A szabályok kijátszásának lehetséges módszereit és a gyalogosátkelők veszélyeit vizsgálja Molnár Erzsébet a Gyalogáldozat című tárcájában.

Nyerges Gábor Ádám az Orbán Ottó-életmű korai szakaszában megjelent játékosságról írt. Kiemeli, hogy

a humor és könnyedebb hangvétel megjelenése a szerző pályájának kezdetén a „pályaegész szempontjából” is fontos.

Az Orbánra jellemző játékosságot a szerző első és második kötetének segítségével kezdi bemutatni. A szerző harmadik kötetében fellelhető változásokat elemzi, amelyek többek között a versek retorikájában, hangvételében és a szövegszervezésben mutatkoznak meg.

Szabó Benedek verseiben tengerparti momentumokról olvashatunk. A Reggel a tenger közelében című vers idillikus hangulatát

az aprólékos képeknek köszönheti („A tengerjáró hajók kötelén/ színes zászlók lengenek”).

A Norvégia című versben megjelenített kikötő már kevésbé képeslapszerű, hajók „koccannak egymásnak” és a helyszín „kátrányszagú”. Az Akár egy fjordnál című versben a hajnal álomszerűségét felváltja az est borongóssága, felmerül az „ugrás lehetősége”.

Szív Ernő tárcája egy lehetséges levelezést mutat be az AI és egy haldokló író között. Az elbeszélő megölni szeretné a mesterséges intelligenciát, és attól kérdezi meg, hogy ez megvalósítható-e. A filozófiai hangvételű üzenetváltások során a halál esszenciája és az AI emberiség nélküli léte is szóba kerül.

Antal Balázs novellájának három főhőse gyereknapra készül egy fennsíki kirándulóhelyen. Az írás töredékességének köszönhetően a munkások viszonya és a vadász tragikus sorsa csak fokozatosan bontakozik ki.

Kerényi Tamás írásában a XX. század végi házibulik Fecske cigarettával átitatott világát tárja az olvasó elé. Abafáy-Deák Csillag Blue című tárcájának főhőse egy válást próbál feldolgozni, de még a volt férje kávésbögréjétől is nehezére esik megszabadulni.

Jenei Gyula Flakonok, zenék, nemek című versében egy harsány költőnő, rokkantkocsis pár és egy templomi koncert is megjelenik. A verset áthatja annak a kérdése, hogy mi az,

amit a hétköznapi történések közül meg lehet írni („igen, ezt írom meg, ha hazamegyek”).

Simon Bettina Három baj című gyászverse a veszteséget „fiktív levélíráson”, „parkoláson” és egy születésnapi fotón keresztül próbálja meg elviselhetőbbé tenni.

Szilágyi Zsófia írt recenziót a Balázs Imre József által szerkesztett Nyugtalan színskála. Erdélyi magyar női szerzők. Tanulmányok című kötetről. Ismerteti, hogy egy sorozat második darabjáról van szó, majd a kötetben tárgyalt szerzők ismeretlenségéről értekezik, különös figyelmet szentelve annak, hogy mi szükséges ahhoz, hogy egy szerzőt

„előhúzzunk a felejtésből”.

Az Ex librisben Branczeiz Anna ajánlja a Balassi Kiadó köteteit. Zsadányi Edit Megszólal az alárendelt? című kötetében az említett kérdésre „részletgazdag prózapoétikai elemzésekkel válaszol”. A műben a női és gyermeki kiszolgáltatottság egyaránt hangsúlyos. A Távolságok könyvében Vilmos Eszter a holokausztemlékezet irodalmát vizsgálja. A magyar és az észak-amerikai holokausztemlékezet metszéspontjait és különbségeit elemzi. Standeisky Éva a Kassák Lajosról szóló írásait gyűjtötte össze A Mindenség-anya köldökzsinórján című kötetbe. Fontos téma Kassák szüleihez és nőkhöz való viszonya, személyiségének alakulása és művésszé válása. Kálmán C. György Szórul szóra igaz című kötete posztumusz kiadás, azonban a kötettel kapcsolatban a címet kivéve minden döntés a szerző „döntéseit tükrözi”. Esszéi és kritikái gyakran erős felütéssel indulnak, provokatív kijelentésekben és dicséretekben egyaránt bővelkednek.

A legutóbbi ÉS-kvartett témája Spiró György Padmaly című regénye volt,

Károlyi Csaba Deczki Saroltával, Szolláth Dáviddal és Visy Beatrixszel beszélgetett január 28-án az Írók Boltjában. Károlyi Csaba ismertette, hogy Spiró Tavaszi Tárlat című kisregénye szerepelt már a kvartettek történetében, 2011-ben. Most Spiró regénye összesen 31 pontot kapott. Deczki Sarolta 9 pontosra ítélte a regényt, kiemelte, hogy neki a „deheroizálás és a demitizálás tetszett nagyon”. Visy Beatrix 8 pontot adott, méltatta a hétköznapiság jelenlétét és hogy a regény „oldalnézetből” mutatja be a korszakot. Károlyi Csaba 8 pontját indokolva kiemelte, hogy

a regény az egész XIX. századi magyar történelem világába betekintést nyújt,

azonban az emberi sorsokat sokszor „érzelemmentes, tárgyilagos módon” ábrázolja. Szolláth Dávid adta a legkevesebb, 6 pontot, mivel a regényt „bosszantóan túlírtnak” tartja. A beszélgetés során a lineáris történetmesélésről, a narrációról, és a nyelvi regiszterekről is szó esett. Utóbbiak keveredése Deczki szerint „jótékony hatású”. Szolláth Dávid a változó nézőpontot hibának látja. Említették Teréz karakterét, amelynek kapcsán Deczki megjegyezte, hogy 

„a regényből kiolvasható egy nőtörténeti vonulat is”.

A cím elemzése után a főhős kilétére terelődött a beszélgetés. Szolláth Dávid szerint Táncsics „mellékszereplő a saját történetében”. Említették Táncsics politikai nézeteit, majd Szolláth a művet „ellenforradalminak”, Károlyi pedig dezillúziós” regénynek nevezte. Végül a XIX. század és napjaink Magyarországa közötti párhuzamokról értekeztek, Visy Beatrix szerint „nem is tehetünk másképp, minthogy a mai világunk felől olvassuk a művet”.