Szepesi Kornél kezdetekben novellaírással foglalkozott, mégis egy regénnyel debütált. Gáspár Sára ennek kapcsán kérdezte a szerzőtől, hogy mióta hordozza magával ezt az anyagot, s hogyan formálódott a történet. Szepesi rengeteget gondolkozott az elsőkötetes pályakezdő szerzők nehézségein. Először egy novelláskötettel készült jelentkezni könyvkiadásra, azonban akkoriban vette kezdetét a pandémia. „Szerintem jobban is jártam így, hogy a regénnyel jelentkeztem legelőször, mivel valamiért még mindig benne van a szakmában ez az előítélet a novelláskötetekkel szemben” – közölte Szepesi. Mindennek ellenére, a Betolakodók első fejezete eredetileg novella formájában jelent meg a Híd folyóiratban, kisebb-nagyobb eltéréssekkel a szövegben.

A kötet nem egy klasszikus paratextussal indul, hanem graffiti idézettel: „A családok bonyolultak, a gyerekek védelemre szorulnak.”  

Gáspár kérte a szerzőt, meséljen a kötet és a mottó közötti kapcsolatról, miért pont ezzel indít a könyv? Az idézet a budapesti Fekete Kutya nevű bárban található: „Nem is feltétlen csak a mondanivalója tetszett, hanem a gesztus, hogy valaki ezt valószínűleg félittas állapotban felfirkálta a falra, […] a szubkulturális jelleg és maga a szépirodalom, hogy a kettőt így párhuzamba állítja” – fejtette ki a szerző.

Ezt követően Szepesi felolvasott a Betolakodók negyedik fejezetéből egy részletet, melyben női elbeszélő szólal meg, aki az édesapjáról és a vele átélt pillanatokról értekezik. „Ebben a részletben is látszott, hogy nagyon gyorsan váltakozott, hogy hol anyaként, hol lányként, hol feleségként szólal meg a narrátor, és ezt kicsit úgy címkéztem magamban, mintha ez egy diszfunkcionális családregény lenne, természetesen a diszfunkcionalitást azt nem a regényre, hanem a családra értve”  – mondta Gáspár, aztán rákérdezett Szepesi elképzelésére a család szerkezetét illetően. A családon belül az apa szerepéről beszélt részletesen: apává válásról, az apai létről, az elvárásokról, az apai mintákról.

Úgy véli, az apává válás onnantól indul, hogy a férfi megérti, a kompromisszumoknak funkciója és célja van. 

A betolakodót mint szót, többféleképpen lehet értelmezni a kötetben: lehet egy felnőtt, aki a gyermek álomszerű, naiv, ártatlan világába betolakodik a problémáival, a válással, mindennel, ami nem egy jó álomba való. „A megismerkedéskor van egy szerelem, és azt a szerelmet a gyerekek átalakítják gyakorlatilag egy másféle élethelyzetté.” A másik olvasata a címnek, hogy többféle szereplőt jellemez valami, amiben kiemelkedő, s jön egy „betolakodó”, akinek nem egy dologból áll az egész lénye.

A kötetben egyaránt előfordulnak szépirodalmi intertextusok és popkulturális említések, szó esik például a Moby Dick című könyvről, Rajk Juditról, emellett drMáriás kiállítása is megjelenik. 

A borítót Visnyai Zoltán készítette. A szerző nem szerette volna, hogy a borító bármilyen konkrétumot jelezzen a könyvvel kapcsolatban, nem az értelmezés magyarázása a lényeg, hanem hogy csendben legyen kiragadva a mű lényege. A borító nem kínál kész válaszokat. 

„Szerintem a prózanyelvednek is nagyon izgalmas a vizualitása, tényleg nagyon látható, tapintható testi szövegvilág az, amit alkotsz, tele izzadással, szagokkal stb.” – mondta Gáspár, majd megkérdezte Szepesitől, hogyan építkezik prózaírás során.

Vizuálisan gondolkozik, vagy inkább hallja a mondatokat? Szepesi legelőször a képi világra koncentrál, azt kezdi el kibontani, majd halad a dialógusok és minden más felé. A szerző szerint akkor jó egy szöveg, ha minden napszakban foglalkozik vele a szerző: „Lefekvéskor is előveszem, akkor finomítok rajta vagy átfogalmazom úgy, hogy az embernek a hangulatához illeszkedjen.” 

Elbeszéléstechnikai szempontból is sokszínű a szöveg. Ennek kapcsán kérdezte Gáspár, hogy a szerkesztői munkafolyamatok Elekes Dórával miképp néztek ki. A szerző könnyűnek, gördülékenynek találta a munkát Elekessel. A szerkesztő nem szólt bele a történetbe, a cselekményszálakba, inkább a szöveg dallamosságát javította. 

A könyvbemutató után Szepesi Kornél a Vörösmarty téren dedikált a 83-as pavilonnál.