A Coppola-család legfiatalabb tehetsége – Francis Ford Coppola unokája és Sofia Coppola unokahúga –, Gia Coppola harmadik nagyjátékfilmjében egy végsőkig elhivatott, ám szakmájában már öregnek számító revütáncosnő megfakult csillogású portréját vázolja fel, női érzékenységgel és festői filmképekkel ábrázolva.

Az utolsó táncosnőben Gia Coppola együttérzéssel, ám kendőzetlenül mesél Shellyről (Pamela Anderson), aki egész életét a Las Vegas-i The Razzle Dazzle revütársulatban töltötte, elhanyagolva mindent és mindenkit a színpadi sikerért, a társulat viszont most egyik pillanatról a másikra megszűnik.

A francia hagyományú, hajdan ünnepelt, mára idejét múlt revüshow hosszú évek alatt Shelly életének és személyiségének lényegi részévé vált, így ő csak flitterekben, strasszokban és tollakban képes definiálni önmagát.

Anakronisztikus figura egy anakronisztikus társulatban, olyan filmben ábrázolva, amely lágy nosztalgiával tűnődik főhősnője és saját maga régies báján.

A revütánc szikrázó világába remekül illő Pamela Anderson naivan, dívásan és kedves öniróniával formálja meg a hibáival együtt is szerethető Shellyt, aki az átélt egzisztenciális válság hatására, a körülmények tagadásán túllépve kénytelen lesz újra felépíteni önmagát, és felnőni a való élet kihívásaihoz. Talán nem késő az sem, hogy a karrierje miatt mellőzött, elhagyott lányával, Hannah-val felelevenítse kapcsolatát (Carrie Fisher lánya és Debbie Reynolds unokája, Billie Lourd alakítja). Ezt az érzelmi átmenetet, tulajdonképpen Shelly idős felnőttkori „felnövéstörténetét” kíséri végig a film.

Ami Pamela Andersont illeti, ő a való életben inkább a saját kései tündérmeséjét, reményteli másodvirágzását éli.

Öröm látni, hogy a Playboy aligkosztümjeivel, a Baywatch piros fürdődresszével vagy a Barb Wire lakkbőrruhájával, szögesdrót-tetoválásával azonosított, korábban jellegzetesen sminkelt Pamela most sminkmentes arccal és visszafogott ruhákban hódít a vörös szőnyegen. Botrányhősnő énje a múlté, és a Tommy Lee-vel készített, véletlenül kiszivárgott szexvideót és az esetről (engedélye nélkül) készített, Pam és Tommy című sorozatot is szívesen elfelejtené. Manapság inkább házfelújító és főzőműsort készít (Szívből főzni Pamelával, Pamela édenkertje), receptkönyvet (Szeretlek – Szívből jövő receptek) és önéletrajzot (Szeretettel Pamela) ír, s a méltóságteljes öregedésről mutat szép példát, a lenyűgöző Vancouver-szigettel a háttérben. A természetességet képviselő Pamela Anderson natúr ragyogását pedig imádja a közönség, s amióta egyre hitelesebb, karrierje is felfelé ívelni látszik.

Időszerű diadalának kiemelkedően látványos, ám elgondolkodtató darabja Az utolsó táncosnő, amelyért idén Golden Globe-jelölés is járt. Ezt megelőzően, 2022-ben egyébként hasonló műfajban már megalapozta a 2025-ös szakmai sikert, amikor vendégművészként eljátszhatta Roxy Hart szerepét a Chicago-musicalben, a Broadway színpadán.

A revütánc és a showtánc középpontba helyezése – bár mindig állandó kiegészítője volt a filmtörténelemnek – mégsem jellemző, általában inkább a dekoratív felhasználás a cél.

Ugyanakkor a klasszikus hollywoodi musicalekben a revüstílus még virágzott, leghíresebb alkotások talán az 1929-es The Hollywood Revue és az 1945-ös Ziegfeld Follies, melyekben főszerepet kap a műfaj. A '90-es évektől Hollywoodban megpróbálták feléleszteni a Las Vegas-i showtánc, a francia revü és az angol burlesque világát, több-kevesebb sikerrel. Paul Verhoeven 1995-ös, azóta már kultikus Showgirls című filmje megbukott, Baz Luhrmann 2001-es Moulin Rouge! című és Rob Marshall Chicago című musicalje nagy siker lett, ellenben szintén Marshall 2009-es Kilenc című, illetve Steve Antin 2010-es Díva című musicaljei eltűntek a színpadi süllyesztőben. Mondhatni, Gia Coppola olyan alaptémára érzett rá, ami korunk filmművészetében egyáltalán nem túlhasznált elem, tehát szabadon lehet vele kísérletezni, társadalmi jelentőségének feltárásával és szélsőségesen vizuális jellegének filmes értelmezésével.

Az utolsó táncosnő egyik érdekessége, hogy a revü nem kerül benne előtérbe, és szinte alig látunk színpadi jelenetet, hiszen egy szűk portré személyes történetén szűrődnek át a fellépések csillámló fényei és a szikrázó színei, ám végig érezhető a mindent átható showbiznisz, mely magába szippantotta Shellyt és társnőit. A szerethetően fiatal és alázatos Jodie-t (Kiernan Shipka) és Mary-Anne-t (Brenda Song), valamint a táncos szakmából végképp kiöregedett, cinikus és megfáradt, a lenyűgöző Jamie Lee Curtis által megformált Annette-et, de említésre méltó Dave Bautista jelenléte is a lányok fellépését irányító Eddie szerepében. Az áruba bocsátható test és tánc kapcsán eszünkbe juthat Sean Baker Anorája, ahol az egzotikus tánc leple alatt darálja be a főhősnőt a prostitúció.

Az utolsó táncosnő viszont más közegről és életszakaszról mond el egy finom lelkű történetet, nem prostituáltakról, hanem gyönyörű színházi pillangókról mesél, akiknek néha elszakad a szárnya, ahogy Shellyé is minden színpadra rohanás közben.

Gia Coppola a főhősnő mellett a showbizniszt sem hibáztatja, megőrzi annak irizáló, selymes miliőjét, és úgy borítja be jótékony nosztalgiával, ahogyan azt Shelly teszi emlékezetében.

A showbiznisz álomszerűen elmosódó jellegének vizuális leképezését Gia Coppola és operatőre, Autumn Durald Arkapaw különleges technikával oldották meg, a szemcsés hatásért eredetileg 16 mm-es filmre forgatták a jeleneteket, illetve ún. anamorfikus lencséket és kézikamerát is használtak a szokatlanul kiszélesített látvány és az arcokba, testrészekbe tolakodó közelképek személyességének elérése érdekében.

Elmúló idők, elmúló művészetek, megfakult flitterek, megfakult táncosnők világa elevenedik meg Gia Coppola Az utolsó táncosnő című mozikölteményében, amely igazi jutalomjáték, megtisztelő második lehetőség Pamela Anderson számára.

The Last Showgirl / Az utolsó táncosnő, amerikai filmdráma, 89 perc, 2024. Rendező: Gia Coppola. Forgatókönyvíró: Kate Gersten. Operatőr: Autumn Durald Arkapaw. Vágó: Blair McClendon, Cam McLauchlin. Zeneszerző: Andrew Wyatt. Producer: Gia Coppola, Natalie Farrey. Szereplők: Pamela Anderson, Brenda Song, Kiernan Shipka, Dave Bautista, Jamie Lee Curtis, Billie Lourd. Bemutató dátuma: 2025. május 10. Forgalmazó: magyarhangya

Képek: magyarhangya