Humor, finom önirónia, humánum, alázat, hihetetlen szakmai tudás és klasszikus műveltség. A monológ minden mondatából ez sugárzik, ez lehetett Romhányi professzor alakjának legfőbb ismérve. De hogy a darab ne puszta anekdotázás vagy ismeretátadás legyen, arról szerző és rendező egyaránt gondoskodik. 

A kis színházi teremben a szín egy szobabelső, az előadó katedrája. A színek közti váltást egész rövid zenei betét jelzi, maga a professzor-színész helyezi rá a tűt a lemezjátszóra és veszi le, amikor magára ölti vagy veti le a fehér köpenyét, így jelezvén, hogy épp előad, vagy otthon elmélkedik magában. A lépcsős megoldású színpad kellő mozgásteret biztosít a színészi játékhoz, megadja a dinamikát a monológhoz. Az előadótermi tábla, a katedrát helyettesítő pulpitus, az otthonos környezetet érzékeltető bútorok, a hegedű, a Serendipity nevű hajó makettje, a Kékes televízió, melyben az előadás végén régi felvételről Romhányi professzort halljuk.  

Egy hetvenperces monológot megtanulni, előadni nagy kihívás a színésznek, lankadatlan figyelemmel végigkísérni meg a nézőnek, és hogy Inhof Lászlónak ez mennyire sikerült, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a nézők sorában ülő orvosok előadás közben is félhangosan helyeseltek egy-egy bölcsesség vagy aforizma hallatán. Előadás után pedig lelkesen gratuláltak szerzőnek és előadónak egyaránt, mert bizony ők még ismerhették, és ilyennek is ismerték meg Romhányi professzort, amilyennek most, itt, előttük eljátszották.

Ez mind nagyon szép, csakhogy itt annál jóval többről van szó, mint hogy akik ismerték, azok előtt Inhof László alakításában megelevenedett a professzor alakja, elhangzottak a jól ismert mondatai, gesztusai, megtudhattuk, hogy mesterhegedűjét odaadta egy olyan tehetséges ifjú növendéknek, akinek nem tellett rá; megtudhatjuk, hogy szívesen példálózott Platónnal, Senecával, Ciceróval vagy Aiszkhülosszal is akár, meg hogy a Serendipity makettjét a hallgatói ajándékozták neki hálájuk jeléül. Egy tudós életében ugyanis rendkívül fontos, hogy a dolgok látszólag véletlenszerű egybeesések folytán szerencsés véget érjenek: a legtöbb felfedezés épp ilyen véletlennek köszönhető. Csakhogy nem akárkinek adatik meg, hogy ilyen véletlen szerencse érje. Romhányi professzornak megadatott, tudósként, tanárként, magánemberként is példaként állhat örök emberi erényeivel. Mindez a valóságban is így történt, hiszen Füzes János dokumentumok alapján állította össze a darabot. Ennél azonban sokkal, de sokkal fontosabb, hogy akik nem ismerték Romhányi professzort, talán soha életükben nem is hallottak róla, azok estéről estére elhiszik Inhof Lászlónak, hogy itt és most egy legendát keltett életre előttük.

Rövid betekintő a Pannon Televízió jóvoltából:

Füzes János: A professzor vallomása
A professzor: Inhof László
Rendezte: Mikuli János
Látvány: Herczig Zsófia
Műszak: Tolnay Donát, Horváth Nándor
Bemutató előadás: 2022. november 28.
Pécs, Janus Egyetemi Színház
Fotó: Simara László