bezár
 

irodalom

2023. 08. 10.
Hetedik, a női szabó
A botanikus metszőfogak története 4.
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Hetedik úgy élt a többi botanikus metszőfog között, hogy mindenki azt gondolta róla, ő csak egy egyszerű női szabó, aki – ha a megrendelőnek erre van igénye – a régió (nemcsak Bácska, hanem az egész Kárpát-medence) egyre népszerűbb kézimunkáit, hímzéseit is ügyesen elkészíti. - Helyzetjel rovatunkban Bencsik Orsolya tárcáját olvashatják.

A legapróbb és a legjelentéktelenebb botanikus metszőfognak, akit most csak Hetediknek nevezünk, volt egy nagyanyja (egyes elbeszélések szerint dédanyja), aki egész életében a szent férfiak cselekedeteit tanulmányozta, így amikor ez a számára igazán kedves asszony éppen nem a földeken dolgozott vagy házimunkát végzett, nevelte a gyerekeit és azok gyerekeit, tett eleget házastársi kötelességeinek, amíg azt elvárták tőle, sokat olvasott Krisztus dicsőséges Szegénykéjéről is. Amikor a fog gyerekként a tanyán vendégeskedett, a mama (vagy dédmama) mindig ezekről a szentekről, legtöbbször éppen Assisi Szent Ferencről és az ő kis virágairól mesélt. A fog ekkor még nem tudta, hogy ezek a mesék (egy mindössze négy elemit végzett, katolikus asszony kutatásai) milyen meghatározóak lesznek a későbbiekben, hogy a nagyanyja (vagy dédanyja) miatt válik majd ő maga is (akárcsak Fráter Lione, a kedves barát, Szent Ferenc drágalátos kis társa) Isten igaz juhocskájává. Gyermeki gondolkodása és akkor még kevésbé korlátok közé szorított képzelete azonban azt nagyon gyorsan felfedezte, hogy a mama (vagy dédmama) becézve szólongatott szentecskéinek – az anyja vagy az apja esténként elmondott népmeséiben megjelenő hősökhöz hasonlóan – bizonyos értelemben mágikus hétpróbákon kell átesniük. Ki kell javítaniuk az időnként roskadozó házat, és a folyamatos, aggasztó megkísértések ellenére is ki kell tartaniuk Isten mellett, ami, vélte az akkor jóval apróbb és nagyon is világi Hetedik, még a királyfiak és a szegénylegények számára is roppant nehéz feladat, jóllehet mindig akad számukra egy-két ilyen-olyan tulajdonságokkal rendelkező segítő. Tejfogként segítő funkcióban a beszélő állatokat (a libákat, a békákat, a hangyákat vagy bors ökröcskéket) szerette leginkább látni, felnőttként azonban már jól tudta, hogy a nagyszülei háza felé vezető úton, a mezőn összesereglett kismadarak – akárcsak a tanyán a nagyanyja (vagy dédanyja) – neki is közvetetten magáról az Úristenről zsolozsmáztak.

prae.hu

m1 Imre Mariann: Szent Cecília, 1997 (cement, fonal), részlet

A fog, aki önmaga jelentéktelenségével ugyan tisztában volt, mégis a lelke mélyén hitte, kiválasztott (s bűnei, hiúságai ellenére tulajdonképpen egy ártatlan, gyapjas juhocska, egy ma született bárány), sajnálatos módon (a száj korlátolt világának köszönhetően) a kétezertízes évek közepétől fogva csupán egyetlen sajtóorgánumból tájékozódott az univerzum ügyes-bajos dolgai felől. Így mondhatnánk azt is, behatóan ismerte, sőt saját bőrén  tapasztalta, hogyan is működik a propaganda, de mivel kezdeti várakozásai ellenére gondosan őrzött kertecskéjébe a száj nem engedte be a beszélő állatokat, egy bizonyos idő elmúltával Hetedik a tényállásokkal kapcsolatos minden egyes szót képes volt elhinni. Mi mást is tehetett volna? Másrészt a tolószékbe kényszerült Goethe és a már idegösszeroppanás szélén álló Kossuth egyre fokozódó viszályában a száj ügyködését vélte felfedezni, úgy érezte, ha nem vigyáz, ő maga is pórul járhat, éppen ezért egy jövőbeli lehetséges üldöztetés miatt azt kérte tőlünk, hogy hallgassuk el a valódi nevét.

