bezár
 

zene

2008. 08. 22.
A legfeketébb ambient
Interjú az orosz Karnával
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A legfeketébb ambient 1997-ben kezdődött. Oroszországban három zenész zajokkal kezd el kísérletezni: előkerülnek az extrém norvég gitármetál alapok, egy sor furcsa hangszer és többszáz szintetikus / kevésbé szintetikus hangfelvétel. A végeredmény: egy pontig finoman torzított disszonáns zaj, azon túl sötét szimfónia, elmúlt korok siratója, rémálmaink temetőzenéje. Ez a Karna: talán a legöregebb black ambient banda Kelet-Európában.
Képzeljük el, hogy az emberek által zenének tartott hanghalmaz (van ritmusa, üteme, hangszerek szólalnak meg benne, legyen az egyszerűen ének, trombitaszó, dob, gitár, akár a számítógépünk; lehet természetes, gépi, tiszta, torzított, etc.) a valóság és az álomvilág közötti vászon innenső oldalának tartománya. Sokak számára - költői túlzásokkal élve - különösen frusztráló az anyag jegyeseként a valóság bilincsében tölteni a hétköznapokat; hála a minimalizmus absztrakt formájának, egy igazán különleges zenei stílus jött létre a 70’-es évek közepén/végén, amely máig kisebb szakadásként működik a valóság fátylán: tudatosan manipuláljuk vele a hangulatunkat, a lehető legtöbb ingert próbáljuk gerjeszteni, igyekszünk túljutni a matéria korlátain, kicsit a valóságon túlra pillantani. Ezt hívjuk ambientnek (a műfaj első igazi úttörőjeként - számos minimalista zenész mellett /kialakulásához egyesek szerint hozzátett pl: Satie, majd, kicsit később Cage munkássága/ - Brian Eno-t szokás tisztelni).
A műfaj maga rengeteg lehetőséget rejt magában: ahány zenei stílus van a valóság innenső oldalán, annyit szívhat magába - És akkor még nem beszéltünk a belső hangulati különbözőségekről. Tény: a legsötétebb tónusú ’szénambientet’ a norvég black metal démoni deleje ihlette. A black ambient (ambient black metal), mint hibrid műfaj, sokkal jobban hasonlít az általunk zenének hívott tartományhoz, mint a többi dark ambient alstílus: megfelelően mozgalmas és többsíkú, ellentétben a klasszikus sötét hangulatú ambient zenékkel (szerkezet/ritmus nélküli fenyegető homályos hangok, morajok; maximum 1-1 visszatérő tetszőleges motívum ad gerincet a zenének; sokszor a hangközök határozzák meg a tartalmat). Többször használ torzított (basszus)gitárt (a riffek akár percekig is kitartott húrzörgések lehetnek), néha dobokat, de az egészet áthatja a jellegzetesen koromsötét, kiút nélküli fojtó atmoszféra. Egyszerre forró és jeges pokoli környezet, dübörgő lassú ütemek (sokszor lendületes felpattanásokkal), sátáni vokál, morózus morgások, szellemzaj: olyan, mintha egy horrorfilm zenéje lenne, de annál jóval összetettebb, igényesebben kidolgozott. A Karna mondhatni archetípusa ennek.
Karna_2
Az együttes 1997-es alapításának előzményeként mindenképp meg kell említeni a 93’-ban életre hívott Moriturus zenekart: Horth, Kjetthaar és Kruxx kezdeti irányvonalnak egyfajta ’kaotikus zajmetált’ kísérletezett ki, amely az első demo (Confrontation Of Opposites -1995) kiadása után - miután nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket - meg is szűnt. Némi módosítással, ambient éllel a trió létrehozta a Karnát.

PRAE.HU: Ha az ambientet, mint a minimalizmus zenei vetületét emlegettem, voltaképp a Karnáról is azt állítottam, hogy valahol köze van a művészetekhez. Mit szólsz ehhez?

HORTH: Tulajdonképp mit kellene…? Mindig is úgy éreztük, hogy valami szokatlan, eddig nem létező úttörői vagyunk; amikor befejeztük egy anyag elkészítését, tudtuk - egy új ’sötétművész’ remekművet hoztunk létre. És hogy most black metálul mondjam: ezeket az alkotásokat mind a bennünk tomboló legbelső Káosz inspirálta… Pont ezért nem tudok előítéletek/elfogultság nélkül beszélni arról, amit az évek alatt létrehoztunk. Büszke vagyok rá, de hogy művészet-e, vagy sem - nincs jogom eldönteni.
Horth
PRAE.HU: Legbelső Káosz - kifejtenéd bővebben? Mi inspirált arra, hogy elkezdj zenélni, létrehozd a Karnát?

HORTH: Elég nehéz választ adni erre… de a két kérdés összefügg egymással. Nem tudom megmondani, konkrétan mi vett rá, hogy zenéljek. Ez nálam belülről jön (bocs’, az imént költői túlzásokba estem, hehe). És hogy pontosítsak: a kérdés az, hogy miért ezt a formáját választottam a zenei önkifejezésnek. A válasz egyszerű: nem tudok gitározni. Ezért választottam az ambientet - nem tudtam black metállal foglalkozni. Rá voltam kényszerítve, hogy máshogy fejezzem ki ugyanazt - ez volt a legmegfelelőbb forma hozzá. Akkoriban Kruxx épp szabad volt, és semmilyen más gitározni tudó színalatti zenész nem tudott/akart segíteni nekem - volt, aki a sok projektre hivatkozva rázott le, mások azt állították, a készülő Karna egyszerűen primitív és béna.

PRAE.HU: Egészen pontosan mit szeretnél kifejezni a zenén keresztül?

HORTH:
Ez nem így megy, nem szeretnék vele üzenni senkinek; nincs mondanivalóm az embereknek. Mindent, amit teszek, azt magam miatt teszem. És nem érdekel, hogy ezzel mit kezdenek a hallgatók: szeretem a zeneszerzés aktusát magát, a végeredmény pedig csak én vagyok, csak az enyém. Egyébként az ambienttől - szerintem - ponthogy távol áll gondolatokat az emberek fejébe kalapálni.
Kjetthaar
PRAE.HU: Nem gondolod, hogy pont emiatt annyira színalatti ez a zene? Miért tartják ennyire rétegzenének?

HORTH: Először: nem. Másodszor: ez a kérdés kicsit hidegzuhany számomra, mostanában elég kevés ambientet hallgatok… Nem nagy meglepetés - a prioritások mindig változnak, a "zenei kiskönyvtáram" pedig elég sokszínű.

Mindenesetre az ambient mindig is központi helyen szerepelt az életemben (és nem hiszem, hogy ez változni fog): pont ezért nem vagyok meglepve, hogy a lemezeimet nem veszik millióan, és egy csöppet kevésbé vagyunk populárisak, mint Madonna. Nem érdemes pénzt fektetni a népszerűsítésbe sem, mert ha az emberek nem szeretik az emelkedetten zümmögő, igazi szeretettel túlfűtött gregorián motettákat, akkor ezt sem fogják. Szerintem érted a különbséget zene és ambient között… ez nem mindenkinek zene. Nem tudom, minek hívjam: a legtöbb ember egyszerűen nem tudja befogadni, és nem is fog energiát fektetni abba, hogy megtalálja a "zenét" valami homályos hanghalom félelmetes hullámai mögött… (vagy között). Talán egy dolog miatt van "létalapja" a zenei stílusok között, az pedig a tömegfilmek "horrorzenéje".

PRAE.HU: Szóval a (dark/black) ambient zenei zsákutca volna?

HORTH: Hú, erre mit lehet mondani… az albumaink közül a Diabolic például 100%-osan hagyományos (a CD bookletjében is ezt írtuk róla). A többiben is vannak black ambient elemek, de az egész sokkal eklektikusabb, mindenhonnan hoz valami különlegeset, szóval véleményem szerint nem is lehet zenei stílushoz/műfajhoz kötni. Míg a “Voron"(Raven) a BURZUM-tól vett ötleteket, a “Haunted" inkább már EBM-es, martial industrialos, itt-ott klasszikus ambientes, meg mit tudom én... Sosem a műfajhoz idomítottam a zenéimet. Szóval az ambientet keverni kell - mindennel, amivel lehet. Ha már megpróbálunk "művészkedni", akkor nem köthetjük magunkat gúzsba...
Kruxx
PRAE.HU: Tehát ott van "tipikus mixműfajnak" a drone, a noise, meg egy csomó elektronikus adalék; elég keverni őket és kész?

HORTH: Valahogy úgy; amiket felsoroltál, azokat önmagában is nagyon szeretem. Sokukat fel is használjuk a munkánk során: a "Solitude" (EP, 2007) funeral doom ; vagy az "The Ice-cold Breath Of Summer" (2008) noise, mint a "Horthodox"-on (2007). Ezeket még nem sikerült kiadnunk, de ez persze csak idő kérdése. Sosem akartam leragadni egy műfajdoboznál, hogy aztán a formák kötöttségeibe kelljen belefulladnom. Nem akarom, hogy akár csak két olyan évem is legyen, ahol a "munkák" egyedül egymásra és a címükre hasonlítanak.

PRAE.HU: Had legyen még egy utolsó kérdésem: Mit szólsz ahhoz, hogy a Prae többségében komolyzenével, jazzel és egyéb ’entellektüell’ muzsikákkal foglalkozó zenerovatába kerültök be ezzel a rövidinterjúval?

HORTH: Hát, fent már beszéltem a zene/nem zene problémáról - mondjuk úgy, hogy kissé érzéketlenné lettem az általad ’valós’ zenének nevezettekkel.

_____

Végül néhány informatív link:

Official Karna SIte
Karna via MySpace
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Sárosi Ádám --


További írások a rovatból

Beszélgetés Balla Gergellyel a Platon Karataev dalszövegeiről
Interjú Varga Judittal a siker lehetséges jelentéseiről, a zenei egyetemek szerepéről és a női zeneszerzők helyzetéről
Háttérinterjú Szálka Zsuzsannával kortárs zenéről, ismeretterjesztésről, művész és közönség kapcsolatáról

Más művészeti ágakról

Beszélgetés Balla Gergellyel a Platon Karataev dalszövegeiről
art&design

Táncház, vendégmunkás, indián Táncház, vendégmunkás, indián
Interjú Korniss Péterrel külföldi kiállításokról, sikerekről, változó világunkról és a magyar fotográfia nemzetközi megítéléséről
irodalom

Drámák tollal, vitriollal Drámák tollal, vitriollal
Márton László: Bátor Csikó, Kalligram Kiadó, Budapest, 2021.


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés