Már csak azért sem, mert Vigh Levente figyelme a kiállításon látható fotók alapján, különösen a ködbe burkolódzó Nagytemplommal és az előtte álló védtelen, talán a cipelt terhek miatt magasba tekintő alakkal a nyitányban, a Pilinszkyével is rokonítható.

Azért is szerettem volna hangot adni ezeknek az összefüggéseknek, mert Vigh Levente képei olyan tapasztalatokban részesítettek, amelyeket eddig szinte csak a jelentékeny irodalmi szövegekkel, jellemzően versekkel volt szerencsém átélni: a fényképezéssel, tehát a „fénnyel írás” művészetével újként mutattak fel a számomra a világból valamit, amit korábban ismerősnek véltem. Hadd irányítsam tekintetüket az egyik kedvenc képemre, amely a tárlat kiemelt részén, az U alakot formáló kordonok fordulószakaszán látható. Kurátorként elárulhatom, hogy ez a fotó Debrecenben, egy Bethlen utcai erkélyről készült. Ehhez a vízszintes vonalhoz korábban nem volt viszonyom, gyalogútjaim alkalmával egyszerűen csak a járda és a zöldterület határának néztem, de a képpel történő találkozás óta frontvonalként tekintek rá, amely a társadalmi csoportok különbségeit és kapcsolatteremtési nehézségeit érzékelteti.

A Pilinszky-idézetből az a következtetés is levonható, hogy a „lankadatlan, ugrásra kész éberség”: munka. Hiszen a fényképezőgép értékes és érzékeny készülék, amelyet tudni kell használni, nem csak a technikai felkészültség, hanem az időzítés, a lélekjelenlét értelmében is. Az átütő képek érdekében hordani, óvni szükséges, ugyanakkor ki is kell szolgáltatni a köztereken zajló, szeszélyes eseményeknek. És persze talpalni kell vele. Bár az iménti példa alapján néha elég csak letekinteni az utcára, azonban az esetek többségében érdemes hátra hagyni az otthont. Áthajolni a lépcsőház korlátján, együtt mozogni az alanyokkal az utcán, közel menni hozzájuk egy aluljáró környékén, Budapesten, Debrecenben, a régiségvásáron vagy az ország legszegényebb vidékén, a lyukóvölgyi zártkertes szegregátumban, ahol az életet a kilátástalansággal folytatott hiábavaló küzdelem teszi egyre nehezebbé. Talán épp a lyukóvölgyi érintettségem miatt hat rám erősen a kiállítás zárlata, ez az ott készült kép. A rohanás közben megörökített, árnyékot vető, arctalan fiúval a fotó nem csak vezeti a tárlat befogadóját. Bravúrosan épp a mozgás kimerevítésével közvetíti egy olyan világ tapasztalatát, amely a kitörési lehetőségek felszámolásával jött létre.

És hogy mit jelent a közelkerülés konkrétan a Léptek nyomán kontextusában? Nem azt, amit Vigh Levente cívis életképei esetében, amelyek jelenleg is megtekinthetők a MODEM-ben, a Debrecen-Pairidaeza című kiállításon. Ott kivétel nélkül színes fotók láthatók, amelyek olyan privát, benti vagy inkább bensőséges tereket ábrázolnak, ahová ő vendégként nyert bebocsátást. A Léptek nyomán szabadtéri képei viszont fekete-fehérek és nyilvános helyeken történő mozzanatokat tesznek hozzáférhetővé. Ott a közelség bizalmi helyzeteket, nyílt tekinteteket jelent, amelyek a feltárulkozás örömét hordozzák. Itt a hátat fordító alakok szoros lekövetésével, a közterek intim pillanatainak lefülelésével hozható összefüggésbe.

Bár a képek nem viselnek címeket, a szocio- és a streetfotózás gyakorlataiból egyaránt inspirálódó tárlat megnyitóján igyekeztem megnevezni a hozzájuk köthető földrajzi referenciáikat. Egyrészt mert néhányuk különösebb helyismeret nélkül is lokalizálható. Másrészt szerettem volna még hangsúlyosabbá tenni, hogy ezek a nagy műgonddal készült fotók valóban látatlan helyként léptették elém azokat a természetközeliségükkel is urbánus tereket, amelyeken debreceni lakosként, valamint Lyukóvölgy visszajáró vendégeként gyakran elidőzöm. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy Vigh Levente munkái azért átütőek, mert esztétikai kidolgozottságukkal a keletkezési koordinátáiktól függetlenül is újjászervezhetik a környezetünkhöz fűző viszonyunkat. Arra biztatom az olvasókat, hogy nézzék meg a tárlatot, a fotókon túl koncentráljanak az elrendezésükre, amely a lépések mintázatát igyekszik színre vinni, ezáltal megidézve a mozgás, vagyis az alkotás folyamatát, de az egymástól távoli művek párbeszédlehetőségeire is legyenek tekintettel. Meghatározó találkozásokat és szemléletformáló rátalálásokat kívánva ezennel megnyitom a tárlatot. Köszönöm a figyelmet.

Vigh Levente Léptek nyomán című kiállítása a II. DEBRECEN ART WEEK eseménysorozatának része.
Kurátorok: Juhász Tibor és Szoboszlai Lilla
A kiállítás megtekinthető a Batthyány utca 24. udvarán 2025. június 29-ig.

Fotók: a művész jóvoltából.