Csehy Zoltán a Pozsonyi versablakok című átfogó értekezésében az október 6-án 90. születésnapját ünneplő Tőzsér Árpád munkásságáról ír, részletezve műveinek korabeli fogadtatását is, párbeszédbe hozva azokat a XX. század második felének költői életműveivel.

Kerényi Tamás verse (apám háromszor) a szülő-gyermek-viszony reprezentatív pillanatait dolgozza fel a gyerekkortól kezdve a fiatal felnőttkoron át az édesapa haláláig.

Markó Béla szonettjeit (Hatalmas szív, Édenkerti grammatika, Nincs visszaút, Egyetlen test) mind a XX. századi expresszionista festő, Marc Chagall munkái ihlették, és központi szervező elvükként a transzcendenssel való kötődési lehetőség emelkedik ki. Kiss Ottó műveiben (Dramolett, Dilemma, Felhívás, Nyomaszt, Jövő, Megváltás) az emlékezés módozataival szembesülhetünk.

Zalán Tibor A balkezesek című tárcája ugyancsak az apa és fiúgyermek közötti kapcsolatra fókuszál, egy beavatástörténet kontextusába helyezve a kocsmabeli eseményeket.

Istók Anna tragikus rövidprózájában (Stigma) az apa karaktere apránként költözik el, „ahogy a hegek halványulnak a bőrön”, a magány pedig a szentség taszító bélyegeit nyomja az anya életére.

Kávai Katalin Szeretők a Tündér utcában című szövegének elbeszélője is menekül szüleinek modern szocialista életfelfogása elől a nagy- és dédszülők paraszti világába: kalákában nemezel, jurtában alszik, és népies copfban hordja a haját bársonyszalaggal, miközben egy régi udvarlójával újból egymásra találnak. Herbert Fruzsina prózájának (Huberték) központi karaktere, a magának való Hubert úr ötvenéves korában új hóbortot talál magának, míg feleségének hozzáállásában és mindennapi tetteiben a láthatatlan munka érzékletesen jelenik meg. F. Szabó Emese művében (Eladó) az elbeszélő hajthatatlan a benne kialakult Balaton-kép kapcsán, az újonnan vásárolt, tóközeli telken megítélését végül mégis árnyalja idegen magányossága és néhai kedvesének emléke.

Codău Annamária kritikájában (A nem tudás légköre) Szabó K. Attila Nem hiszek a tavakban című elbeszéléskötetének

provokáló, ingerlő szövegvilágáról értekezik, dialektikába állítva az egyes fejezetek legfőbb motívumait.

Kulcsár-Szabó Zoltán átfogó ex librise négy regényt hangol össze az elmúlt évek világirodalomi terméséből (Christoph Ransmayr: Egy félénk férfi atlasza, Daniel Kehlmann: Mozgókép, Jenny Erpenbeck: Kairosz és Terézia Mora: Muna), vázlatosan ismertetve a köteteket, amelyekhez értelmező szempontokat is nyújt.

Illés Klára Waldhauser Teréz Vigyázzatok a trombitára című könyvéről ír recenziót (Nyomot hagyni) a háborús időszak és a koncentrációs táborok szörnyűségeit hangsúlyozva, Gyuris Kata Édouard Louis két kisregényét (Akik megölték az apámat és Egy asszony küzdelmei és átváltozásai) elemzi a J’accuse…! című ismertetőjében, Gajdó Ágnes pedig Gyimesi Emese Szendrey Júlia és Petőfi Sándor szerelmi szabadságharca című, két évtizedes kutatói munkát felölelő kötetéről ír (Sokszínű jelenség).

Angyalos Gergely A kritikus hiánya című értekezésében Kálmán C. György posztumusz válogatásáról (Szórul szóra így igaz. Esszék, kritikák) ír, amelyet Veres András és Szolláth Dávid rendezett sajtó alá a szerző kilencvenes és kétezres évekbeli írásaiból. Forgách Kinga elemzése (Harag) Röhrig Géza semmike-dalok című verseskötetével foglalkozik,

különös figyelmet szentelve nyitányának és az anya-verseknek, amelyek számára a kötet legerősebb szövegeinek bizonyulnak.

A lapszám irodalommal foglalkozó tömbjét Kolozsi Orsolya Megérteni a gonoszt című értelmezése zárja Neige Sinno Nyomorult tigris című kötetéről, hangsúlyozva és helyenként értelmezve a regény woolfi, morrisoni, Foster Wallace-i és blake-i allúzióit.

Az eheti teljes lapszám kapható az Írók Boltjában és az újságárusoknál. A sokoldalú szövegeket Biró Ildikó ‒ Sinkó István megfogalmazásával élve ‒ papírra vetett világrendszerekre hajazó illusztrációi egészítik ki.