bezár
 

art&design

2025. 05. 21.
Lélekjelenlét
Megnyitóbeszéd Vigh Levente Léptek nyomán című kiállításához
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
„Talán legszembetűnőbb, legállandóbb jele a költői alkatnak az örök figyelem, a lankadatlan, ugrásra kész éberség” – írja Pilinszky János 1947-es A mű születése című előadásában, amelyben azt is kifejti, hogy az ihlet fogalma helyett miért a figyelemé segíthet bennünket az alkotás folyamatának lélektani megértésében. Izgalmas, hogy a magyar irodalom egyik meghatározó költője, aki többször is meg akarta írni a saját figyelme történetét, a ’60-as években e célkitűzés jegyében a vizualitással is kísérletezett. Például filmet tervezett és streetfotókat készített, amelyek arról tanúskodnak, hogy előszeretettel nézett a fényképezőgépe keresőablakán keresztül az épített környezetre, érdeklődéssel fordult a magányos alakokhoz, valamint a köztereken zajló élet szakrális jelenetei felé. Bár az említett szöveg majdnem két évtizeddel azelőtt keletkezett, hogy Pilinszky fényképezni kezdett volna, nem indokolatlan felidézni a streetfotózás gyakorlatának és Vigh Levente Léptek nyomán című tárlatának kontextusában.

Már csak azért sem, mert Vigh Levente figyelme a kiállításon látható fotók alapján, különösen a ködbe burkolódzó Nagytemplommal és az előtte álló védtelen, talán a cipelt terhek miatt magasba tekintő alakkal a nyitányban, a Pilinszkyével is rokonítható.

prae.hu

Azért is szerettem volna hangot adni ezeknek az összefüggéseknek, mert Vigh Levente képei olyan tapasztalatokban részesítettek, amelyeket eddig szinte csak a jelentékeny irodalmi szövegekkel, jellemzően versekkel volt szerencsém átélni: a fényképezéssel, tehát a „fénnyel írás” művészetével újként mutattak fel a számomra a világból valamit, amit korábban ismerősnek véltem. Hadd irányítsam tekintetüket az egyik kedvenc képemre, amely a tárlat kiemelt részén, az U alakot formáló kordonok fordulószakaszán látható. Kurátorként elárulhatom, hogy ez a fotó Debrecenben, egy Bethlen utcai erkélyről készült. Ehhez a vízszintes vonalhoz korábban nem volt viszonyom, gyalogútjaim alkalmával egyszerűen csak a járda és a zöldterület határának néztem, de a képpel történő találkozás óta frontvonalként tekintek rá, amely a társadalmi csoportok különbségeit és kapcsolatteremtési nehézségeit érzékelteti.

Vigh Levente Léptek nyomán

A Pilinszky-idézetből az a következtetés is levonható, hogy a „lankadatlan, ugrásra kész éberség”: munka. Hiszen a fényképezőgép értékes és érzékeny készülék, amelyet tudni kell használni, nem csak a technikai felkészültség, hanem az időzítés, a lélekjelenlét értelmében is. Az átütő képek érdekében hordani, óvni szükséges, ugyanakkor ki is kell szolgáltatni a köztereken zajló, szeszélyes eseményeknek. És persze talpalni kell vele. Bár az iménti példa alapján néha elég csak letekinteni az utcára, azonban az esetek többségében érdemes hátra hagyni az otthont. Áthajolni a lépcsőház korlátján, együtt mozogni az alanyokkal az utcán, közel menni hozzájuk egy aluljáró környékén, Budapesten, Debrecenben, a régiségvásáron vagy az ország legszegényebb vidékén, a lyukóvölgyi zártkertes szegregátumban, ahol az életet a kilátástalansággal folytatott hiábavaló küzdelem teszi egyre nehezebbé. Talán épp a lyukóvölgyi érintettségem miatt hat rám erősen a kiállítás zárlata, ez az ott készült kép. A rohanás közben megörökített, árnyékot vető, arctalan fiúval a fotó nem csak vezeti a tárlat befogadóját. Bravúrosan épp a mozgás kimerevítésével közvetíti egy olyan világ tapasztalatát, amely a kitörési lehetőségek felszámolásával jött létre.

Vigh Levente Léptek nyomán

És hogy mit jelent a közelkerülés konkrétan a Léptek nyomán kontextusában? Nem azt, amit Vigh Levente cívis életképei esetében, amelyek jelenleg is megtekinthetők a MODEM-ben, a Debrecen-Pairidaeza című kiállításon. Ott kivétel nélkül színes fotók láthatók, amelyek olyan privát, benti vagy inkább bensőséges tereket ábrázolnak, ahová ő vendégként nyert bebocsátást. A Léptek nyomán szabadtéri képei viszont fekete-fehérek és nyilvános helyeken történő mozzanatokat tesznek hozzáférhetővé. Ott a közelség bizalmi helyzeteket, nyílt tekinteteket jelent, amelyek a feltárulkozás örömét hordozzák. Itt a hátat fordító alakok szoros lekövetésével, a közterek intim pillanatainak lefülelésével hozható összefüggésbe.

Vigh Levente Léptek nyomán

Bár a képek nem viselnek címeket, a szocio- és a streetfotózás gyakorlataiból egyaránt inspirálódó tárlat megnyitóján igyekeztem megnevezni a hozzájuk köthető földrajzi referenciáikat. Egyrészt mert néhányuk különösebb helyismeret nélkül is lokalizálható. Másrészt szerettem volna még hangsúlyosabbá tenni, hogy ezek a nagy műgonddal készült fotók valóban látatlan helyként léptették elém azokat a természetközeliségükkel is urbánus tereket, amelyeken debreceni lakosként, valamint Lyukóvölgy visszajáró vendégeként gyakran elidőzöm. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy Vigh Levente munkái azért átütőek, mert esztétikai kidolgozottságukkal a keletkezési koordinátáiktól függetlenül is újjászervezhetik a környezetünkhöz fűző viszonyunkat. Arra biztatom az olvasókat, hogy nézzék meg a tárlatot, a fotókon túl koncentráljanak az elrendezésükre, amely a lépések mintázatát igyekszik színre vinni, ezáltal megidézve a mozgás, vagyis az alkotás folyamatát, de az egymástól távoli művek párbeszédlehetőségeire is legyenek tekintettel. Meghatározó találkozásokat és szemléletformáló rátalálásokat kívánva ezennel megnyitom a tárlatot. Köszönöm a figyelmet.

Vigh Levente Léptek nyomán című kiállítása a II. DEBRECEN ART WEEK eseménysorozatának része.
Kurátorok: Juhász Tibor és Szoboszlai Lilla
A kiállítás megtekinthető a Batthyány utca 24. udvarán 2025. június 29-ig.

Fotók: a művész jóvoltából.

nyomtat

Szerzők

-- Juhász Tibor --

Juhász Tibor 1992-ben született Salgótarjánban. Költő, író, az Irodalmi Szemle és a Pannon Tükör szerkesztője, a debreceni Déri Múzeum segédmuzeológusa, a FISZ Könyvek egyik sorozatszerkesztője. Kötetei: Ez nem az a környék (versek, FISZ-Apokrif, 2015), Salgó blues (prózák, Scolar, 2018), Amire telik (versek, Scolar, 2021). Díjai: Bezerédj-díj (2017), Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíj (2018), Sziveri-díj (2023), Alföld-díj (2024).


További írások a rovatból

Baráth Áron & Pál Katja alkotásai a VILTIN Galériában
Interjú Molnár Judit Lillával
art&design

A Köddé vált jégtenger – Kortárs reflexiók Caspar David Friedrich művészetére című kiállításról
art&design

keresztes zoltán underdogimages fotóalbumának bemutatója

Más művészeti ágakról

irodalom

Bemutatták Szeles Judit Világatlasz című verseskötetét
Illusztrátorok beszámolója a Bolognai Gyermekkönyvvásárról


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés