Csupán egy évet kellett várni az Alien: Földre az utolsó film, a Romulus óta. Hawley sorozata kronológiailag a Prometheus és a Covenant után játszódik, de még a Romulus és Ripley története előtt. Az Alien: Föld nem annyira előzményszál, sokkal inkább kitekintés egy olyan világ felé, amelyben már nem a xenomorph-tól kell a legjobban félni.

2120-ban járunk, két évvel a Nostromo űrhajó katasztrófája előtt. A Földet öt nagy vállalat osztotta fel egymás között: Weyland-Yutani, Prodigy, Threshold, Dynamic és Lynch. A Prodigy vállalatot a fiatal milliárdos, Boy Kavalier (Samuel Blenkin) vezeti. A vállalat Neverland nevű szigetén építette ki a kutatóközpontját, ahol az emberi tudat szintetikus testbe való átültetésével kísérleteznek. A Prodigy elsőként alkotta meg a cyborgok és szintetikusok mellé a hibrideket, akik emberi tudattal rendelkeznek. A zseni fiú abban bízva alkotja meg a hibrideket, hogy ők majd méltó intellektuális partnerei lesznek.

A milliárdos számára minden csak szórakozás, a Neverland pedig az ő hatalmas játszótere, ahol istenként dönthet a halhatatlanságról.

A szigorúan titkos kísérleti program első alanya a rákkal küzdő tizenkét éves Marcy, aki Wendy-ként (Sydney Chandler) ébred fel egy gyors, erős és halhatatlan szintetikus felnőtt testben. A kísérleteket a tudós házaspár, Dame (Essie Davis) és Arthur (David Rysdahl) felügyelik, akik pótszülőként is próbálnak segíteni a gyerekeknek. Wendy után még öt gyereket ültetnek át sikeresen szintetikus testbe. Wendy vezetésével áll össze Curly (Erana James), Nibs (Lily Newmark), Slightly (Adarsh Gourav), Tootles (Kit Young) és Smee (Jonathan Ajayi) az elveszett fiúk csapatává.

Valószínűleg ezen a ponton érdemes megemlíteni J. M. Barrie Pán Péter regényét, és ennek a Disney-féle adaptációját, mivel ezek végig szerves részei a sorozatnak: a gyerekek a Disney mesét nézik a hibrid testbe való átültetéskor, illetve a magát Pán Péterrel azonosító Boy Kavalier a sorozat több pontján is felolvas a könyvből.

A Pán Péter domináns jelenléte nem igazán indokolt, de nem zavaró az első néhány epizódban, a lezárásra azonban erőltetetté és didaktikussá válik.

Ekkor zuhan le a Weyland-Yutani egyik űrhajója a Prodigy tulajdonában lévő Új Sziám városára. A hajó több, eddig ismeretlen földönkívüli életformát is szállított, melyeket Kavalier meg akar szerezni magának. Bár a hibridek valóban lenyűgözőek, a zseni fiú hamar elunja magát, és új játékokat akar. Wendy önként jelentkezik az elveszett fiúkkal a helyszín felderítésére, abban bízva, hogy ott újra találkozhat a bátyjával, Joe-val (Alex Lawther). A Prodigy tulajdonába került szörnyekkel pedig egy konfliktus is elkezd kibontakozni a két vállalat között, amely révén Yutani (Sandra Yi Sencindiver) is a történet szereplőjévé válik.

Az Alien: Föld mindössze nyolc epizódja egyszerre tiszteleg Ridley Scott klasszikusa előtt, miközben egy határozott mozdulattal át is írja azt. A sorozat nyitánya az 1979-es Alien mellett a rendező másik nagy sikerű munkáját, a Szárnyas fejvadászt is megidézi.

A hibridek bevezetésével egy transzhumán vízióba kerülünk, és hamar világossá válik, hogy itt már nem a xenomorph a főszereplő. A hibridek és az új lények veszik át a rivaldafényt. A xenomorph már nem csúcsragadozó többé, ezt a címet (a hibridek mellett) a T. Ocellus nevezetű szem parazita veszi át. Az alien úgymond lefokozására a sorozat látványvilága is ráerősít; a xenomorph közel sem annyira félelmetes itt, mint a korábbi filmekben és a nyolcadik epizódra szinte Wendy háziállatává válik. A bárányba költözött T. Ocellus ellenben nem csupán rémálomba illő látványt nyújt, de még a parazita saját perspektíváját is láthatjuk a kaleidoszkóp-szerűen széttöredezett képekben. Az egyre fokozódó feszültséget – különösképpen az első néhány epizódban – a gyerekek csapata ellensúlyozza.

Vicces, megható, és helyenként szívszorító követni, ahogyan keresik saját identitásukat, és ahogy egyik pillanatról a másikra próbálnak felnőni és beilleszkedni a felnőttek világába, ami természetesen nem teljesen sikerül nekik. A legfontosabb kérdéseket a sorozat nem véletlenül adja éppen az ő szájukba.

Az új lények bemutatásával új problémák és kérdések merülnek fel; a sorozat pedig szerencsére nem fél feltenni ezeket a nehéz etikai és filozófiai kérdéseket, miközben időről időre emlékeztet, hogy még mindig egy sci-fi horror világban vagyunk. Vérben csúszkálva hangzanak el olyan kérdések és kijelentése, amelyek az alienek nélkül is izgalmasak lehetnének.

A sorozatban jól kidolgozott és kellően árnyalt karaktereket ismerhetünk meg, a történet izgalmas lehetőségeket rejt magában. Bár Samuel Blenkin, Timothy Olyphant és Babou Ceesey alakítása legalább annyira félelmetes, mint az alien maga, a sorozatot ért kritikák mégsem teljesen alaptalanok.

A rendező szinte teljesen figyelmen kívül hagyja az Alien franchise-t és annak a kronológiáját; a Föld csak az első két Alien filmre támaszkodik, olyannyira, hogy az ötödik rész egy az egyben az 1979-es Alien újragondolása.

A későbbi filmektől való elrugaszkodás ellenére is előfordul egy-két áthallás, úgy, mint a Romulusban szereplő ember-szintetikus testvérpár (Rain és Andy) helyét itt Wendy és Joe veszik át, illetve Wendy a korábbi hősnők hagyományát követve szintén rövid frizurát visel. Az eredeti filmek Ellen Ripley-je az autonóm női filmes karakterek egyik kiemelkedő alakjává vált az évek során. Ridley Scott főhőse olyan jól sikerült, hogy a későbbi filmek is folytatták ezt a hagyományt, és női hősöket választottak maguknak. Ripley, Dr. Elizabeth Shaw, Daniels, Rain és Wendy karakterét is igyekeztek úgy megalkotni, hogy valamennyire hasonlítsanak egymásra.

Mindenképpen pozitívumként említendő, hogy a Föld eljátszott olyan lehetőségekkel, amelyeket a korábbi alkotások már meglebegtettek. A korábbi filmekben a cyborgokra tett degradáló megjegyzések itt nagyobb játékteret nyernek. A cyborg Morrow (Babou Ceesay) és a szintetikus Kirsh (Timothy Olyphant) ellentétében két féle technológia egymásnak feszülése is megjelenik, melyre Morrow egy ponton nyíltan céloz is. Kettejük macska-egér játékát nézni kétségtelenül a sorozat egyik legizgalmasabb eleme, amivel aztán a Hawley mégsem kezdett érdemben semmit.

Amennyire élvezetes a sorozat első hét epizódja, olyannyira kiábrándító volt a lezárás, a folyamatos Pán Péter utalások után talán kevésbé meglepő, hogy mennyire tanmeseszerű. Sok szál így is nyitva maradt, ami szerencsére (vagy sajnos) lehetőséget ad a történet folytatására.

Alien: Föld - sci-fi sorozat, 2025. Forgatókönyvíró: Noah Hawley. Szereplők: Timothy Olyphant, Essie Davis, Alex Lawther, Sydney Chandler, Babou Ceesay, Noah Hawley, Richa Shukla. Premier: 2025.08.12. | Disney+ (2025.08.13.)

Fotók: FX Networks Facebook oldala/ Alien Earth hivatalos Facebook oldala