m2Imre Mariann: Szent Cecília, 1997 (cement, fonal) 

Hetedik úgy élt a többi botanikus metszőfog között, hogy mindenki azt gondolta róla, ő csak egy egyszerű női szabó, aki – ha a megrendelőnek erre van igénye – a régió (nemcsak Bácska, hanem az egész Kárpát-medence) egyre népszerűbb kézimunkáit, hímzéseit is ügyesen elkészíti. Szomszédai azt gondolták, privát érdeklődése, vonzódása a növényekhez mindössze annyi, hogy az általa varrt főkötőkön, pruszlikokon, ingecskéken vagy szoknyákon előszeretettel használ népi növényi motívumokat, mégis a tudós fogak megtűrték maguk között, sőt szerették is. Lakóközössége persze nem tudta, hogy miközben gyöngyvarrótűjével, a világ legkisebb tűjével a száj női rokonságának halványrózsaszín vagy világoskék színű főkötőire pici gyöngyvirágokat hímez, ezekben a kis virágokban a meg nem született gyerekeinek – nagyanyja (vagy a dédanyja) példáját továbbfejlesztve – Krisztus dicsőséges Szegénykéjének történeteit meséli el. Vagy zsolozsmázik az Úristenről.

dDezső Andrea: Lessons For My Mother, 2006 (pamut és hímzés), részlet

Hetedik nem ismerte a szájon kívül létező, ám nem is olyan messzi országokban tevékenykedő, hozzá hasonlóan megszállott női szabókat, patchwork- és falihímzés-készítő mestereket és csipkevarrónőket. A Romániából Amerikába emigrált Dezső Andreát. A Tátra alján élő főkötőmester Ilkától tanuló, az undorító műcsipkét šumiaci rózsával kihímező szlovák Katarina Kucbelovát. A délszláv háború elől menekülő, a filléres szerelmesfüzetek világát és Baga Jaga hagyományát is ismerő horvát resztlikirálynőt, Dubravka Ugrešićet. A hétfejű varrógépről éneklő, szabásminta-partitúrákat kollázsoló Ladik Katalint. Vagy ha már a nagymama szenvedélyénél, a szentek életénél járunk, a betonba hímző, Stefano Maderno Szent Cecília márványszobrát újraértelmező Imre Mariannt. Ha ismerte volna őket, talán gyöngyvirágjaiban a száj rokonságának női jótanácsokat, női mágikus hétpróbákról szóló elbeszéléseket is elhelyezett volna.

A legjelentéktelenebb (rejtőzködő) botanikus metszőfog, ha nem a száj korlátolt világában élt-éldegélt volna, konyhájában (amit most nevezzünk egy kis eufemizmussal dolgozószobának) nem az egyetlen állomást sugárzó rádió szólt volna, hanem azokkal a női munkát jól ismerő, a fragmentált formák ügyes nagyasszonyaival cseverészett volna online, akik egyben az államosított, elkobzott, bezárt, felgyújtott, széthullott rövidárukereskedések sokat látott vevői is voltak. Isten juhocskájára – legyünk őszinték – igazán ráfért volna, hogy a sok varrástól, hímzéstől vakuló szemével – a megkísértések ellen már nem dolgozva – úgy ejtsen apró öltéseket a különböző anyagokon (tüll, pamutvászon, hímzőszövet, csipke), hogy egy közös, virtuális fonó részeseként Andreákkal, Katarinákkal, Dubravkákkal, Katalinokkal és Mariannokkal beszélje szét a fogak kevésbé demokratikus történetét.

nyomtat

Szerzők

-- bencsik orsolya --


További írások a rovatból

Ilyen volt a májusi FISZ Junior záróeseménye
irodalom

Az örmény idő nyomában
Bemutatták Ungár Péter Ismétlődő eltévedés című kötetét, Prae Kiadó, 2025
Jegyzetek Schillinger Gyöngyvér Rohadjon meg az összes című regényéről

Más művészeti ágakról

art&design

A 7layers című csoportos kiállítás a Pikszisben
gyerek

Jön Veszprém legvidámabb hétvégéje!
Len Wiseman: Balerina


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés