"Az Echoes című kiállítás a visszhangok, mint a múlt, az emberi kapcsolatok és közös élmények érzelmi lenyomatát vizsgálja. A személyes emlékek, társadalmi átalakulások és a természethez fűződő viszonyunk rezonanciáját a gyors társadalmi és kollektív emlékezet átalakulását és az identitáskérdések újraértelmezését tárja elénk." – mondta a tárlat kapcsán Püspök Anita képzőművész.

A kiállított alkotások mind-mind olyan hangok, amelyek ezt hivatottak tükrözni. Egy szinte láthatatlan háló köti össze a műveket, miként a saját emlékeinket és élményeinket.

Püspök Anita Rétegzett emlékek című festményén, a festékrétegek úgy rakódnak egymásra, mint ahogy az évek során az ember emlékei. Olykor átfolyva, máskor megtapadva az emberi tudatban. Vannak köztük éles, intenzív emlékek, amelyek lenyomatot hagynak az emberben, és vannak olyanok is, amelyek idővel a homályba vesznek. A kiállított absztrakt festménye szorosan kapcsolódik az általa létrehozott központi installáció gondolatköréhez, amelyben drótszálakra felfűzött filmrészletekről olvashatunk újságkivágatokat. A filmek történetszövésen keresztül, a kollektív emlékezetből merítik tartalmukat. Az így kialakított konstrukción az emlékeink szövete tükröződik vissza. A Matrix of memories című installáción, olyan filmek kritikái olvashatóak, amelyek valamilyen módon a múlt vagy a jövő értelmezésére kínálnak víziót. Többek között az Utazás a holdba, a Metropolis és az Avatar is megtalálható köztük. Az installáció alatt a földön egy tükör végteleníti az újságkivágatok hálóját, ezáltal az emlékeink rétegzettségét szemléltetve, amelyből egyúttal az identitásunkat is képezzük. Erre a jelenségre hívta fel a figyelmet a kiállításmegnyitón látott performance, amelyen Kántor Kata koreográfiáját Szilvási Anna táncművész előadásában láthatta a közönség. A táncelőadás rezonált az installáció struktúrájával és tartalmával, az emlékek és a személyes múltunk gyakran ki nem mondott terhét mutatta be. A múltfeldolgozás, a tudatos jelenlét, valamint az önmagunkhoz és a környezetünkhöz való kapcsolódás felszabadító ereje köszön vissza a válogatott kortárs művekről. A pályázat útján kiválasztott művészek más-más megközelítésből kapcsolódtak a kiállítás gondolatköréhez.

Czapáry Veronika alkotásaiban a macska metaforáján keresztül járja körül az ember-állat kapcsolatot és az identitás kérdését. A macskák, mint sokarcú lények a maszkok mögött rejlő változékony identitást szimbolizálják műveiben. Fejér Katalin fotóin absztrahált terek és jelenségek figyelhetőek meg, mint a forgószél, a tengerfenék vagy akár egy városi sikátor. Kadra Veléria vegyes technikával készült absztrakt alkotásairól az emberi kötődések, a szeretet univerzális ereje és a reziliencia, mint emberi képesség visszhangoznak vissza. Klein Edit ökológiai szorongást megjelenítő művei, az ember természetre gyakorolt hatását tematizálják. Rumi Rózsa természet inspirálta alkotásain idealizált tájak köszönnek vissza. Stenger Györgyi akril képei a mesterséges intelligencia forradalmában élő technológiai társadalom jelenségét járja körül. Szász Terézia retro hatású emlékképei, a múlt lenyomatát visszhangozzák, kollektív nosztalgiát idézve. Török Mónika művei az emlékezés rétegeit tárják föl, különösen az idő kérdésköreit vizsgálva, felidézve a múltbeli tapasztalatokat, a gyermekkort. Zelinka Magdolna absztrakt művei szubjektív tapasztalatokra épülnek, egy belső utazást tárnak fel a látogatók elé.

A kiállítás megtekinthető: 2025. június 14 - július 27.

Fotók: Kővágó Nagy Imre
Performance: Koreográfus: Kántor Kata/ Jelenlét Színház.
Előadó: Szilvási Anna táncművész