Nem elsősorban a jövőbeli fizető néző kinevelése a gyermekszínház feladata. Fontos, hogy a gyerekek nem szülői kíséretként, feldolgozatlanul és frontálisan találkozzanak egy darabbal, hanem a színházi élmény lehetővé tegye a családon belüli közös gondolkodást, és elősegítse a különböző generációk eltérő értelmezési szempontjainak kibontakozását. A Pagony gondozásában megjelent 14 Üveggolyó-könyv közül hétből készült színházi adaptáció különböző korosztályú gyerekeknek. Ezek a rendhagyó kötetek érzékenyítő történeteket, személyes vagy családi problémákat tematizálnak. Óvodásoknak, családoknak szól a több éve sikeres Hab a tortán sorozat is, ahol színészpárok készítenek előadást egy-egy könyvből, majd egy interaktív módon dolgozzák fel a nézőkkel. Két kötet a tantermi színházi programot gyarapítja, míg Kenéz Ágoston csapata Az Őszirózsa Villa meghódítása című könyvből óvodások és idősotthonok lakóit összehozó produkciót hozott létre. A holland fordítások nagy száma sem véletlen, hiszen a nyugati gyerekkönyvpiac kínálata markánsabban reagál a gyerekek társadalmi és érzelmi felvilágosításának előtérbe kerülésére.

Egyes kötetek fókuszába kifejezetten az identitáskeresés, az önkapcsolódás kerül, a társadalmi problémákat idősebbeknek szóló könyvek tartalmazzák. A legkisebbeknek szól Az öröm trambulinon ugrál (Tina Oziewitz), vagy az érzelmek szabad megélésére biztató, a szorongást körbejáró Adél szerint (Stefanie Höfler). Legutóbb a holland Enne Koens Innen az egész világot látni című történetét vitte színre tantermi előadásként Gyevi-Bíró Eszter Rádai Andrea fordítása alapján. A történet Hollandiában játszódik, Deetje, a fiatal főhős egy anyukájának szóló levél nyomán a saját apját kutatja. Közben a lakótelep többi bevándorló, idős, egyedülálló lakójával, az őket körülvevő mikro-és makrovilággal is megismerkedik.

A sorozat válogatása az egyén, a család, a közösség és a társadalom fogalmainak lefedésére koncentrált. Innen a színházra bízták a további szelektálást, az alkotói inspirációra bízva a szűkebb merítést. „Az én ráeszmélésem saját magamra és a saját én összerakása ebben a korban aktívan kezdődik el, ami tele van titkokkal és eszmélésekkel” – hangsúlyozza a rendező. Vidovszky György rendezésében Caja Cazemijer és Martine Letterie Made by Indira adaptációja már tizennégy éves kor fölött ajánlott. Egy sweatshopok ellen küzdő kormányszervezet révén Terra nagynénjével Indiába utazik, ahol elsőkézből tapasztalja meg a kizsákmányoló fast-fashion-termelés következényeit. Indira elcsábul egy jó fizetést ígérő munkától, ám rövidesen az üzemekben találja magát. „Mindenféle szempontból iszonyatosan nagy távolság van közöttük, de mégis vannak párhuzamok, hasonlóságok és kapcsolódások” – foglalta össze Rádai.  

„Nem csak azért kíséred el a gyermekedet, mert ő még nem tud egyedül elmenni színházba” – mondta Kulcsár, – „hanem azért, mert te is kapsz valami pluszt.” Máshogy kerül boncolókés alá a kortársak közösségében megélt és a családi színházélmény: a felnőtt feladata, hogy rávezessen a helyes interpretációra, az együttes értelmezés feltárása, a találkozás magmemóriájába vésett üzenete. „Az élmény úgy legyen közös, hogy különböző értelmi síkokon találkozzunk”, csakúgy, mint a sorozat elemei vagy az esti meseolvasás esetében. 

A Jurányi Zsibongójának letisztult, világos, fehér nappalira emlékeztető enteriőrje, tágas terme éles ellentéte az agyonstimuláló harsányságnak, a sötét, kukucskáló színpadoknak. Más befogadói attitűdöt generál, a nyitott elrendezés pedig lehetővé teszi, hogy a gyerekek bármikor kimenjenek, ha éppen nem tetszik nekik a produkció, vagy éppen sírni akarnak, teszi hozzá. Legtöbbször alapos a figyelem. „Ha tudják, itt valamiféle varázslat történik, a szó nemesebb és nem patetikus értelmében, akkor ők nagyon tudnak menni a találkozással […] mindenre nyitottak és vevők, de az, hogyan történik, és hogy tudja a figyelmet felkelteni és megtartani, az, ami nagy próbatétel az előadóknak.” A jó színház lehet egyszerű és eszköztelen is, mivel másfajta figyelmet követel, mint a fókuszvesztett közösségi médiafolyamok. Az ültetésrendnek nem szabad szorongatnia. „Egy dolog fontos: hogy komolyan vegyük őt. Ne csináljunk abból életutat, hogy a gyerek egy kevésbé fontos, még nem felnőtt valaki.”

Az önállósodás vágya, az egyéni színházlátogatás ingere általában tízéves korban érkezik. Ebben nagy szerepe van a „neki szól, róla szól” érzésének. Az előadást már nem a szülő vagy a pedagógus választja, így a kínálatnak kevésbé kell igazodnia a többgenerációs igényekhez. A Kolibri Színház leköszönt igazgatójaként Gyevi-Bíró fontosnak tartja, hogy előadásait tapasztalatokra és tudományos kutatások során megvilágított fókusztémákra alapozza, amiket kétéves korosztályos bontásban illesztenek a kínálatba. „Ezek értékesítése a bérletrendszerrel már könnyű volt” – mondta a megfelelő célcsoport felkutatásáról. „Felelősség van rajtunk, hogy ne felületes, ne félkész dolgokat adjunk, és ne váljék didaktikussá az előadás. Legyen benne olyanfajta nyitottság, meg nem oldottság, amivel kapcsolatban utána még tudunk beszélgetni, játszani. Ez a komolyan vétel, ami nem egy összeszorított szemöldökű attitűd, amivel léteznek emberek gyerekszínházban, ez nem mehet el odáig, hogy feltartott kisujjal elkezdjük megszabni, mit gondoljon. Ha megszokja, hogy ez egy interaktív kapcsolat, akkor csodálatos folyamat létrejöttét fogja megsegíteni.”

Míg az IQ részben adott és egyénileg fejleszthető, az EQ csak közösségben mélyíthető el. Ez a közösségi platform lehet akár az osztály is. A színész semmiképpen sem helyettesítheti a pszichológus szaktudását, de segítheti egy-egy érzékeny téma feldolgozását, illusztrálását, és időnként a szociális szorongás gátjait is feloldhatja. Sokszor persze bizalmatlanság fogadja az osztályközösségbe tévedő „jófej felnőttet”, a performansz feladata ezt bizalommá kovácsolni. Valódi érdeklődés felkeltésére elegendő lehet egy egyszerű kérdés, ami például színpaletták bevonásával a legutóbb látott előadás színélménye felől közelít az átéltekhez. „Iszonyú kreativitással kell ezt a pár másodpercet kihasználni arra, hogy ő elfogadjon minket, mert egyébként két és fél másodperc alatt hajtja tovább.” Az osztály ne csak az elmaradt tanóra miatt üljön a darabon, hanem önismereti vágyból, vagy saját lappangó olvasási ízlésük feltérképezéséhez. Kifejezetten ritka, ha a körülmények többéves foglalkozást, a pozitív révbeérés követését teszik lehetővé. Ilyenkor az alkotók számára is komoly feltörést okoz, hogyan tudnak lépést tartani az gyermeki éréssel.

Az osztályon belüli zaklatás visszatérő probléma, ebben rengeteg megkeresés érkezik. „Van, aki előre fázik tőle, inkább beteget jelent, mert ha tudja, hogy itt neki meg kell nyilvánulnia, akkor ő frászt kap. Egy jó foglalkozásvezető vagy színész ezekre is figyel.”

Irodalmi és színházi szempontból is kardinális az általános iskola felső tagozatos korosztálya. „Elindult a hormonáramlás, kellemetlen élmények érik őket a saját változásuk kapcsán, és egyáltalán nincs kedvük erről beszélni a felnőttekkel, pláne, ha otthon problémásabb a helyzet. […] ha azt halljuk, bevonó színház, nem az első sorban ülünk le.” Önkéntes jelenlétre törekszenek, de a kiskamasz korosztály 90%-át megnyerni kihívás. Ebben a forma, a téma érdekessége, hírességek bevonása és jóindulatú használata perdöntő lehet.

Messzemenő tapasztalat, hogy az előadások után a gyerekek rögtön keresik a köteteket. „Ebben van egy kis emlékkönyv-jelleg is” – teszi hozzá Rádai. „Az árukapcsolás ebben a felállásban nagyon jól működik, de ellenkező esetben nem tudom, mennyire venné a fáradságot a szülő, vagy mennyire rágná a fülét a gyerek.” Akármelyikkel találkozunk először, a könyv és az előadás is egészen más élményt nyújt, kiegészíti egymást. Valószínűleg nem kell ezeket a nyilakat berajzolnunk; a könyvolvasást, a párban járó értelmezését megsegítheti egy másfajta fókusszal operáló darab, amit dramatizált meseként intézményekben is taníthatnak. „Ha ez a négyes létrejöhet egy állandóan pulzáló egységként, hogy az országunk minden egyes gyereke végigmehet ezen a folyamaton, akkor olyan felnőttekké válnak, ahol a jövő tényleg lehet egy csodálatos világ.”

Fotó: Szalai Panni