bezár
 

art&design

2023. 06. 08.
Érzékeny nők alkotásai
Ékszerek, textiltárgyak
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Hogy mi sül ki, amikor egy textiltervező és egy ékszertervező művész találkozik és közösen kiállít? Valami egészen különleges: egy nagyméretű installációban összegezett látnivalók: lágy selyemfonalak, kreatív, egyedi ékszerek. A tárlat ötletgazdáival, Földi Kingával és Gera Noémivel beszélgettem pályaindulásról, művészeti stílusukról, a kiállítás koncepciójáról, jövőbeni tervekről.

Földi Kinga textilművész hagyományos kézműves technikákkal dolgozik, számára ez a művészeti ág „végeláthatatlan formai, technikai és felhasználásbeli kísérletek lehetőségét kínálja”. Pályája során készített ruhákat, jelmezeket, apró tárgyakat, amelyek ékszerekként, öltözék kiegészítőkként funkcionálnak, de volt lehetősége nagyméretű installációkkal is foglalkozni. Célja, hogy textilszobrai: „lelkünket megnyugtató objektek legyenek, ebben a felgyorsult világban”. 

Gera Noémi 2005-ben végzett a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Formatervező Tanszékének fémműves szakán, mesterei Péter Vladimir és Bánfalvi András voltak.  Stúdiumai befejezése óta tervez és készít ékszereket. Az ezüstön kívül gyakran használ fel rendhagyó anyagokat: színes szalagokat, tükröt, papírt. Papírékszereivel Magyar Formatervezési Különdíjban részesült.

PRAE.HU: Sóvárgó egyensúly címen állítotok ki a Klebelsberg Kulturkúriában. Mi adta a közös tárlat ötletét? 

Földi Kinga: Bár textilművész vagyok, visszatérő vágyam, hogy ékszereket készítsek. Noémivel közel egy éve kezdtünk együtt dolgozni egy közös ékszerkollekción, amelynek első darabjai tavaly karácsony előtt készültek el. Ennek kapcsán merült fel a közös tárlat ötlete, ahol nem csak a kooperációban megvalósult ékszereket tudjuk bemutatni, hanem az önálló alkotói tevékenységünk markánsabb darabjait is. 

f

Földi Kinga portréja 

 

Gera Noémi: Kinga kb. egy éve keresett meg azzal, hogy szeretné, hogy a selyemplasztikáiból ékszerek legyenek, és rám gondolt. A MOME-ról már ismerjük egymást, jóban voltunk az egyetemi évek alatt, ahol Kinga egy évvel alattam járt. Imádtam eddig is a ruhákat és a selyemszobrokat is, amiket készített, szóval nagy örömmel belevágtam a közös munkába. 

Ennek a kiállításnak az a története, hogy a 2021-es Ötvösbiennálén én nyertem a II. kerület díját, és a Klebelsberg Kulturkúria felkért egy egyéni kiállításra. Ez idén realizálódott, és arra gondoltam, milyen szuper lenne Kingával együtt kiállítani, hogy a közös ékszereinknek is teret adjunk. Örömömre nagy lelkesedéssel fogadta az ötletet. 

g

Gera Noémi portréja

PRAE.HU: Különböző művészeti ágakban tevékenykedtek, Noémi, te ékszertervezőként, Kinga, te textilművészként dolgozol. Mennyire ismertétek korábbról egymás munkásságát?

F.K.: Már több mint 20 éve ismerjük egymást és követjük egymás munkásságát. Nem volt mindig aktív a kapcsolatunk, de gondolatban mindig érzékeltünk egyfajta rokonlelkűséget mind anyaghasználatban, mind formaalakításban. 

G.N.: Ahogy már említettem, jól ismertem Kingát és az ő munkáit, nyomon kísértem az alkotásokat és áhítattal néztem a megvalósult munkákat. 

PRAE.HU: Hogyan indult a pályátok? Miért választottátok a művészi hivatást? 

