A beszélgetés előtt Török Illyés Orsolya színésznő olvasott fel a kötetből pár verset. Ezt követően Simon első kérdését a kézirat tulajdonosának, Pándi Balázsnak tette fel: hogyan lesz valaki Tandori Dezső gyűjtője? Pándi már régóta gyűjt különböző grafikákat, kazettákat, lemezeket, egy barátja révén pedig megszerette Tandori verseit – ezek megzenésítésével is foglalkozott. Egyik alkalommal a beszerzett lemezei között talált egy Tandori gyűjtemény feliratú cetlit, amin keresztül eljutott a lemezek eredeti tulajdonosához, akivel később barátok lettek. Idővel Pándinak megmutatta a féltett kincsként őrzött kéziratot, amit végül rábízott – így juttatta el az Okapi Presshez, hogy megjelenhessen hasonmás kiadásként.

A következő kérdés Tóth Ákoshoz szólt: milyen hatással lehet a Tandori recepcióra az előkerült kézirat? Tóth szerint feltehetőleg a legnagyobb hatást a Töredék Hamletnek verseskötetre fogja gyakorolni. Másrészt nemcsak a költő lírájára lehet hatással, hanem magára a lírakritikára is:

„A modern magyar lírakritika Tandorin nőtt fel, és az ő későbbi kötetei lényegében kényszerítették a lírakritikát arra, hogy például lépést tartson a nemzetközi trendekkel.”

Továbbá érdemes figyelmet fordítani a versek ciklusba rendezése előtti sorrendjére (például nyitó verse a Töredék Hamletnek kötetében azonos az Egyetlenben szereplővel) és a versekhez tartozó évszámokra.

Amikor Pándi megkereste Simont a kézirat kiadásával kapcsolatban, a megjelentetésen felül felmerült a kötet terjesztése is. Pándi meglátása az volt, hogy ezt az embereknek mindenképp látniuk kell, ezért gondolt elsősorban a kiadásra. Miért fontos a terjesztés még akkor is, ha Tandorinak nagyon szűk „tényleges” olvasóközönsége van? Pándi egyrészt úgy gondolja, ami a gyűjteményében helyet foglal, az valójában közügy, és mindenkinek látnia kell. „Másrészt Tandorinak nagyon nagy trauma volt, hogy ez nem így jelent meg. Ez a trauma pedig nagyon sok helyen és egészen későig a prózájában is megjelenik: nem engedte neki a kiadó az Egyetlen címet”.

Pándiban ezért igazságszolgáltatásként jelent meg a kiadás gondolata, főleg hasonmás kiadásként: van egy bizonyos „ereje” annak ellenére, hogy ez nem a „valódi”, hanem egy, a publikum számára is elérhető.

Simon a következőkben áttért Tandori életrajzának és munkásságának az összefüggésére: Tandori Nemes Nagy tanítványa volt, mégis, később teljesen elfordult ettől az iskolától, stílustól az olvasóközönség elvesztésének dacára. Mi ennek az oka? Tóth szerint valójában Tandori jókor volt jó helyen – gimnáziumi osztályfőnöke Nemes Nagy, emellett Orbán Ottó osztálytársa. Valójában Tandori nem igazán volt tagja az Újholdasok „körének”; elég hamar elsodródott Mészöly és Ottlik irányába. Emiatt sokan féltették is, nem hiába, hiszen az Egy talált tárgy megtisztítása megjelenésekor szinte elvesztette az olvasóit, ráadásul például Lengyel Balázs sosem tudta megemészteni Tandori eltávolodását – tette hozzá Tóth.

Első köteteinek kiadását Tandori nehezen viselte, hiszen több konfliktusa is adódott az átszerkesztésekkel kapcsolatban. Honnantól kezdődik az a pillanat, amikor Tandorit igazából elkezdte értékelni az olvasóközönség?

Tóth elmondta, Tandori első két kötetét követően megpróbálják őt „elsüllyeszteni”, rossz költőnek bélyegezni.

Ennek ellenére töretlenül folytatja munkáját, így a hetvenes évekre sikerül lemosnia magáról az addigi kritikákat, eltávolodva ezzel első két megjelenésétől.

Simon végül megkérdezte Pándit a jövőbeni terveiről a Tandori gyűjteményével kapcsolatban. Jelenleg körülbelül 120 darab rajz és vers van nála, illetve körülbelül 80 darab még úton van felé. Idén szeretné ezeket begyűjteni, a következő évben kötetbe rendezni. Zárásként ismét Török Illyés Orsolya olvasott fel a kötetből, amit a későbbiekben a közönség megvásárolhatott a helyszínen.

Fotók: Oláh Gergely Máté