Laurent Charbonnier és Michel Seydoux természetfilmje betekintést nyújt egy tölgyfa életének mindennapjaiba, bemutatva azt a színes élővilágot, amely az erdőben kirándulva, szabad szemmel nem látható. A Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon debütáló A tölgy – Az erdő szíve egy év eseményeit taglalja, ismertetve az erdei élet kihívásait, az élelemszerzés nehézségeit, az élőlények viszonyát egymáshoz és az őket körülvevő természethez.

Nem egy Marvel. Nyolcvan perc. Még így is hosszúnak tűnhet a játékidő egy természetfilmhez képest, az emberi figyelem pedig véges. Kell az izgalom. Egy természetfilmben nincsenek emberek, nincs párbeszéd, de ez a film okosan használja ki a lehetőségeit, egy percre sem hagyja lankadni a figyelmet. Eszközei a cukiság, a látványosság és a tét nélküli konfliktusok halmozása.

Ölelni valók. Mókus, vaddisznó, bagoly, róka, zsizsik. Sokáig lehetne sorolni, mennyiféle állat jelenik meg a filmben, a legapróbb résztvevőig felsorakozik az élővilág. Az ügyetlen mókus, a vakaródzó vaddisznó, a szerelmes madár újra és újra felbukkannak, visszatérésük izgalmas, kiderül, mi történt a szereplőkkel, amíg nem voltak láthatók a vásznon. Az állatok iránti szimpátia felkeltésének legfőbb eszköze a cukiságuk hangsúlyozása. A gyerekek nagy örömére, ebben a filmben minden állat aranyos. Bármit csinálnak. Alszanak, esznek, vagy csak merednek maguk elé.

Béke és szépség. A tölgy hihetetlen részletességgel mutatja be az élővilágot, ha kell, közel megy (zsizsik csillogó szeme), ha kell, távolságot tart (hosszan kitartott panorámakép az erdőről). A látvány biztonságos, otthonos érzést kelt, a meleg színek és a kedves állatok kellemes hangulatot teremtenek, meditatív állapotot idéznek elő. Illetve megjelenik az érzéki izgalom is, a készítők ugyanis jól használták a modern technológiát, több jelenetben digitálisan keltik életre a vásznon az erdő rejtett folyamatait, a föld alatt nyújtózó gyökereket, a növekedő gomba fonalait.  

Nevelés. Minden új karakter konfliktust hoz. Ezek a konfliktusok a megmenekül-e vagy élelemhez jut-e dilemmákon alapulnak, izgalmasak, hiszen a kedves karakterek élete a tét. Elvileg. A film problémája pontosan ehhez köthető. Nem meri megmutatni a valóságot. A valóságot, ahol a cuki állatok eleségül szolgálnak más ragadozóknak. Ez nem rossz vagy jó, nem morális kérdés. A filmben a bagoly, a héja, a róka és a kígyó, mind éhen marad. De ha a ragadozók sosem kapnak el semmit, akkor hogyan maradhatnak fenn? Ez az alkotói elképzelés, szembemegy a természet-dokumentum film műfaji követelményeivel. Egy idő után minden karaktert fenyeget a zsákmánnyá válás veszélye, de a sokadik jelenet után már tudható, hogy ebben a filmben senkinek sem eshet bántódása. Az izgalom elillan. Nagy hiba? Inkább kihagyott lehetőség. Meg lehetett volna mutatni a gyerekeknek, hogy a zsákmányszerzés nem a jó vagy a rossz kategóriáiba sorolható. Egész egyszerűen így működik a természet.

Újra és újra. A film magyarországi bemutatását nemes gesztus kíséri. A filmet forgalmazó Mozinet ugyanis minden néző után 100 forintot adományoz az Erdőmentők Alapítványnak, hogy ezzel támogassa erdőtelepítési tevékenységüket. Ez az akció szorosan kapcsolódik a film üzenetéhez is, miszerint az élet nem olyan egyszerű, ahogyan elképzeljük. Az élet ott van mindenhol. A fa kérgén, a föld alatt, a növények szirmán. És ugyan az egyéni életek ideje véges, minden másodpercben új élet kezdődik. Új erdei egerek születnek, új zsizsikek kelnek ki a föld alól. A film szépen mutatja be ezt a körforgást.

Az élet győz. Ugyan A tölgy ‒ Az erdő szíve nem meri bemutatni az erdei lét minden aspektusát és néha kissé mesterkéltnek is hat, mégis szórakoztató, szép és gyerekfigyelmet fenntartani képes alkotás, amely megéri a mozijegy árát. Egy jó élmény a gyerekeknek, és talán vigaszt nyújthat a szülőknek is a film végén megfogalmazódó, nyugtató gondolat: a végén mindig az élet győz.

Képek forrása: Mozinet