F.K.: A művészi hivatás igazából nem választás kérdése. Számomra egy létforma, ami nélkül vagy amin kívül nem tudnám elképzelni az életem. Az alkotás vágya és képessége mindannyiunkban benne van, csak a mértéke változik, hogy mennyire engedünk neki teret. Azt éreztem már gyerekkoromtól fogva, hogy ha alkothatok, akkor minden rendben van, helyükre kerülnek a dolgok, elértem a tökéletes boldogság állapotát. Ennek a létállapotnak a fenntartása a célom. 2006-ban végeztem a MOME-n textiltervező művészként. Azóta sokfelé kalandoztam, voltam ruha- és jelmeztervező, foglalkoztam öltözék kiegészítőkkel, majd egy hosszabb szünet után 2020-ban készítettem első textilszobromat hosszas tervezés és technológiai kísérletek után. Akkor éreztem azt, hogy a sokféle területen szerzett tapasztalat és gondolkodásmód segítségével megtaláltam egy olyan egyéni hangot, amivel igazán őszinte tárgyakat tudok létrehozni.

G.N.: Középiskolában még színésznőnek készültem Szentesen, az irodalmi-drámai tagozaton, aztán a rajz felé fordultam. De már általános és középiskolában is készítettem ékszereket, persze alternatív anyagokból, viaszból, bélyegből, parafából. Szóval ez egy régi szerelem. Aztán Szegeden a Rajz-Művszerv szak negyedik évében megtaláltam a Budai Rajziskola szerdai ötvös szakkörét, és minden héten feljártam szerda délután, majd éjszaka vissza Szegedre. Úgy éreztem, megérkeztem, nem volt többé kérdés bennem, hogy merre tovább. Jermakov Kati vezette a szakkört, jobb helyre nem is kerülhettem volna. Másodjára vettek fel az egyetemre, amit szintén imádtam, Péter Vladimir nagy hatással volt rám és rengeteg mindent köszönhetek a szabadságának és a bizalmának. Bánfalvi Andrással együtt igazi mesterektől tanulhattunk. 

PRAE.HU: Miként alakult ki a művészeti stílusotok, milyen ismertetőjegyek jellemzik az alkotásaitokat?

F.K.: Az első egyetemi évem alapozta meg igazából a későbbi alkotói szemléletemet, stílusomat. Azzal kísérleteztünk, hogy hogyan tudunk egyszerű ellentétpárokat mint fényes-matt, sűrű-ritka stb. a textil nyelvén megjeleníteni. Ez a nyelv nemcsak a textilt, mint alapanyagot jelenti, hanem a különböző textilhez köthető tradicionális kézműves és gépi technikákat is felöleli. Engem rögtön megfogott ezeknek a technikáknak a gazdagsága: a szövés, fonás, csipkeverés, különféle csomózások, mind a legrégebbi kézműves tradíciók. Általuk tudunk kapcsolódni ősi értékekhez, tudáshoz, amik segítenek abban, hogy az alkotásban egy időbeli folytonosságot is megéljünk. Elsősorban az foglalkoztatott, hogy mint 21. századi ember, én hogyan tudom ezeket a technikákat aktuálissá tenni, gazdagítani. A piézés az a technika, ami végigkísérte eddigi alkotói pályámat, és ma is munkáim alapját képezi. A pié évszázadok óta használt díszítővarrás, elsősorban blúzok, ruhák elején, ujj részén alkalmazták. A ritmikus levarrt hajtások finom díszítésként jelentek meg néha csipkével kombinálva. 

G.N.: A nyughatatlan dinamizmus tetten érhető a művészeti stílusomon is. Sokfelé ágazik, rengeteg ötletem van, amiket egymás mellett kísérletezek ki. Unatkozom, ha beszorítanak. Tudom, a brandépítéshez higgadtság és tudatosság kell, de úgy döntöttem, az én brandem a dinamikus sokféleség lesz. A viccet félretéve, ma már nagyon jó látni, hogy a különböző irányok összeérnek, és sok olyan visszajelzés érkezik felém, hogy „rögtön felismertem, hogy az egy Gera Noémi-ékszer”!”

