Az építésügy mindannyiunkat érint: a legtöbben lakunk valahol, városokban intézzük az ügyeinket, épületekben dolgozunk. Az építészek érdekképviseleti szerve, a kamara működése elsőre belügynek tűnik, de közvetetten az egész társadalomra hatást gyakorol. Az is fontos, hogy a különböző szakmák, társadalmi csoportok között valódi szolidaritás alakuljon ki, hiszen az egységes fellépés hatásosabb a mindenkori hatalommal szemben. A demokratikus gyakorlatok alkalmazását sem lehet eleget hangsúlyozni Magyarországon.

A Törődés Munkabizottság (TMB) egy 2024 márciusában alakult, alulról szerveződő közösség, amelyet budapesti építészek hoztak létre azzal a céllal, hogy megvitassák a Budapesti Építész Kamarával (BÉK) kapcsolatos jobbító elképzeléseiket.

A kamarai rendszer kétszintes, a területi kamarák (mint például a BÉK) felett az országos kamara helyezkedik el. A legtöbb jogkör országos szinten összpontosul.

Az építészek szakmagyakorlásának feltétele a tervezői jogosultság, a jogosultság fenntartásához pedig kötelező kamarai tagnak lenni. Ennek az adatbázisnak a kezelése adminisztratív munkával jár.

“A BÉK-kel mindenkinek abban merül ki a kapcsolata, hogy befizeti a tagdíjat és utána még egy kicsit morog, hogy ezért szinte semmit nem kap.” - így fogalmazták meg a tagság közhangulatát a TMB képviselői az Építészfórum hasábjain. A Budapesti Építész Kamara 2024-ben esedékes tisztújítása előtt körülbelül fél évvel kezdődött a TMB munkája. A FUGA-ban tartott nyilvános közgyűléseken bárki szabadon elmondhatta a javaslatait a kamara megújításával kapcsolatban, majd a TMB ezek alapján alakította ki reformprogramját. 

“A Munkabizottság nyitott, nincsenek titkaink, és nincsenek elképzelt ellenségeink sem, akik előtt zárva lenne a csatlakozás. Szeretnénk, ha a magyar építészet nem kis csoportok egymástól elzárkózó univerzuma lenne, hanem egy nyitott közösség, ahol érdeklődéssel fordulunk egymáshoz.“ - definiálták magukat a szervezet létrehívói.

A 2024 szeptember 27-én lezajlott Budapesti Építész Kamara Tisztújító Közgyűlésén A Törődés Munkabizottság csapatként lépett fel, amely az egyéni indulókhoz képest egy új megközelítést jelentett. Eredményesebbnek tartották, hogyha a koordináció már a választás előtt elkezdődik, és nem utólag kell “összeszoknia” az elnökségnek. A TMB tagjai fontos pozíciókat szereztek a BÉK-ben. Varga Piroska DLA (Grafit Műterem) alelnök lett, Pajer Nóra (Nanavízió) és Rabb Donát (MINUSPLUS) pedig a három fős elnökség tagjai. A Törődés Munkabizottság utóéletéről és az eddigi eredményekről kérdeztem őket 2026. április 21-én.

PRAE.HU: “A tervünk az, hogy a Törődés nem oszlik fel, ha már ez elindult, mint jól működő modell, akkor tanácsadói szinten megmarad és részt vesz a kamara működtetésében.” A Törődés Munkabizottság utoljára a tisztújításon adott hírt magáról. Hogy alakult azóta a szervezet élete?

Varga Piroska: A TMB inaktív, ez számomra csalódás. Körülbelül öt ember maradt, aki azóta is segít bennünket kívülről. A többiekkel eleinte havonta találkoztunk. Szerintem rossz irányba ment el a beszélgetés. Nem volt közös ötletelés, csak ventillálás, illetve felerősödtek a számonkérő hangok. Kifogásolták, hogy nem tapasztalnak jelentős változásokat a megválasztásunk után egy évvel. Mi átkerültünk a másik oldalra.

Fél év alatt láttam át egyáltalán, hogy hogy működik ez a kamara, és amit találtam, az sokkolt. Ez a focipálya sokkal szűkebb, mint amit reméltünk.

Ráadásul a kamarai munka rengeteg időnket emészti fel. Bár a BÉK tagjait sikerült mozgósítani a Törődés Munkabizottság aktivitása által, hogy jöjjenek el a tisztújító taggyűlésre, országos szinten viszont nem sikerült változást elérnünk.

Rabb Donát: A Magyar Építész Kamara (MÉK) elnökválasztásának volt egy másik, ki nem beszélt vetülete is. A MÉK elnöki tisztsége néha önellentmondásba kerül a cégvezetői tevékenységével. Szerintem nem vihető egyszerre egy cég és a MÉK vezetése. A kamarai munkáért viszont nem jár olyan tiszteletdíj, hogy le lehessen mondani a saját cég vezetéséről. Ha egy kamara elnöke cégvezetőként részt vesz közbeszerzéseken, az szerintem etikailag támadható. Az lenne a legtisztább, hogyha a MÉK elnöke a saját üzleti tevékenységét kamarai tisztségvisélésének idejére felfüggesztené.

Varga Piroska: Az egész kamara működése rossz modellre épül. A titkárság adminisztratív munkát végez, ők kapnak teljes értékű fizetést, a tisztségviselők viszont jelképes megbízási díjakért dolgoznak. Ehhez képest komoly szakmai fókusz és felelősség hárul rájuk. Úgy látom, jelenleg több minden dől el a kamarában jogi alapon, mint szakmai alapon.

Varga Piroska DLA

Pajer Nóra: Amikor a TMB-t elkezdtük, mindenki a lelkesedését és a szabadidejét belerakva dolgozott. Mi a kamarában komolyan gondoljuk, hogy ingyen nem kell dolgozni. Próbálunk munkacsoportokat és tanácsadó testületeket létrehozni, amelyekben a TMB-sek részt tudnak venni. Az erős inaktivitás mellett a kapcsolati háló azért megvan. Tudjuk, hogy ki miben erős.

Rabb Donát: Természetesen nem csak a TMB-sek számára nyitott a tanácsadó testületekben való részvétel. A nehézséget az jelenti, hogy mindenki a munkája mellett, a  maradék idejében tud ezen dolgozni.

Szükségünk lenne olyan építészekre, akiknek dedikáltan az a munkája, hogy a kamarai szakmai, szakmapolitikai feladatait elvégezze.

A BÉK költségvetésben erre rakunk félre pénzt a jövőre nézve.

PRAE.HU: Milyen reményekkel indultatok neki a közösségi részvételen alapuló formátumnak, és beváltotta-e a reményeiteket? Azt már említettétek, hogy a lelkesedés elapadt, és ez csalódást okozott nektek.

Rabb Donát: A csalódás mindkét oldalról megvan. Az én részemben is csalódott vagyok egy kicsit. Szerveződnek-e még fórumok? Nem igazán. Az, hogy felaprózzuk az időnket nem segít ebben.

Varga Piroska: Én egyedül vezetem a céget. Nekem az volt a fontos a TMB-ben, hogy a hasonló problémákkal szembesülő szakmagyakorlók végre nyíltan beszéltek. A szakmánkban nem jellemző a tabuk nélküli párbeszéd. Az ellentétes nézőpontok is hamar kiütköztek. Ez azért volt érdekes, mert a TMB-ben többségében budapesti, nagyjából hasonló léptékű építész cégek vezetői vettek részt. Viszont mindenki próbálta megérteni a másik nézőpontját, és nem leuralni a beszélgetést. Azt remélem, hogy ez egy újfajta kommunikáció kezdete. Ha ez most kifelé nem is látszik, a BÉK-en belül ez például tudott változni. Vannak konstruktív vitáink, ami persze a munkát lassítja. A tagságot is megpróbáljuk meghallgatni. Bár lehet, hogy az elnökségnek van egy víziója, de ez sokkal komplexebb kérdés. Beszélni kell róla sokat a tagságnak is, mire egy jó válasz születik. Ebben volt egy ideig nagyon erős a TMB.

Pajer Nóra: A Kortárs Építészeti Központ (KÉK, független szakmai szervezet - a szerk.) nagy számban képviseltette magát a TMB-ben a tagjai által. Azért tudtunk workshopokat, kerekasztalokat csinálni, mert hozták a szakértelmet. Azok az eredmények, amiből a TMB programja összeállt, ott jöttek ki.

PRAE.HU: A TMB egyik célja a tagokkal való kommunikáció javítása volt. Hogy értékelitek ennek a megvalósulását az első másfél év után?

Rabb Donát: Néhány személyes visszajelzés tükrében azt tudom mondani, hogy érezhető a változás. Nyilván minden lehetne jobb, de a kamarai feladatokra fordítható időnk is véges.

Pajer Nóra: A tagság egy részénél nehéz az apátiát átütni.

Próbálunk fórumokat szervezni, de egyelőre kicsi az érdeklődés. Bennünket ez nem tántorít el. Csináljuk tovább, és reméljük, hogy előbb-utóbb vissza fog térni a szakmáról való beszélgetés igénye nagyobb közösségekben is.

PRAE.HU: Milyen fórumok ezek?

Pajer Nóra: Például szerveztünk egy eseményt a felmérés (A TMB egyik vállalása, felmérés az általános szakmai állapotokról, körülményeikről, a piaci helyzet értékeléséről, illetve jövőbeli várakozásairól és a BÉK szerepéről - a szerk.) kiértékelésére, egy másikat a tervpályázatokkal kapcsolatban. Az a cél, hogy havonta egy ilyen fórum megvalósuljon.

Pajer Nóra

Varga Piroska: Hozzám is érkezett pozitív visszajelzés a kommunikációval kapcsolatban. A kezdeti elképzeléseinket igazítani kellett a rendszer lomhaságához. A kamara nem úgy működik, mint egy vállalat. Állandó belső dilemma, hogy egy szervezet mit kommunikálhat, hol és mit képvisel, mennyire fontos és milyen platformon végezhető a tájékoztatás. Az elnökségben ezzel kapcsolatban eltérnek az álláspontok. A tagoknak e-mailben kiküldött negyedéves hírlevél oldotta fel a gordiuszi csomót. A szervezeti struktúrából adódóan nem tud működni egy gyors, social mediás kommunikáció. Kérdés lenne, hogy a platformhoz ki fér hozzá, hány embernek kellene véleményeznie egy posztot.

Rabb Donát: Mondanivalónk sem akad ennyi. A brit RIBA-nál (Royal Institute of British Architects, a brit kamara - a szerk.) például azok a jogi kérdések és kérések, amiket felvetnek a saját minisztériumuknak, mind kint vannak a honlapon. Az építészet és építészek igényeit könnyen össze lehetne írni ilyen formátumban. Ezek nem változnak meg naponta, sőt évente sem. Egyszer ki kellene rakni az asztalra, és ott tartani. A tervpályázatok, közbeszerzések kapcsán viszonylag egységes, amit a szakma gondol.

A legfontosabb célkitűzéseink jelenleg ott őrlődnek fel, hogy arra használta az előző kormányzat a kamarát, hogy hosszas előkészületek után összerakott jogi szövegeket tíz perc alatt véleményeztesse. Senki sem mondta azt, hogy nem. Még el is játszottuk a jóváhagyót. A javaslatainkat nem fogadták el. Egy báb lett a kamara, a saját céljai pedig el is sikkadtak.

Reméljük, hogy most ezen lehet változtatni, de továbbra sem gondolom azt, hogy ehhez napi szintű kommunikáció szükséges.

Pajer Nóra: A társszervezetek elkezdtek egymással beszélgetni. Mi leültünk a KÉK-kel. Nem azt nézzük, hogy ki miben más, hanem elkezdtünk együtt dolgozni. Ha ez hosszú távon meg tud maradni és ki tudunk tűzni közös célokat, annak lehet eredménye.

Rabb Donát: Minden szervezetnek definiálnia kell önmagát. A BÉK és a MÉK nem egy kulturális szervezet. Elmondtuk a KÉK-nek, hogy hol tudnánk az ő munkájukat hasznosítani a közös szakmapolitikai ügyeinkben és azt is feltártuk, hogy mi hol tudunk besegíteni nekik. Ugyanilyen nyílt kommunikációt folytattunk a MÉSZ-szel (Magyar Építőművészek Szövetsége, közhasznú egyesület - a szerk.)  és az Építészeti Múzeummal.

Pajer Nóra:

Mindenkinek ugyanaz a célja: méltó helyére tenni az építészetet. Ezt csak együtt fogjuk tudni megvalósítani.

PRAE.HU: A TMB-ben azt nyilatkoztátok, hogy kétheti fél nap munka a kamara működtetésére nem elég. Ti mennyi időt töltötök kamarai ügyekkel?

Varga Pirosa: Heti egy napot, ami tűzoltásra elég. Annyi adminisztratív ügy van, hogy nagyobb ívű, szakmát érintő reformokkal nem tudunk érdemben foglalkozni. Egyedül a felmérést készítettük el és a digitalizáció kezdődött meg. Ezekben erős külső támogatást kaptunk.

PRAE:HU: A felmérésnek milyen további, konkrét cselekvésre vagy cselekvési tervre váltható utóélete van a kamarán belül?

Pajer Nóra: A felmérésnek én voltam a projektgazdája. Nem gondolom, hogy ezzel készen vagyunk. Azt vállaltuk, hogy rendszeresen monitorozzuk a tagságot. Ez egy akkora lélegzetvételű dolog, hogy kétévente elég elvégezni. Hosszútávon a trendek, tendenciák így is kirajzolódhatnak. Nagyon sok meglepetés nem jött ki a felmérésből, de azért jó mindezt leírva látni. Az látszik, hogy az építész szakma motiválatlan. Ennek leküzdésére próbálunk támpontokat adni. Idén a tagság visszajelzése nyomán egy gazdasági felmérést, szektorális elemzést csinálunk, hogy segítsük az építészirodákat a következő év tervezésében. Azt is szeretnénk, hogy legyen több pályázat, bár a BÉK-nek erre kevés a ráhatása. De abban már részt tudunk vállalni, hogy egy pályázatnak milyen az utóélete. Próbáljuk szervezni, hogy legyen újra építészeti közbeszéd. A közösségformálás fontos volt a TMB-ben is. Nyilván 3000 emberből (a BÉK taglétszáma - a szerk.) nagyon nehéz közösséget kovácsolni.

PRAE.HU: A tervpályázatok kérdése valóban égető probléma.

Rabb Donát: A tervpályázatokkal kapcsolatos rövid életű munkacsoportot én vezettem. Kiderült, hogy az ezzel kapcsolatos szabályokra a BÉK-nek nincs ráhatása. Minden jogkör a MÉK-nél csoportosul, és minél több a lépcső, annál jobban elvesznek a prioritások.

PRAE.HU: Mi volt számotokra a felmérésben a legmeglepőbb eredmény?

Pajer Nóra: Az, hogy a nők kevesebbet keresnek, mint a férfiak. A kutató mondta, hogy akkor lett volna gyanús az adat, hogyha nem ez jön ki. Ez mindannyiunkat szíven ütött.

Rabb Donát: Számomra még az volt a meglepő, hogy milyen kevesen jöttek el a kiértékelő megbeszélésre. Pedig ez egy új platform, ami alapján lehet beszélgetni. Úgy érzem, hogy nem tudjuk áttörni a falat.

Rabb Donát

Pajer Nóra: Idő kérdése. Lehet, hogy jövőre már többen lesznek.

PRAE.HU: Talán túl régóta érzi úgy a tagság, hogy nincs értelme. Úgy tűnik, mintha a politikai közbeszéd aktív lenne, de közben a valós, hatékony, értelmes aktivitás csekély. A szakmán belül biztosan, főleg, ha összehasonlítjuk más művészeti ágakkal.

Rabb Donát: Ennek megvan az oka. Az egyik az, hogy mind közül az építészet a legköltségesebb. Magánszemélyeknek egyértelműen, de cégeknek és a köznek is ezek a legnagyobb beruházásai az infrastruktúra-építés mellett. Egy beruházási folyamatban több tíz, vagy több száz ember vesz részt. Emiatt nem kerültek az építészek éles konfliktusba egymással, nem álltak bele a vitába.

PRAE.HU: Ezt magam számára úgy szoktam megfogalmazni, hogy ha valaki ír egy rossz könyvet, akkor csak a saját energiáját pazarolta el és némi papírt, viszont ha egy házzal történik ugyanaz, az más nagyságrend. Ilyen értelemben az építészet a filmmel rokon. Ott mégis nagyobb az ellenállás, több filmes illegalitásba vonult, és nehéz helyzetben vannak.

Rabb Donát: Mi cégként nem tehetjük meg, hogy illegalitásba vonulunk, legfeljebb azt, hogy a szabad piacról élünk. De a szabad piacon is nagyok a torzítások.

Ahogy korábban mondtam, az építészet megreformálása azért is egy nehéz ügy, mert azok a szereplők, akik a portfóliójukat nem a közös etikai normáknak megfelelő projekt-részvétellel építették, van portfóliójuk, akik pedig ebből kimaradtak, azoknak nincsen. A továbblépésben nem azonos eséllyel vesznek részt azok, akik korábban ellenálltak, kimaradtak, mint azok, akik végig közreműködtek.

PRAE.HU: Ezért lenne jó, hogyha lenne egy tiszta és széles körű tervpályázati és közbeszerzési rendszer.

Rabb Donát: Igen, illetve a közbeszéd most pont az elszámolásról szól. Az elszámolás az építészeknél még nem merült fel sosem.

PRAE.HU: Most egy eljárás elindult Taraczky Dániel ellen. Az is valami. Térjünk vissza az érdekképviseletre. Herczeg László (a BÉK elnöke) egy podcastben ezt mondta: “A széttagolt kamarai rendszer kifelé nem elég ütőképes struktúra”. Ti hogy látjátok, mit lehet elérni a BÉK-ben, ami egyébként akkora, hogy a szakmagyakorlók közel felét tömöríti?

Rabb Donát: Azt, hogy amit képviselünk, az a tagság akaratából kell, hogy fakadjon. Persze minden jó politikus ezt mondja. Úgy gondolom, hogy mi tényleg meghallgatjuk a tagság igényeit, és ez alapján igyekszünk cselekedni.

Pajer Nóra: A felmérés megmutatta, hogy mi az, amit a tagok várnak tőlünk. Az egyik az erősebb érdekképviselet. A BÉK-en belül ennek vannak határai. Eddig elég sokszor lepattantunk a rendszerről. Bízunk abban, hogy egy új minisztérium nyitottabb lesz a szakmai felvetéseinkre. Ezekre a beszélgetésekre készülünk.

PRAE.HU: Piroskához kapcsolódva kérdezem, hogy a BÉK-ben az elnök, az alelnök és a komplett elnökség mind egy-egy építésziroda vezetője, tulajdonosa. Ez bizonyos szempontból homogén nézőpontot eredményezhet. Mit gondolnak, tudják képviselni az egész építésztársadalmat, amelynek a túlnyomó többsége alkalmazott?

Rabb Donát: Mondok egy példát: a kézi rajz esete. A BÉK elnökségi tagjai mind digitálisan dolgozunk, személy szerint egyikünknek sem elemi érdeke, hogy a kézi rajzot elfogadják hivatalos hatósági eljárásokban. Viszont nagyon sokat küzdöttünk, hogy a kézi rajzot, mint egy tervkészítési módszert fenn tudjuk tartani. Sajnos nem sikerült, de ez nem rajtunk múlt. A homogén nézőponthoz egy adat: ugyanannyi alkalmazott van a BÉK-ben, mint cégvezető. 40-40% az arány, a maradék pedig egyéni vállalkozó.

Varga Piroska: Nekünk is vannak alkalmazottaink. Ezért is fontos, hogy legyenek fórumok. Illetve amilyen megkeresések eljutnak hozzánk, azokkal akár egyetértünk, akár nem, tovább gondoljuk,. Bár MÉK hatáskör, de javaslatot teszünk rá, hogy bővítsük a tagság körét, akár alacsonyabb tagdíjjal. Bár már így is nagyon heterogén a tagság. Vannak kivitelezők, tájépítészek is. Ez egy állandó balanszírozás. Ha sokfelé kommunikálunk, valakinek elveszhet a hangja.

PRAE.HU: Zárókérdésként: Bár úgy tűnik, hogy a szakmai kamarák leginkább a szakmagyakorlók életét befolyásolják, egy komplett szakma állapota mégis nagy hatással van a társadalom egészére. Mit tudna adni egy jól működő, erős építész kamara az egész társadalomnak?

Rabb Donát: Jövőbe vetett hitet, önazonosságot.

Az építészet sokszor válik ideológiai csatatérré. Nem csak a szakma, hanem az egész ország kulturális önazonosságának visszaszerzése fontos feladat. Ehhez mi is hozzá tudunk járulni.

Pajer Nóra: A szakmai önbecsülésünk is csorbát szenvedett.

Rabb Donát: Ennek visszaszerzése azon is múlik, hogy elszámolunk-e egymással a szakmán belül. A kamarának két alapvető feladata az érdekképviselet és a hozzá nem értők kizárása. Amikor elmegyünk külföldre, szinte mindannyian házakat fotózunk, mert az építészet érdekes. Magyarországon az építészet most nem érdekes, mert kizártuk magunkat a nemzetközi kontextusból. Csak akkor fogunk újra nemzetközi tényezővé válni, hogyha rendet teszünk a szakmában.

Varga Piroska: Jelenleg nagyon nehezen vagy egyáltalán nem lehet itthon szakmai vitát folytatni, mert minden átideologizálódott és átpolitizálódott. Ez megnehezíti a fórumteremtést is, mert a résztvevők egyből valamilyen oldal hívőjévé válnak, miközben egy-egy házzal a mindennapokat határozzuk meg. Ezt megértetni a társadalommal – újra vagy akár legelőször – valódi közérdek. Az apátiából a szakmát és a közvéleményt is ki kell mozdítani. Meg kell tanulnunk azt is, hogy ha nem értünk egyet, az nem ideológiai hovatartozás kérdése.

Rabb Donát: Azt mondta valaki, mikor minket megválasztottak tisztségviselőknek, hogy milyen jó, hogy aktív építészek vállalnak kamarai szerepet. Ebben van egy kulturális misszió. Az, ahogy építészként dolgozunk, kihat arra, amit képviselünk, ahogy megszólalunk, és arra is, hogy egyáltalán megszólalunk-e.

A TMB programját itt lehet megismerni

fotó: Vörös Szilárd

szöveg: Borsai Szandra