben jelen lévő Jánossal (legalábbis bizonyos értelemben).

A könyvben nagyon jellemző objektív távolságtartás talán Gerőcs Péter dokumentumfilmes múltjának (Privát Mészöly, ML-portré, Természetes ellenfény) és szemléletének köszönhető, ahogyan innen eredhet a lencsén keresztül való történetmesélés iránti igény is.

Keresi és feszegeti a határokat az irodalom és a filmművészet, a forgatókönyv között, ez pedig a legérdekesebb jellegzetessége a könyvnek, ahogyan különböző médiumok határmezsgyéin mozog. A forgatókönyv, amit olvasunk, hagyományosan nem is láthatna így napvilágot, rendeltetése szerint film formájában jelenne meg. Azonban azáltal, hogy regényként kiadva olvassuk, más kontextusba helyeződik a mű és műfaja. Aki a kezébe veszi, akarva-akaratlan olyan elvárásokkal fordul felé, amelyekkel az irodalmi művek felé szokott. A probléma csak az, hogy ebben az esetben nem fognak teljesülni az elvárásai. Olyan alkotást kap, ami elsőre félkész, vázlatszerű hatást kelt, ha irodalmi szempontból nézzük. A történetben sokszor nem jelennek meg részletesen emberi érzelmek, reakciók, jóformán nem tudunk meg semmit a karakterekről és életükről, kivéve azt, ami párbeszéd formájában hangzik el. Ha filmként tekintünk rá, szintén nem lesz több írott alapanyagnál, ha a werkfilm gondolatát követjük ugyanarra a következtetésre jutunk. Azonban, ha ezeknek a médiumoknak a határmezsgyéjét kutatjuk, azt hiszem itt találjuk meg amit keresünk. Regény formájú forgatókönyvről van tehát szó, amelynek olvasása közben az olvasó maga rendezi meg fejben a filmet.

Olyan konvenciókkal megy szembe a könyv, amelyek a műfajokat egymástól messze tartják és élesen elválasztják, ez pedig a legnagyobb érdeme: nem pusztán regény, filmforgatókönyv, vagy egy werkfilm forgatókönyve, hanem megteremt egy olyan világot, amelyben mindhárom dimenzió egyszerre van jelen. 

Facebook.hu/KalligramKiado

nyomtat

Szerzők

-- Nagy Jázmin --


További írások a rovatból

Kötetlenül Pásztor Andreával
Légrádi Gergely: Alkalomadtán
irodalom

A „Mészöly Miklós és a kortárs irodalom” című rendezvényről

Más művészeti ágakról

Scruton zenei írásainak magyar fordításáról
Vít Klusák Örökre szóló pillanat című filmje a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon
gyerek

Népmesevetítés, kiállítás, kézműves program és bábszínház a Cinema MOM-ban
Kiss Judit Ágnes: Zsálya hercegnő és a mélyvölgyi utazás


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés