A bontás természetrajza

Országos Villamos Teherelosztó

A Virág Csaba építész által 1972-ben tervezett, korának egyedülálló építészeti kísérleteként 1978-ban megvalósult üveghomlokzatú épülete, az Országos Villamos Teherelosztó a hazai high-tech korai, kiemelkedő és eredeti alkotása. A ’70-es évek nyugat-európai trendje épületek tucatjait hozta létre az ipari innováció építészeti hasznosításával. Gondolhatunk itt Renzo Piano és Richard Rogers alkotására, a Pompidou Központra (Párizs, 1977) [1]. Ehhez a vonulathoz csatlakozik Virág Csaba munkássága, amely mérföldkőnek tekinthető a magyar építészet történetében. Az életmű legértékesebb darabját, az Országos Villamos Teherelosztót éveken keresztül folyó viták és a szakmai ellenállás ellenére a Kormány a 2018. október 24-i döntése értelmében lebontották. „Évek óta elhanyagoltan, magányosan, sorsára hagyva áll a várban a Levéltár tömbje mellett egy különös épület. Különös, mivel építésének idején a korszak (1978) nemzetközi szellemiségét bátran vállalta. Tömegében, léptékében, geometriai jellemzőiben szerényen illeszkedett a polgárváros léptékéhez, miközben arculatában, anyaghasználatában kora konstruktív eszközeit használta. Ezzel az akkori és a mai kor számos mértékadó magyar építészének elismerését kivívta, és a szakma ezt az épületet is besorolta a vári - II. világháború utáni - progresszív foghíjbeépítések sorába (gondoljunk Farkasdy Zoltán, Jánossy György, Gulyás Zoltán, és mások épületeire).” [2]

„Az ICOMOS MNB teljes mértékben egyetért a Magyar Építőművészek Szövetségének az épület megtartását szorgalmazó álláspontjával, azt támogatva szintén javasolja és kéri a döntéshozóktól az egykori Villamos Teherelosztó épületének sorsával kapcsolatos kormányzati döntés felfüggesztését, megváltoztatását.” [3]

Mindezek ellenére az épületet lebontották. Azóta sem épült be az üres foghíj.

Diplomata-ház

A Szentháromság téren állt a Jánossy György és Laczkovics László tervei alapján készült Diplomata-ház, amely 2021-ben a PADME (Pallas Athéné Domus Meriti Alapítvány) tulajdonába került. Az új erő hamarosan bontási engedélyt szerzett az épületre, és minden szakmai érvelést, hangos tiltakozást lesöpörve ezt is eltakarította a historizáló buzgólkodás. Publicisztikai írások, társadalomkritikai reflexiók, építészkamarai, civil egyesületi és ICOMOS-állásfoglalások is a Diplomata-ház védendő, kiemelkedő értékét hangsúlyozták. Mára egy „műmájer” polgárház épült a helyére. Pazár Béla így ír a bontásról: „Szégyen, hogy ma a magyarországi építészek, és szervezeteik, néhány halovány, kényszeredett megnyilatkozástól eltekintve ölbe tett kézzel nézik a Makovecz Imre által alapított Magyar Művészeti Akadémia posztumusz tiszteleti tagja, mára vitathatatlanul jelentős nemzeti értéket képviselő épületének elpusztítását a budai várban. Mi jöhet helyette? Klónozott semmitmondó.” [4] A teljes képhez hozzátartozik, hogy a politikai döntéssel szemben az MMA Építőművészeti Tagozata közömbös és néma maradt.

Magyar Kereskedelmi Kamara székháza

Pintér Béla építész Hornicsek László belsőépítésszel közös késő modern középülete a Magyar Kereskedelmi Kamara székháza, amely a Kossuth Lajos tér 6-8. alatt állt. Ez is a historizáló építészetet éltető politikai akarat áldozatává vált. Egy soha meg nem valósult, csak terveken létező, Hültl Dezső által 1928-ban megrajzolt homlokzatot rekonstruáltak a lebontott helyére. Magas politikai szinten született meg a döntés arról, hogy a parlament körüli térfal építészetét, a kilátást a Steindl-épület ablakaiból egyértelműsíteni kell, eltüntetve a látványból a Kádár-rendszer városképi nyomait, 45 éves múltunk darabjait és így a Horthy-korszak ízlésében a hatalmi reprezentáció építészete épüljön vissza, tegye egységessé a Kossuth teret.

A pártállam helyreigazít, hibát javít, sebeket gyógyít, bont és újraépít. A programot az ideológia szolgáltatja, a munkát a lojális, simuló értelmiség végzi, így válik példáinkban az építészmérnök és az urbanista hasznos bontómunkássá és díszletépítővé.

Ezek szerint gazdagok vagyunk, hiszen egy korszerűsíthető, megmenthető középületet sikerült 15.000 tonna hulladékká darálni, és kőből kifaragni a helyére a XIX. századi erőt sugárzó replikát.

Magyar Rádió épületei

A Palotanegyben az új Pázmány Péter Egyetemi Campus botrányos és sikertelen társadalmi egyeztetése után a felvonuló kivitelező hozzálátott a Magyar Rádió épületeinek bontásához. Köztük a rádiózás nagyjainak „szentélyét”, a Szabó István tervezte Pagodát, a kiemelkedő kulturális és rádiótörténeti értékű 6-os Stúdiót és a kiüresedett, de felújítható 70-es években született épületet pusztították el. A megbízó Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, a kormány és a tervező sem volt hajlandó a kerülettel, a környéken élőkkel, vagy épp a különböző szervezetekkel való érdemi kommunikációra. [8]

A Körszálló

A Szrogh György tervei alapján 1967-ben megépült Körszálló abban az időszakban keletkezett, amikor a hazai késő modern legjobb építészei a Balaton-parti szállodák terveit vetették papírra, valamint amikor a nagy léptékű, a szocreált meghaladó modern városközpontok épültek szerte az országban. A kor számos művelt, nagy tudású mestert adott a szakmának, ennek is köszönhető a ’60-as, ’70-es évek európai színvonalú hazai építészeti öröksége. Olyan építészekre kell gondolni, mint Dávid Károly, aki 1932-ben Le Corbusier párizsi irodájában dolgozott, tanulmányúton bejárta egész Európát, majd itthon megtervezte a Népstadion, a MOM művelődési ház és a Ferihegyi repülőtér épületeit. Farkasdy Zoltán 1945–46-ban Jørn Utzon, a sydney-i Operaház tervezőjével dolgozott együtt Dániában, az ún. dániai csoport másik tagjaként 1946-ban tért haza ugyanonnan Zalaváry Lajos a Hotel Atrium-Hyatt tervezője. Jurcsik Károly 1964-ben tervezőként hónapokat dolgozott Londonban, Polónyi Károly 1961-ben kapcsolódott be a a CIAM munkájába, Angliában, Törökországban az Egyesült Államokban kapott egyetemi oktatói meghívást, itthon és Ghánában tervezőként dolgozott. Borvendég Béla 1961-től 1962-ig a londoni County Council Architects Departement munkatársa volt, Balogh István építész, festőművész Tanzániában nagyberuházások tervezését végezte, Gulyás Zoltán 1963–64-ben angliai tanulmányúton szerzett tapasztalatokat, Callmeyer Ferenc a MÉSZ alapító tagja, a Badacsony szimbólumaként ismert Tátika étterem tervezője 1963-tól 1965-ig a londoni Sheppard Robson and Partnersnél építészként dolgozott. Ők mindannyian a Nyugat-Európában, vagy a tengerentúlról szerzett tudással, tapasztalattal hazatérve a késő modern meghatározó szereplőivé váltak.

A 60’-as 70’-es évek építészete egyedülálló kulturális örökség, hiszen generációk nőttek fel a tereiben. Az emlékezés mentális térképének fontos helyszínévé (narratívák helyszínévé) váltak a mozik, a művelődési házak, a lakótelepek és az üdülők.

A Körszálló nem csak egy épület, hanem bizonyíték, az emlékezés hiteles dokumentuma anyagba öntve. Olyan, mint Bereményi kalapja, amely az életmű elválaszthatatlan része.

A Körszálló Budapesté. Szrogh György munkásságának és a késő modernnek csúcsalkotása. 59 év városi legendáriuma postai bélyegen, világsztárokkal a tetőteraszon, az építés misztériuma. Megfordult itt például Roger Moore színész, Heinrich Böll Nobel-díjas író, Jacques Charrier színész, Thor Heyerdahl világutazó, Kadhafi líbiai elnök, Willy Brandt, az NSZK Nobel-békedíjas kancellárja és még sokan mások. Benne élt Szrogh György és Polónyi Károly soha meg nem ismerhető magánbeszélgetése arról, melyikük is vette, lopta el az eredeti koncepciót a másiktól, mi volt előbb, a siófoki körszálló Polónyi-féle elképzelése, vagy Szrogh terve? Keserű a ráébredés arra, hogy sem a politika, sem a hatalommal együttműködő építészek, ingatlanguruk nincsenek tisztában a közelmúlt kulturális örökségével. Nem értik, így nem is becsülik sokra sem az épületet, sem a város történetét. Nemhogy érzékenyítve nincsenek, de örökségvédelem és jövőtudatosság tekintetében vakok és süketek, ennek következtében a józan ésszel felfoghatatlan bontásokkal maguk cáfolják a környezettudatos elveket. [6]

A Körszálló bontása ellen sem a Magyar Építész Kamara, sem a Magyar Építőművészek Szövetsége, sem az állami kultúrát navigáló MMA nem tiltakozott. A tizenkét Kossuth-díjas építészünk is hallgatott a Körszálló elbontásának sajtóközleménye után, nem úgy, mint 2023-ban a Sofitel átalakításánál, ahol nyilatkozatban hozták nyilvánosságra berzenkedésüket Zalaváry Lajos épületének, az egykori Atrium-Hyattnek méltatlan átformálása miatt.

A Körszálló elbontása érthetetlen és visszavonhatatlan. Amennyiben egy helyi védett épület magántulajdon, az azt is jelenti, hogy közös, kulturális vagyonelem, örökség. A tulajdonosnak és a városvezetésnek rendeletben rögzített felelőssége van az érték megtartásában és védelmében. Néma maradt a szakma krémje, alig született a bontás szükségét és értelmét vitató nyilatkozat, nem hangzottak el kérdések, de a lakosságot sem tudta, akarta megszólítani a kerületi vezetés, hogy egyeztetést folytasson. Vajon miért nem? A helyi védettség alatt álló épület majd 70%-os elbontását és annak eredeti kontúrban és homlokzattal történő visszaépítését (!) egyedülálló érveléssel Trummer Tamás II. kerületi főépítész, a képviselő-testület és Őrsi Gergely polgármester nagy többséggel jóváhagyta. A már említett szereplők, az Országos Építészeti Tervtanács, Tima Zoltán (KÖZTI) tervező és a Market Asset Management beruházó a helyi védett épületre vonatkozó szabályok példa nélküli, egyedi értelmezését dolgozta ki, amelyben

az eredeti épület védelme már nem cél, csupán az ikonikus kontúr, a formai jegyek visszaállítása az.

A visszaépített épületben luxuslakások kapnak helyet. A 2025. március 6-án megjelent hivatalos marketinganyag kiemeli a fejlesztő környezettudatos elkötelezettségét, de kerüli a bontás szó használatát, miközben a több ezer tonna hulladék súlyos környezetkárosító hatását elhallgatja.[7]

A napokban eltűnt a Körszálló utolsó 30%-a is. Egy 2026 februári, módosított építési engedély alapján a beruházó a fokozatosság elvét alkalmazva a teljes épületet lebontotta. Így a józan észre támaszkodva és a rendeletek ismeretében joggal állíthatjuk, ha a védettség tárgya eltűnt, ezzel a védettség megszűnt. Ide kívánkozik Rácz Miklós vezető régész témához kapcsolódó érvelése is; „Ha a lebontott és újjáépített épületnek járna a védett helyzet, és tulajdonosának járnának a műemléki kedvezmények, az igazságtalan előnyt jelentene minden más műemléktulajdonossal szemben, emellett azt üzenné, mindenkinek szabadon nyitva áll a lehetőség, hogy helyi védett épületét lebontsa, a kívánt változtatások mellett új másolattal helyettesítse, és erre még műemléki támogatásokat is kaphasson. Ez nem érdeke a városnak, ugyanakkor kijelöli azt a pontot, ameddig az építészeti örökség közösségi támogatást érdemlő megőrzéséről beszélhetünk, és amelyen túl már valami másról.”

A másolat és a hamisítvány között a különbség csekély. Az egyikről tudjuk, hogy mi is valójában, a másikról viszont eltitkolják. Az építészetben az eredeti és a replika közötti értékvesztés csak a szakemberek számára egyértelmű.

Jogi értelemben a teljes bontással megszűnik a helyi védettség és az azzal járó egyedi beépíthetőség. A nagyközönség, a városlakó a fentiekből mit sem érzékel, ő nem a hitelességet, hanem a másolat szépségét díjazza.

Az építészet és a társadalom viszonya

Az építészet a hatalmi reprezentáció eszköze. Tekintsünk csak körbe az építészet történetén az ókortól a XX. századig, vagy egészen napjainkig. A Budai vár és környékének 1000 milliárd forintból elrendelt historizáló visszaépítése ékes bizonyítéka a történeti érték irányított átértelmezésének.

1945. február 13. és 15. között az angol és amerikai légierő több hullámban légitámadást intézett Drezda ellen. A város jelképe, a barokk Frauenkirche, vagyis a Miasszonyunk protestáns temploma a bombázás okozta tűzvészben összeomlott. A város polgárai már 1945-ben megkezdték a gyűjtést a templom újjáépítésére, azonban ezt a tervet az államvezetés elutasította. Csak a német újraegyesítés után, 1992-ben kezdődhetett meg az eredeti épület visszaállítása. Az újjáépítésre a két német állam egyesítésének, társadalmilag elfogadott szimbólumaként, adományokból és állami költségvetésből került sor.

Az újjáépítésnek számos megindító mozzanata volt: a kupolára kerülő keresztet a németek által lebombázott Coventry (Drezda testvérvárosa) adományozta, a harangokat öntő londoni mester apja pilótaként vett részt a bombázásban. A pénzalapba sok ezer ember adománya érkezett, így vált az építkezés nemzeti üggyé, a megbékélés, a két német állam újraegyesítésének társadalmilag elfogadott szimbólumává a visszaépítés. A templom újjáépítése után elindult az építészeti kultúrharc. Az újjáépítést szervező polgári egyesület nem akarta, hogy a templom szigetként álljon a városban, hanem a teljes környék, sőt az egész belváros újjáépítését megterveztette. A progresszív építészek már a templom újjáépítését is nehezen viselték, a belváros rekonstrukciója viszont már valódi vörös posztó volt számukra. A csatát az újjáépítés-pártiak nyerték, a templom környéke mű barokk ízlésben teljesen beépült.[8] Mindez példa arra, hogy pl. a népszavazás rendszere hozhat rossz döntéseket is olyan ügyekben, ahol inkább elmélyült szakértelemre, a tudomány tekintélyére lenne szükség. A politikai kultúrában a populizmus sok példával szolgál.

Érdekes párhuzamot vonni a trianoni békeszerződés aláírásának századik évfordulójára készült Összetartozás Emlékhelyével, amely teljes titokban, fekete molinóval bekerítve épült. Nemcsak pontatlan a helyiségnevekben, de szerencsétlen üzenet is a szomszédos szuverén államok felé. Az Alkotmány utcában a száz méter hosszú, a tér felől lejtő sétány két oldalfalára a Magyar Királyság 1913-as évi, Trianon előtti utolsó statisztikai összeírása alapján 12485 településnevet véstek fel. [9]

Európában a ’60-as, ’70 évek késő modern, funkcionalista építészetéről az elmúlt másfél évtizedben elhangzott már sok ostobaság és demagóg közhely, miszerint a Kádár-rendszer terméke, annak kulturális öröksége nem védendő.

Ezt a tézist erősítette 2010 után az örökség- és műemlékvédelem intézményeinek szisztematikus leépítése, kaotikussá tett átszervezése, a szakmai periodikák megszüntetése, és minden olyan tudományos hang elnémítása, ami igazolhatta volna a ’60-as, ’70-es évek késő modern törekvéseit, segíthette volna azok beemelését a védelem körébe.

Tekinthetjük a Körszálló történetét a NER utolsó, a szakmát és közvéleményt példátlanul megosztó, az eredeti értéket társadalmi egyeztetés nélkül felszámoló vállalkozásának, és feladatnak is a tanulságok levonásához. Legyen ez lecke a következő politikai kultúra, egy új építész generáció számára etikából, környezettudatos gondolkodásból, érték- és örökségvédelemből, a megszólalás kötelességéről, a társadalmi egyeztetés szükségességéről.

Borúra derű, álljon itt a megőrzés egy nagyszerű példája: az olasz építész, a DOMUS építészeti magazin alapítója, Gio Ponti által 1960-ban tervezett és a közelmúltban felújított Hotel Parco dei Principi épület Sorrentoban! Jó sorvezető a közelmúlt építészeti értékeinek megértéséhez és követendő módszer a bontás nélküli hasznosításhoz.[10]

Jegyzetek, hivatkozások

1 https://hu.wikipedia.org/wiki/Georges_Pompidou_K%C3%B6zpont

2 https://tervlap.hu/cikk-nezet/a-mesz-allasfoglalasa-virag-csaba-epitesz-budavari-orszagos-villamos-tehereloszto-epuletenek-sorsarol

3 https://tervlap.hu/cikk-nezet/budavari-tehereloszto-az-icomos-sem-bontana-virag-csaba-epulet

4 https://epiteszforum.hu/szegyen--pazar-bela-sorai-a-szentharomsag-teri-diplomata-haz-kapcsan

5 https://24.hu/kultura/2023/12/20/ismeretlen-budapest-magyar-radio-pollack-mihaly-ter-szentkiralyi-muzeum-brody-sandor-utca-pazmany-peter-katolikus-egyetem-bontasi-engedely-kormanyhivatal-epiteszet-sara-botond/

6 https://epiteszforum.hu/nyilatkozat-a-korszallo-bontasi-terverol

7 https://korszallo.hu/sajtokozlemeny-felvonulas-bontas-kezdete/

8 https://architextura.hu/rombolas_bontas_ujjaepites_drezda_77_eve.html)

9 https://merce.hu/2020/09/08/vitathato-e-a-nemzeti-osszetartozas-emlekhelye/

10 https://divisare.com/projects/340045-gio-ponti-hotel-parco-dei-principi

https://www.domusweb.it/it/design/2012/07/09/50-anni-di-gio-ponti-a-sorrento.html

fotók:

fejléc: Fortepan / Szabó Lóránt

fotó a Körszálló bontásáról: Vincze László