Ami összefogja az ékszereket az a dinamizmus, ami a formában, a felületkiképzésben, az anyaghasználatban, a színek erejében mind megmutatkozik. Mindig mozog valami az ékszeren, vannak persze letisztult, visszafogott darabok, de szeretem a mozgalmasságot, legfőképpen pedig a mozgalmasságból – akár káoszból – rendet teremteni a tárgy, a forma, az anyag viselkedésének saját logikáját megértve. Ugyanakkor igazából mindig keresek. Keresem, hogy mi fejez ki a legpontosabban, talán innen ez a nyugtalanság. Ha találok egy megoldást, nagyon boldog vagyok, de másnap már újra keresek, mert másnap már más fejez ki pontosan. Szerintem ez egyben szép és nehéz teher: nehéz, mert csak néha van megnyugvás, viszont szép és jó, mert a fejlődés, a megújulás, a továbblépés lehetőségét hordozza magában.

t

Tavasz fülbevaló (Földi Kingával közösen), 2023. Sterling ezüst, selyem, 30x75x25 mm. 
 

PRAE.HU: Milyen anyagokat, technikákat használtok? Mi az, ami inspirál? Miképpen juttok el az ötlettől a kivitelezésig? 

F.K.: A piézésben nem a díszítőhatása tetszett, hanem az, ahogyan meg tudja változtatni az anyag struktúráját. A hajtásokat szorosan egymás mellé sorolva a redők egymásra fekszenek, a varrás szinte nem is látszik. Ezáltal megnő az anyag vastagsága, és létrejön egy hegyekből és völgyekből álló csíkozott térbeli mintázat, ami ráadásul harmonikaszerűen mozgatható. Ha összefogom az anyagot, a hajtásokat tudom tömöríteni, húzással ritkítani, és ezáltal növelni a felületet. Szintén a piézésnek köszönhetően úgy változik meg az anyag struktúrája, hogy szabadon lehet hajlítani, formázni anélkül, hogy szögletes törések jönnének létre benne. A piézett anyagból készül ragasztó segítségével a szobor vagy ékszer. Ez egy nagyon konkrét teremtő folyamat, a tárgy formájának megadása. A lágyság megkeményedik, a mozdulat megdermed, az organikus forma mégis egy élőlényt rejt magában, ami a mozdulatlanságban is mozgalmas, burjánzik, növekszik. Ezt az élőlényt vagy egy darab anyagból alakítom ki, vagy sok apró építőelem sorolásával. 

A piézett anyag formavilága mindig előhívott bennem bizonyos természeti formákra való asszociációt. A levarrt hajtások ritmikája, mozgása organikussá, szinte élővé varázsolta az anyagot. A tenger hullámai, a hagymahéj rétegződése, a káposztalevelek mintázata gyakran felfedezhető munkáimon. Az élőlények által inspirált tárgyak készítése maga is élő alkotói folyamat. A szemlélő számára megnyugvást, biztonságot teremt. Ösztönösen azokat a formákat, mintázatokat keresem, amelyek a piézett anyag ritmikájával összecsendülnek.

Alapanyagként a shantung selymet használom, amely nevét egy kínai tartományról kapta. Jellegzetessége a felületén megfigyelhető fonalegyenetlenségek, apró csomók, amelyek a fonás során kerülnek a fonalba, felhasználva ezzel a „hulladéknak” tekinthető rövidebb szálakat is. Ez a hatás még inkább élővé teszi a kelmét. Kemény, ropogós tapintása teszi alkalmassá arra, hogy piézés után szabadon tudjam formálni.

Mikor hozzákezdek egy tárgy megtervezéséhez, mindig van a fejemben egy esszenciális kép, ami egy gondolat, hangulat vagy érzelem hatására ölt testet, vagy egy konkrét természeti forma, mintázat, ami elindít egy gondolatot, és így alakul át a naturalisztikus forma valami megfoghatatlan élő, de sosem létezett formává. Kiindulásként szükségem van arra, hogy rajzolással keresgéljem a megfelelő körvonalakat, építőelemeket, de amikor elkezdem felépíteni a tárgyat, akkor már nem ragaszkodom az előzetes képhez, hagyom, hogy a forma vezesse a kezem, alakítsa az elképzeléseimet, majd válaszul elindul egy tudatos áramlás felőlem a kezeimen keresztül a formálódó tárgy felé. Ebben a körkörös áramlásban jönnek létre selyem objektjeim. 

G.N.: Ebben a kérdésben is nehéz visszafognom magamat. Minden érdekel, amit még nem ismerek és éppen illik a kifejeznivalómhoz, vagy nem illik, és az is egy koncepció. Persze kialakultak kedvenc anyagok, és természetesen a fémet, az ezüstöt minden ékszeremben alapként kezelem, ez az én erős vázam. Mellette a nőies anyagok melegséggel töltenek el, a fonal, a textil, a bőr, a szőr, de a papír, a bélyeg, a viasz is nekem ide tartozik, sőt, még a sodronydrót is a maga vékonyságával, áttörtségével és hajlékonyságával. De dolgoztam már szappannal is, ott az átlátszó szappanba került a szöveg, a mondanivaló. Ezek persze kisérleti, kiállítási vagy pályázati darabok voltak. Egy viselhető tárgynál mások a szempontok. 

Ha az inspirációs forrásomat kell meghatározni, akkor a természetet mondanám, a formákra, rendszerekre, struktúrákra és felületetekre gondolva. De igazából minden ihletforrás lehet, ha épp reflektál a gondolataimra. Figyelem a világot ezen a szemüvegen keresztül. 

Az ötlet papírra kerül, amit lehet, hogy csak én tudok értelmezni, de ez így van jól. Nagyon sokat írok, mert kérdéseket teszek fel magamnak a saját ötletemmel kapcsolatban, visszakérdezek egy felmerülő anyag, technikai megoldás kapcsán. Emésztgetem, nem vagyok egy gyorsan döntő típus, szerintem a jó munkához idő kell. Aztán lehet, hogy a megvalósítás villámgyors, de akkor már összeállt minden pontosan. Sokat modellezek, kísérletezek, gyűröm az anyagokat és összegzek. Előfordul, hogy csak egy apró részlet lesz jó azon a modellen, de ezzel évekkel később tovább lehet menni egy másik tárgyon. A rendszerek ott vannak a fejemben, és a láthatatlan szálak, amik összekötik az információkat; majd végigfuttatom a bent tárolt dolgokat. És persze a polcomon is rengeteg anyag látványa dobogtatja meg a szívemet. Átlátszó dobozokban pihennek, csak rájuk pillantok, és tudom, igen, most ő kell nekem.

Lehet, hogy eljön majd az idő, amikor egyféle irány mellett döntök, de egyrészt ezt egyelőre nagyon unnám, másfelől hatalmas felelősségnek is érzem lerakni egy dolog mellett a voksomat. Nincs meg még ez a hitem. Meglátjuk, hogy alakul később.  

h

Harmatgyűjtő (2023). 70x70x70 mm, hernyóselyem 
 

PRAE.HU: Mire utaltok a Sóvárgó egyensúly elnevezéssel? 

F.K.: A kiállítás 10 érzelem köré épül, amely érzelmeket együtt válogattuk össze. Van, amelyik egyformán fontos, és megszólít mindkettőnket, mások inkább egyikünkre jellemzőek csak. A kiállítás címe, a „sóvárgás” és az „egyensúly” két olyan fogalom, amellyel mindkettőnknek dolga van, mindketten fel tudjuk vállalni, hogy folyamatosan foglalkozunk a sóvárgással és küzdünk az egyensúllyal vagy az egyensúlyért. Bizonyos szempontból két ellentétes fogalomról van szó, így a tárlaton megjelenített 10 érzelem két végpontjaként is felfoghatóak, együtt pedig szókapcsolatként egyfajta mozgalmasságot, az „én” folyamatos belső érzelmi hullámzását írják le.

G.N.: Rengeteg érzelem felmerült szigetlehetőségként, végül ezek közül kerestünk olyan ellentétpárokat, ami kifejez minket, és elgondolkodtatja, töprengésre készteti a nézőt.

PRAE.HU: Térspecifikus kiállításról lévén szó mi volt a berendezés koncepciója?

F.K.: A Kulturkúria Télikertjének felépítése a hatalmas ablakokkal, a fekete-fehér kockás padló, a két oszlop és a középpontban megjelenő falfülke meghatározta azokat a hangsúlyos pontokat, amik köré szervezni tudtuk a vitrineket. A középpontosságot megerősítettük  egy nagyméretű fém karikával, amely magát az „ént” hivatott megjeleníteni, amihez és amin keresztül kapcsolódik az összes érzelem. A vitrineket fehérbe vontuk, alkalmazkodva a tér adta színekhez, a fehér zsinórok erőteljes látványelemként is szolgálnak, hangsúlyozzák az érzelmek közti viszonyrendszert. 

G.N.: Nagyon szeretem ezt az installációt, és igazából tovább is lehetne építeni, mindenhogy szép lenne. A nagy kör – a trambulinalj – a központi erőtér, a varázskör, mi magunk, amihez az összes érzelem kapcsolódik. Mert minden mindennel összefügg. Nem mindegy, hogy egy emberben milyen fajta pl. a töprengés, hogy az megoldó vagy szenvedős töprengés, ez meghatározza a többi érzelemszigetét is. Nekem ez olyan szép gondolat, hogy mindannyian ennyire mások vagyunk. Tipizálhatjuk, rendszerbe rakhatjuk, összegezhetjük, de aztán kiderül, hogy mennyi kincs, mennyi árnyalat lapul ott belül. 

A vitrineket igazi kihívás volt átlényegíteni, de a padló kockái is a segítségünkre voltak. A vitrinek térbeli elhelyezése, egymáshoz való viszonyuk is tudatos, miközben a varázskörre is rá kellett látniuk, hiszen a szálakat oda kellett vezetni. Eredetileg teljesen be akartuk hálózni a vitrineket, de a tánc ezt felülírta, kellett bizonyos tér, és a kiállítási tárgyakhoz is nehéz lett volna hozzáférni. Bár ez nagyon is beleillett volna a koncepcióba.

PRAE.HU: A kiállított ékszereket és selymes objekteket „érzelemszigeteken megjelenítve” mutatjátok be, a látogató pedig „visszajelzést adhat az őt ért hatásokról, színt vallhat saját érzéseiről is” – áll a hivatalos sajtószövegben. A ti emócióitokat a szigeteket jelképező üvegvitrinek falára felragasztott papíron olvashatjuk, de vajon másokból mit váltottak ki a látottak. Kaptatok visszajelzéseket? 

F:K.: A látogatóknak lehetősége volt, hogy saját érzéseiket megosszák velünk a vitrineken elhelyezett papírokon. Azt tapasztaltuk, hogy a konkrét érzelmekkel kapcsolatban szemérmesebbek az emberek, visszajelzéseket inkább személyesen és a vendégkönyv lapjain kaptunk.

G.N.: A papírokon is kaptunk visszajelzést, és természetesen személyes beszélgetésekből is. Meglepődtek az emberek a koncepción és az installáción is, aminek nagyon örülök. Úgy látom, hogy elgondolkodtatott mindenkit, mert lássuk be, mindannyiunknak mást jelentenek ezek az érzelmek. Jókat lehetne vitatkozni rajtuk, és mindenkinek igaza lenne! 

PRAE.HU: A Sóvárgó egyensúly látványos elemei azok a selyemfonalak, amelyek egy nagy fémkarikára lettek felfűzve. Hogyan kapcsolódik a kiállított tárgyaidhoz?

G.N.: Jól érzed, hogy a fonalak, a gubancok nagy szerepet játszanak az életemben. Sorsfonal, hajszál, írás, vonal, egyenes vagy összegubancolt, majd újra kiegyenesített. Még a választott imádott sportomban, a sziklamászásban is ott a kötél, amit minden mászás után szépen felszedünk.

Mindig lenyűgöz, hogy egy hatalmas, összegubancolt gomolyag egyetlen szál fonal eredménye. Nagyon ellen kell álljak, hogy amikor nem ez a dolgom, ne akarjam kigubancolni, hosszú órákon keresztül. Ez ugyanis igazi megnyugtató folyamat számomra. Ékszereimben a meditatív sorolás, a ritmus, a dinamika kifejezői, de minden érzelmet meg tudok velük jeleníteni. Szálakból teret alkotni igazán kifejez engem, áttetsző, elválaszt, de mégsem zár be, nagyon izgalmas kérdéseket vet fel. Ugyanakkor az összecsomózott szálak az ékszerekben térben hajlíthatók, alakíthatók. A merev, konkrét fém alaphoz – legyen az öntvény, huzal vagy lemez –, lágyan alkalmazkodik, játékosan kitölti.

PRAE.HU: Egyedi ötvöstárgyaid a vitrinekben lapulnak. Úgy látom, hogy ékszereidet nagy gesztusokkal, szabadon formázod, alakítod, amíg el nem nyerik végső formájukat. Nagyon sokfélék. Mi az, ami állandó, rád jellemző jegyük?

G.N.: A fentebb említett térbeli mozgalmasság, dinamika ami talán a legállandóbb elem. 

Ars poeticám:  “Ékszereimnél a dinamikus formaalkotás, a ritmikusság, a légiesség, az áttörtség mind a struktúraépítés szolgálatában állnak. 

Közelebb lépve az ékszerekhez azonban az igazi tervezői indíttatás a tárgyon belüli formai feszültség, az anyagok szélső határainak felfedezése, a bennük rejlő fizikai-emocionális lehetőségek kiaknázása. Ennek a kiszámíthatatlan és nyughatatlan dinamizmusnak a megzabolázása, kompozícióba rendezése, funkcionális ékszerré való transzformálása a legnagyobb izgalom számomra. 

Tehát a kísérletezés fontos szerepet tölt be a munkásságomban és ez az anyagválasztásomra is kihat. A férfias és a nőies jelleg együttes jelenléte, kontrasztja hatja át a tárgyakat. A fém az állandó, a férfi elem és a benne, rajta hullámzó, kanyargó, kunkorodó, de akár meditatívan ismétlődő erőteljes színű papír, sodrony, textil, szaténszalag, fonal a női szeszély és intuíció lenyomata. 

Nagy kihívás, hogy a különböző anyagok hogyan válnak egységes kompozícióvá, milyen módon kapcsolódnak egymáshoz. Ezekre sokszor egy technika alternatív és asszociatív felhasználásával adok választ. 

A történetmesélés, az érzelmek kifejezése illusztratívabban megnyilvánul a bélyeges és a szöveges ékszereimnél. Fontos küldetésem a magyar kultúrkincs átörökítése és átlényegítése.”

PRAE.HU: Szeretnétek/tervezitek még, hogy együtt állítotok ki? Hol láthatunk titeket legközelebb?

F.K.: Szeretnénk folytatni a közös munkát, további ékszerkollekciókon dolgozunk. Közös ékszereinkkel az év folyamán több iparművészeti vásáron lehet majd találkozni, ilyen a Premium Artfair a B32 Galériában, a Friss Termés tárlat a fehérvárcsurgói kastélyban novemberben és az Iparművészeti Bazár a Várkert Bazárban az adventi időszakban. Szeptemberben szintén egy társművésszel, Nagy-Lantos Marianna akvarellfestővel nyílik Földi Kinga közös kiállítása a Fise Galériában „Gomba” tematikával.

G.N.: Természetesen nagyon sok ötletünk van még. További kollekciókban gondolkodunk, például a világos színű közös ékszereket specifikusan esküvői ékszerekként tervezzük tovább és értékesítjük. A színesek színpalettáját tágítjuk, mindenki megtalálja majd a magának valót. 

Június 10-én a Hopp Ferenc Múzeum kertjében lesz iparművészeti vásárunk, 10-18 óráig megtalálhattok itt bennünket.

Kiállítások terén a Határtalan Design lesz a következő állomás, de minden jó ötletre nyitottak vagyunk!   

 

Földi Kinga textiltervező művész és Gera Noémi ékszertervező művész Sóvárgó egyensúly című kiállítása  május 18-án egy tárlatvezetéssel és egy táncos performansszal zárt. Információ: https://www.kulturkuria.hu/content/15/59356/sovargo-egyensuly-foldi-kinga-textiltervezo-muvesz-es-gera-noemi-ekszertervezo-muvesz-kiallitasa
nyomtat

Szerzők

-- Takáts Fábián --

Takáts Fábián vagyok, művészettörténész. A 20. század művészetével foglalkozom kurátorként, műtárgyleíróként, kutatóként, mikor mi adódik. Írásaim is erről a területről szólnak.


További írások a rovatból

Lugosi LUGO László utánkövetése – elhangzott az emléktábla avatásán
Papageorgiu Andrea alkotásai a Barabás Villában

Más művészeti ágakról

Emberpróbáló filmnézés a cannes-i filmfesztiválon
George Miller: Furiosa – Történet a Mad Maxből
Élő Csenge Enikő Apám országa című kötetének bemutatója


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés