PRAE.HU: Az előszóban azt írod, a könyv azért is jelentős, mert egységes fogalomhasználatot vezet be. Hogyan használja Mazza az irodalomterápia fogalmát?

Mazza kötete negyven év tapasztalatát összegzi. Nagy érdeme, hogy jól alkalmazható, világos keretbe foglalja az irodalomterápia módszertanát. Szemlélete integratív és személyközpontú. A fogalmi tisztázás és modellalkotás lehetővé tette, hogy a szövegekkel (és gyakran más művészetterápiákkal is) dolgozó szakemberek megtalálják azokat a pontokat, elveket, amelyek mindannyiuk munkájában közösek. A könyv eredeti címében a poetry therapy ernyőfogalom szerepel, ami nem versterápia vagy költészetterápia, hanem minden olyan módszerre értendő, amikor preventív, segítő, fejlesztő és terápiás céllal alkalmazzák az írott és hangzó szövegek vagy szövegként értelmezhető anyagok (pl. a film, az élettörténet, az álom, a szimbólumok, metaforák) valamely formáját. Ebbe a Magyarországon nagy hagyományokkal rendelkező, csoportmódszerként közel ötven éven jelen lévő klasszikus biblioterápia ugyanúgy belefér, mint a terápiás naplóírás és a terápiás írás számos más formája, a narratív módszerek, a storytelling, a slam poetry, a dalszövegek vagy akár a word art. Sok minden válhat szöveggé, irodalommá, ami alkalmas arra, hogy a kliens önmegfigyelését és önfeltárását segítse, ahhoz adjon keretet és szavakat, új perspektívákat, jelentésrétegeket. Ebbe hangsúlyosan beletartoznak az irodalomterápiában részt vevők által írt saját szövegek is. A felsoroltak, bár nem mindig magasirodalmi művek, mind alkalmasak arra, hogy irányítsák és koncentrálják a figyelmet, illetve inspirálják az egyén élettörténetével és aktuális problémáival végzett identitásmunkát. A nemzetközi szóhasználatban mára meghonosodott a dupla biblio/poetry therapy fogalom is, amely szintén az említett komplexitást hangsúlyozza. Mazza fogalmainak következetes átültetése a magyar gyakorlatba segít abban, hogy az eddig hibásan, következetlenül vagy önkényesen használt fogalmakat a helyükön kezeljük.

PRAE.HU: Az általad fordított kötet Mazza nemzetközi szinten sokat hivatkozott alapművének harmadik kiadása. Nem pusztán utánnyomás: minden fejezet frissült az aktuális tudományos kutatások eredményével, számos új szakirodalmi forrás, újabb esettanulmányok és versek kerültek bele, illetve vannak egészen új fejezetek is. A fejezetek végén pedig kérdésekkel ösztönzi a szerző az olvasót, hogy reflektáljon a bemutatott anyagra. Fordítás közben nem kaptad azon magad, hogy te is válaszolsz ezekre a kérdésekre?

Szerencsénk, hogy mi már ezzel a kiadással tudtunk dolgozni. 2019-ben készült el például az olasz fordítás, ami nagyon szépen sikerült, de mindez, amit most felsoroltál, nincsen benne. A Routledge Kiadó, amely elég nagy név a tudományos szakkönyvkiadásban, pártolja az innovációt is, rendre jelennek meg náluk újító szellemű kötetek, amelyek szemlélete új lendületet hoz az adott területnek, ugyanakkor azt is látom, hogy igyekeznek sokak számára érthető és megközelíthető módon tálalni a tudományos eredményeket. Mazza könyvére is ráfért egy ilyen vérfrissítés, hiszen eltelt a megjelenés óta 25 esztendő. A közérthetőség, tudományos ismeretterjesztés jól illeszkedik Mazza nyitott szemléletéhez, a módszer elméletének és gyakorlatának bemutatását is úgy kíséri segítő kérdésekkel, ahogy csak egy vérbeli segítő szakember és tanár teszi. A kérdéseket, amelyek elsőre olykor túl didaktikusnak is tűnhetnek, meg lehet ugyan kerülni, de azért nem érdemes, mert a segítségükkel az olvasó rá tud nézni a saját előfeltevéseire, attitűdjeire és viszonyára az adott módszerrel és a fejezet tartalmával kapcsolatban, így létrejöhet egy mélyebb és árnyaltabb megértés. A kérdések tapasztalatom szerint lehetővé teszik a szakirodalmi szöveg személyes irodalomterápiás feldolgozását, nekem legalábbis ezt nyújtotta ez a megoldás.

PRAE.HU: Mazza egy interjúban azt mondta, hogy az irodalomterápia akkor működik jól, ha más szakterületekbe integráljuk: például szociális munkába, pszichológiába vagy pedagógiába. Egyetértesz ezzel?

Egyetértek. Az irodalomterápia módszerét ennek megfelelően nagyon sokféle alapvégzettséggel rendelkező szakember alkalmazza, mindenki kicsit a saját szakterülete igényeire alakítva azt. Valóban jól adaptálható, de a rá jellemző inter- és multidiszciplinaritás meg is nehezíti, hogy saját jogán elismerjék a módszer tudományos megalapozottságát, hiszen tudományterületenként nagyon eltérő, hogy ki mit ért a tudományosság ismérvei alatt. Mazza egyértelműen azt közvetíti, hogy a tudományos reputáció fontos, de másodlagos, számára sokkal fontosabb az ember, akin segítünk a módszerrel, és az, ahogyan, és amiért ez az ember rezonál a neki felkínált szövegekkel. A jó irodalomterapeuta egyaránt ért az irodalomhoz és az emberhez, a segítő, pszichológiai munkához, és ki tudja használni az ezekben rejlő potenciált. Az irodalomterápia Mazza számára elsősorban egy széles körben sikerrel alkalmazható segítő gyakorlat, nem egy tudományos diszciplína. Vannak általa is fontosnak tartott megközelítések, pl. a narratív medicina vagy a kognitív és egzisztenciális elméletek, amelyek közelebb visznek a lélektani hatások megértéséhez. A kötet lényege azonban mégis az, hogy egy széles körben adaptálható segítő-fejlesztő módszert gyakorlatorientáltan, a lehető legtöbb célcsoport konkrét példáin keresztül mutasson be.

PRAE.HU: Hogyan mutatnád be röviden a Mazza által kidolgozott irodalomterápiás módszert, a RES-modellt?

A modell kiindulópontja, hogy a terápiában és az irodalomban is a jelentés körül bíbelődünk. A RES egy rövidítés, magában foglalja azt a három alapvető munkamódot, ahogyan az irodalomterápia dolgozik. Az első a szöveggel végzett receptív munka (R), vagyis a szövegbefogadás, -értelmezés személyes síkra vetített gyakorlata, mely során a befogadó, olvasó személyes (meg)érintettsége áll a középpontban. Ekkor általában egy-egy olyan szövegrészlet vagy poétikai megoldás válik fontossá, amit a befogadó a saját élettörténete, élethelyzete felől leginkább magáénak érez, és a fő kérdés is az, hogy a szöveg ebből a nézőpontból neki személyesen mit jelent. A második modalitás az expresszív/kreatív (E) munka, amikor a résztvevőnknek szabad írásban vagy különféle strukturált írásgyakorlatok során saját szöveget kell alkotnia, de teljesítménykritérium nélkül, vagyis nem az irodalmi léptékkel megalkotott szövegminőség, hanem az írás mint az önreflexió és a szabad, őszinte önkifejezés eszköze kerül a középpontba, és a fő kérdés az, hogy mi az a jelentés, ami abban az írást készítő számára feltárul. A harmadik modalitás a szimbolikus/ceremoniális (S) a metaforák, rituálék és a történetmesélés terápiás célú felhasználását jelenti. Ide tartozik számos olyan cselekvés, amikor a szövegekkel végzett munkához performatív aktusok, szertartásos cselekvések és szabad asszociatív eszközök társulnak, kiteljesítve a pszichológiai hatást.

PRAE.HU: A Pécsi Tudományegyetem biblioterápiás képzésének kulcsfontosságú része a 100 óra önismereti sajátélmény-csoport, amelynek te vagy a vezetője. Ez mennyiben épül a Mazza-féle modellre?

Teljesen arra épül, de vannak egyéb, számunkra mérvadó gyakorlatok is, például a finn irodalomterápia. A képzésünk fennállása (2013) óta ezt a modellt tanítjuk, így nálunk például nemcsak a fent említett sokféle szövegtípusra való nyitottság jellemző, hanem az is, hogy személyközpontú szemléletben tanítjuk a módszert, s elég nagy hangsúly esik a terápiás írásra is az irodalomterápiás munka során. Az országban a pécsi műhely köztudottan ezt képviseli, ezért keresik, akik képződni vágynak. Magyar fordításban meglehetősen kevés meghatározó külföldi szakirodalom érhető el ezen a területen, Mazzára is csak hivatkoztunk eddig az oktatás során és a publikációkban, de csak angolul olvashatta, aki tudta. Könnyebb lett az életünk, hogy ez a nagyon alapvető tankönyvünk most már magyarul is rendelkezésre áll. Ha valaki bepillant a nemzetközi irodalomterápiás képzést biztosító, NAPT (Amerikai Irodalomterápiás Társaság) alá tartozó IFBPT (International Federation for Biblio/Poetry Therapy) curriculumába, azt is láthatja, hogy a pécsi program ahhoz nagyon hasonló.

PRAE.HU: A harmadik kiadás egyik újdonsága a kötet végén található fejezet, amely a költészet, a maratonfutás és a személyiségfejlődés összefüggéseit tárgyalja. Itt Mazza a maratont az élet metaforájaként említi, és személyes hangon meséli el a futással kapcsolatos tapasztalatait. A személyes hangvétel egyébként az egész könyvet áthatja, és bár szakirodalmat olvasunk, a szöveg mégis közvetlen stílusú, könnyen befogadható. Milyen tapasztalatokat hozott a fordítás? Volt, amit nehéz volt átültetni magyar nyelvre? A versek fordítása hogyan történt?

A maraton olyasmi, mint a szakaszos szövegfeldolgozás. Kisebb egységekre kell bontani a távot, hogy kezelhetővé váljon, miközben a táv teljesítése teljes szellemi koncentrációt és önreflexiót is igényel. Erre mondja Mazza, hogy egy maratonfutáson mindent gyakorlunk, ami az élethez kell: például a célmeghatározás, a tudatos jelenlét, az alkalmazkodás, a támogató rendszer kialakítása, a bátorság, a kitartás, a saját határok ismerete és feszegetése, a kontrolligény kezelése és a kudarctűrés. Számomra nagyon inspiráló volt Mazza ezekkel kapcsolatos személyes tapasztalatáról olvasni, főleg, miután épp ekkor futottam le életem első 25 kilométerét a tavalyi Ultrabalatonon. Valóban ugyanannyira volt ez önismereti tapasztalat, mint sportteljesítmény. Mazza úgy tud személyes lenni, mint Yalom, a személyes példák nemcsak emberileg hitelesítik a mondanivalóját, hanem közérthetőbbé is teszik. Számomra a gyásszal kapcsolatos személyes visszaemlékezések fordítása volt a legnehezebb ebből a szempontból, nagyon megérintett. Azt sosem gondoltam volna, hogy valaha verseket fogok fordítani, mivel nem vagyok műfordító. Mazza saját szövegei, valamint az egyéni terápiás üléseken, illetve csoportos irodalomterápiákon készített írások többségükben szabadversek, amit könnyebb megoldani, de a kötöttebb formában írt verseknél éreztem a kihívást. A műfordítói tehetséget nem igénylő fordításokat ketten oldottuk meg Berta Beával, de itt is a kötöttebb formák, pl. az akrosztikon, a haiku, a tanka okozott nagyobb fejtörést. A szépirodalmi mellékletben szereplő verseket, amelyek most jelentek meg először magyarul, Elekes Dóra fordította. Mazza számos versre hivatkozik, amelyek egy kis hányadának volt csak magyar fordítása, ezeknek az esetében a szerkesztő, Péczely Dóra választotta ki, mi kerüljön a kötetbe.

PRAE.HU: Mazza a saját irodalomterápiás gyakorlatában elsősorban verseket, dalszövegeket és rengeteg írásgyakorlatot használ. De a könyvet elolvasva úgy éreztem, hogy a költészetet az élet minden területét átható gyógyító erőként is kezeli. Ezt írja az utolsó fejezet végén: „Futásban, írásban és mindenben, amit megtapasztalsz, tartsd életben a költészetet!” Erről akár a Heidegger-idézte Hölderlin sorok is eszünkbe juthatnak: „Költőien lakozik az ember e földön”. Mit gondolsz erről?

Ahogy Alberto Manguel írja Az olvasás történetében, sok mindennek, ami körülöttünk van, megvan a maga ritmusa, a hozzá tartozó jeleket pedig megtanulhatjuk olvasni, dekódolni. Sok mindenben van költészet, amit észrevehetünk a pillanatban, ezáltal többet tudunk meg a világról, és a figyelmünk nemcsak a külvilág, hanem a saját belső világunk felé is kifinomultabb, intenzívebb lesz, ami segíti az életben az értelemkeresést. Két nagyon szép példát mondanék erre, az egyik Wysława Szymborska verse, a Cím nélkül talán, a másik Molnár Krisztina Rita kontemplatív figyelemgyakorlatainak sora az Ilyen kék virágok című kötetben. Egy folyó vagy a hangyák mozgása, a fűszálak mintázata, a növények vagy a tárgyak élete, egy táj alakulása, egy tekintet, egy graffiti vagy egy gobelin szerveződése is megközelíthető úgy, hogy van benne rendszer, ritmus és többrétegű jelentés. Mintha költői szöveg lenne. A mozgás is lehet poétikus tapasztalat és flow élmény, például a futásban, a táncban vagy a zarándoklatban, és még sorolhatnám. Ennek érdekes példája a brit Victoria Field doktori értekezésében olvasható, amely a Via Francigena útvonalán, Canterburytől Rómáig tett zarándoklat során írt verseket, leveleket és naplókat mutatja be mint az autoetnográfia (vagyis a probléma- és kultúracentrikus kreatív önéletírás) jellegzetes formáját.

PRAE.HU: Elképesztő szakirodalmi apparátust mozgat a szerző, a kötet végén található harminc oldalas bibliográfia remek forrásokat kínál azoknak, akik szeretnének a témában elmélyülni. De mit javasolsz azoknak, akik a könyvet elolvasva kedvet kapnak egy irodalomterápiás foglalkozáshoz? Hol tájékozódhatnak a jelenleg elérhető lehetőségekről?

Számos olyan könyvet, cikket, verset és dalszöveget ajánl Mazza, amit az olvasó csak eredetiben talál meg, mert nincsen magyar fordítása, úgyhogy ez is kisebb nyomozómunka. Azért sem fordítottuk le ezeknek a forrásoknak a címét, mert így van esély a nyomukra bukkanni, ha valakit mélyebben érdekel az adott téma. Mazza annyira sok érdekes írásgyakorlatot mutat be, és annyira sokféle példát leír az egyéni és csoportos irodalomterápiák területéről, hogy szinte biztos vagyok benne, sokak kedvét meghozza majd a részvételre. Mivel ma már az ország minden nagyobb egyeteme indított biblioterápia szakot és képez irodalomterapeutákat, számos hirdetéssel találkozhatunk a közösségi médiában, a könyvtárakban és a pszichológiai szolgáltatásokat nyújtó teameknél, csak győzzünk válogatni. Ezen kívül a Magyar Irodalomterápiás Társaság oldalait ajánlom tájékozódásra.

dr. Béres Judit portréját Szepesvári Petra készítette.