PRAE.HU: Az adja beszélgetésünk apropóját, hogy Várkonyi Zoltán hagyatéka felkerült az OSZK-ba, fel is dolgozták, 27-es fond néven, és a 10-as dobozból egyszer csak előbukkant egy szerző megjelölése nélküli gépirat, egy interjú Radnóti Zsuzsával, amely 1974. március 18-án készült. Radnóti Zsuzsa azt mondja ebben az interjúban: „Szakonyi Károly úgy jutott el hozzánk a színházba, hogy a rádióban hallottam az Albérlet és filodendron című játékát, és utána felhívtam, hogy szeretnék vele találkozni. Elmondtam neki, hogy a rádiójátékától el vagyok ragadtatva, és ebben a furcsa, költői groteszk hangvételbe nagyon szeretném, ha megpróbálna darabot írni.” Ehelyett lett aztán az Adáshiba. 

Tahi Tóth László játszotta a hangjáték főszerepét, és Marton László mint barátja benn volt a stúdióban. Ő keresett meg, hogy írjak a Vígszínháznak, és ajánlott Radnóti Zsuzsa figyelmébe. Ő hallgatta meg a sugárzott rádiójátékot talán kazettáról. Én is felvettem mindig, nem orsós magnóval, hanem erre a kis vacakra. Amikor 50 vagy 60 éves lettem (Szakonyi 1931-ben született), az egész rádiós életművemet lejátszották, azt felvettük újra, ezt az egészet elvittem a PIM-be, és ott digitalizálták. Nekem is van belőle egy másolat. 

PRAE.HU: Érdekes, hogy a Rádióban lejátszott felvétel magnós felvételét digitalizálja a múzeum, ahelyett, hogy elkérné egy szerződés keretében a Rádiótól magától a felvétel digitalizált változatát. 

Így volt. Rettenetes nagy gazdag hanganyag, mert azt a színészt hívták, akit csak akartak. 

PRAE.HU: Hogy működött ez régen? A Rádió Dramaturgia kereste meg a fiatal szerzőket, vagy be kellett küldeni kéziratot, mint egy folyóirat-szerkesztőségbe? 

1958-59-ben én úgy kezdtem rádiózással foglalkozni, hogy Borvető Béla rádiós szerkesztőségében ment a Családi kör nevű vasárnapi blokk, abba dolgozott be több író, mégpedig úgy, hogy vidékre mentek ki riporterek, hozták a szocioriportokat a nyomorúságról, nincs víz, nincs vasút stb. Ebből lehetett az íróknak választani és fikciót csinálni úgy, hogy bejátszották a műsorban egy kicsit az eredetit, majd átcsúszott a valóság fikcióba. 

PRAE.HU: Dokumentum-hangjátékokkal kezdte a rádiós működését. 

A hangjátékaimban sokkal több a társadalmi kérdés, mondta Koltai Tamás. Nagyon jó színészekkel dolgoztunk. Béres Ilona első hangjátékszereplése is ide köthető. Csurka írt oda, Mándy, Csoóri. Volt egy állandó szerzői gárda. Telefonáltak, hogy van anyag, lehet írni. Nagyon szép hangjátékok lettek belőlük, miután át lettek írva. Az ember meghallgatta a riportanyagot, abból írt egy hangjátékot. 

PRAE.HU: Hogyan történt az írók kiválasztása? 

Behívtak. Ismertek. Nézze, sokkal kisebb volt az irodalmi spektrum. 

PRAE.HU: Nem volt ennyi író? 

Biztos, hogy volt, de nem volt szőnyegen ennyi író. Mi publikáltunk újságban, folyóiratban, és azt ismerték. Nagy divat volt az, hogy a novellát bevitte az ember a Rádióba: első közlés nem számított (mármint publikációnak). A Rádió után lehetett folyóiratban leközölni. 

PRAE.HU: Volt is egy ilyen műsora a Rádiónak, hogy Első közlés. 

Fordítva már nem, olyat nem hozott a Rádió, ami már megjelent a lapokban. 

PRAE.HU: A Rádió szeretett első közlés előtti nulladik közlés lenni. 

Nekünk is jó volt, a Bródyban a kapu mellett volt a pénztár, az ember benézett, volt-e valami? Mindig volt pénz. 

PRAE.HU: De a Bródyba nemcsak azért jártak be az emberek, hanem mert a Pagodában volt élet. 

A pénztár később átkerült a Szentkirályiba, aztán a Pollackra. 

Varga Géza, nagyon jó rendező, járt a Rádióban a folyosón és úgy köszönt: Boldogság! Boldogság! 

PRAE.HU: Mennyire volt jellemző a Rádióra ez a kedélyes, a legkevésbé sem nyomasztó légkör?

A Pagoda egy egyetem volt, emlékszem a hely sűrűségére. Ott volt a zenekar, a kórus, az szenzációs volt! Akkor kezdődtek a bajok, amikor a merkantil szemlélettel együtt megérkezett a szemlélet, hogy a zenekar miért megy egyszerre szabadságra? Miért nem marad itt valaki ügyeletben? Ez a legenda országosan elterjedt. A hangjátéknál dramaturgok kerestek írókat. Nemigen volt olyan, hogy az utcáról bement valaki, hogy írtam egy hangjátékot. Általában nem írnak hangjátékot felkérés nélkül.

PRAE.HU: Ez nem olyan műfaj, amelyben egy író gondolkodik? 

Nem olyan, mint a színház. Ehhez egy műhely kell. Ha nincs a műhelyből hívás, senki nem ír hangjátékot. Amikor bejött ez a merkantil-váltás, egy ügyvédnő intézte az írókkal az örökös megváltást. Ez a műfaj halála, mondtam is neki. Megvették az íróktól a hangjáték sugárzási jogát egy összegben, válogattak az életművekből. Tőlem, azt hiszem, 12-t vettek meg, a jogdíjat kifizették örökáron, de addig mindig 50 %-ot fizetett a Rádió minden sugárzás után, örökké keresni lehetett. Nagyon sok ment ki külföldi adókra fordításban. Sok esetben külföldi adók megvették, lefordították magyar írók műveit. A fordítást is a Rádió intézte és a Rádiónak megvoltak az összeköttetései más Rádiókkal. Például a Jadwigáról szóló hangjátékomat a királydráma-sorozatban megcsinálták a lengyelek is. A Rádió Dramaturgia nagyon jó műhely volt. 

PRAE.HU: Cserés Miklósnak már a hatvanas évektől vannak arról szóló írásai, hogy a rádió nem az irodalom szolgálóleánya, hanem egy nyolcadik művészet (a hetedik a film), magában a rádióban rejlik egy művészeti lehetőség a hangkulisszáknak, a zenei aláfestésnek köszönhetően.

Én is azt hiszem, hogy külön műfaj. Ami most volt, ha megengedem, tisztességes, jó munkát is végeztek, de végeredményben nem hangjátékok voltak: regényeket dramatizálnak föl. Horváth Péter barátom mondja, aki az egyik helyen rendezett, megkapja a regényt, feldolgozza sorozatnak és kiosztja a szerepeket. Nem úgy gondolkodnak a műfajban, mint aki egy rádiójátékot írt. 

PRAE.HU: Hogyan kell benne gondolkodni? Ön 2010 előtt is azt mondta, ez a műfaj halála, szerintem 2015. októberéig, a belső gyártás leállításáig készültek hangjátékok, de az is 11 éve volt. Azóta szakmányban készültek regényadaptációk két külső gyártónál. Mi teszi a hangjátékot? 

Először is kell tudni, hogy 55 perces időkeretben kell gondolkodni, másrészt abban, hogy amit kifejez, hangokkal láttassa. A novella és dráma között foglal helyet ez a műfaj. Van benne narráció, és van benne dráma. Narrációra nem feltétlenül van szükség, de maga a mesélés módja más. A szerkezete a jó novelláé. A novella abban különbözik az elbeszéléstől, hogy ha bemegyek egy sötét szobába és egy zseblámpával bevilágítok egy sarkot, abból meglátom nagyjából, mi az a szoba, ez a novella, ha felgyújtom a villanyt, az az elbeszélés. A rádió olyan, mint egy novella: ebből a sarokból nő ki a világa. 

PRAE.HU: Ha ezt lefordítom hangra, akkor egy kis pontot nyitok ki és hangosítom fel. 

A rádiójátékban minden lehet, amit a színházban nem lehet csinálni, azt hangban megcsinálják: egy bögre is tud beszélni, ha kell. 

PRAE.HU: A hangkulissza építéshez mennyire tartozik hozzá a zene? A korai hangjátékokban rengeteg szerzett zene volt. 

Az írók belekomponáltak szerzett zenét. A most leadott Kutyabaj hangjátékot Major Anna rendelte meg tőlem, ebben a groteszkséget lehetett kijátszani. Benediktyt ismerte? 

PRAE.HU: Igen, dolgoztam vele. Benedikty Béla. 

Benedikty kitalálta a Bródy Sándor utcai mesterdalnokok műsort, egy műsorban több író volt, és hangeffektusokra kellett írni hangjátékot, például lódobogás, pisztolylövés. Ilyen a Mozartra írt hangjátékom, ahol a katonák megszállják és felrobbantják a hangversenytermet, de a zene tovább él. Ment a zene, hol felerősödött, hol elhalkult, a jelenet szerint ez egy zenekari próba volt, és a karmester beszélt, megállította a zenekart stb. Nagyon jó játék volt. 

PRAE.HU: Az írók mennyiben dolgoztak együtt?

Annyiban volt műhely, hogy a Rádiószínházban a dramaturgokkal lehetett dolgozni, és Sumonyi Papp Zoltán adta az éceszeket, meg szerzett pénzt. 

PRAE.HU: Ha színházi dramaturgiát nézzük, a dramaturg inkább hátrébb van. Én úgy érzékeltem abban a 8 évben, amit a Rádiószínháznál töltöttem, hogy a rádiódramaturg a színházival szemben inkább irányító, projektmenedzseri szerepben van: felkutatja a szerzőket, műveket, rendezi a témákat. Ön hogy látja, hogy volt ez az azt megelőző évtizedekben? 

A Rádióban előtérben van a dramaturg. A rendező a kész darabot kapja meg a Rádióban. Egyszer egy operáció után gyógyultam Parádon, a Rádióból eljött a rendező és a dramaturg megbeszélni a változtatási javaslataikat. Akkor még így ment a szerzőkkel. 

PRAE.HU: Parádon. Pazarló egy módja ez az íróvezetésnek. 

Színházak is csinálták. Sőt, a televízió is kijött hozzám mindig, akkor még Szentendrére. Azt akarom mondani a rádiójátékkal kapcsolatban, hogy volt hangjáték, amiből színdarab lett. Ott Az a szép fényes nap Szabó Magdától, amiből a Szent István-darabja lett. A Dosztojevszkijről szóló Örvény című hangjátékot Sződy Szilárddal megcsináltuk a Rózsavölgyiben. 

PRAE.HU: Ez fordítva mennyire működött? Azaz színházi előadást nem rádiós közvetítésként sugároztak, hanem a rádiódramaturg megtalálta benne azt a rádióesztétikumot, amely alapján készült egy rádióváltozat? 

Minden sikeresebb előadást rádiósítottak. Az Adáshiba esetében is előbb leadták a színházi előadás rádiós közvetítését, mint minden darab esetében, aztán rádiósították, és Várkonyi a színházi partitúrát kijavította úgy, hogy rádióra alkalmazta: amit hanggal kellett érzékeltetni, az bekerült az előadásba.

Mikor a Radnóti Zsuzsa engem felkért, megírtam a szinopszist, ami borzalmas dolog, valamit az ember leír, de tudja, hogy nem ez lesz, nem így lesz, csak valami irányt ad. Sok szinopszist ír az ember, amiből nem lesz dráma. 

PRAE.HU: Radnóti Zsuzsa azt mondja, hogy kéthetente elkezd dolgozni egy szerzővel, 20-25 egy évben, abból 10-12 jut el a szerződésig, és 2 jut el a bemutatóig – lehet, hogy másutt. A Rádióban ez hogy ment? 

Megírtuk, bevittük. Az idő nem volt szorító tényező, amikor kész lett, akkor csinálták meg. 

PRAE.HU: Volt egy rugalmasság az időben, és egy bizalom a felkérésben.

Nem tudom, miből él a mai fiatal író, mert lehetett rádiót, televíziót csinálni. A Rádióból szerelem lett mindenkinek. 

PRAE.HU: Van olyan, akinek ez nem fekszik, nem tudja csinálni? 

Akinek nincs akusztikai érzéke, nem hallja megszületni, amit leír, nem a színészt, hanem az akusztikát körülötte. Ha én íróként leviszem a szereplőt a kikötőbe, tudom, mit fog ott hallani.

PRAE.HU: Mennyire intim műfaj a rádió? Mennyire áll jól a nagy volumenű produkció? 

Egy újkori szerző nem csinál ilyet: először is elvesznek a hangok a tömegjelenetekben, a szereplőket fel kell ismerni közben, hogy ki beszél, mit mond, 

PRAE.HU: Be is kell hozni a szereplőt. Fel kell készíteni a hallgatót. 

Tisztázni kell azt a 6-8 szereplőt. A legjobb, ha kétszemélyes. 

PRAE.HU: Önnek van egy egész Kettesben sorozata. Amikor egy író ír, mennyire kell tisztában lenni azzal, milyen stúdió áll rendelkezésre? A Rádiónak most már nincs is stúdiója, sikerült a földdel egyenlővé tenni az egészet, de amikor volt, az írónak kellett-e tudni, mire való a csillapított szoba? Számítottak-e stúdióterek a rádióra drillezett íróknak? 

Ezzel már nem foglalkoztunk, mi összedolgoztunk a rádiódramaturggal, az a rendezővel, az író rájuk bízta, tudta, hogy a megfelelő akusztikai környezetbe viszik a felvételt. Nekem íróként azzal kellett foglalkozni, hogy mit fog hallani a hallgató, hogyan képződik meg benne a mű világa, hogyan lesz ebből vizualitás. 

PRAE.HU: Amikor arról beszélünk, hogy ezt a műfajt fel lehet-e támasztani, el tudunk-e távolodni attól, hogy regényeket adaptálunk rádióra, egy rádiós pályázatnak milyen paramétereket kell megadni a fiatal magyar írók számára, hogy ez működjön? 

Műfajilag nem hiszem, hogy le lehetne valamit írni. 

PRAE.HU: Van-e szereplőkorlát?

Kevés szereplős legyen, és lehet krimi, fantasztikus, nem muszáj realitásnak lenni. Ez az előnye a színházzal szemben, hogy lehet tárgy, állat a szereplő, és játszódhat bárhol, hiszen egy pillanat alatt időben és térben már máshol lehet a szereplő, el lehet vinni bárhova, mert nincs átdíszletezési kényszer. Egy rádiójátékkal el tudott jutni az ember bárhova, a színházzal nem. Itt most a lefordított hangjátékok kiközvetítésére gondolok, ebben az Artisjus működött közre. 

PRAE.HU: Ideálisan hány dramaturg van egy szerkesztőségben? 

A Fénykorban 6-8-an lehettek. Magos György, Mesterházy Márton, Sári László, Solténszky Tibor, Sződy Szilárd, Bárdos Pál, Kopányi György. Voltak rádiórendezők, és a rádiódramaturgok felkértek színházi rendezőket. 

PRAE.HU: Melyik rendező működik jól a rádióban? Hangképérzékenynek kell lennie, vagy csak a színészvezetés számít? 

Olyasmit rendeztek, ami az ő szívükhöz közel állt, a dramaturg hívására. Ezt csináljuk, a legjobb lenne, ha te csinálnád. A színházi rendezők általában a saját rendezéseiket hívták be, amit a színházban meg akart csinálni, vagy már meg is csinált. Ha egy rádiódramaturg megtalálta egy színházi előadásban a lehetőséget, hogy az jól működhet, rádiósítottuk, így mondták. Hangjátékokban sokkal több volt a társadalmi kérdés, mint a színházban, ez adódott, jobban lehetett ez. Ez bizonyos értelemben a novella műfajához állt közel. Időnként egy tárcáról is tudtam, hogy lehetne belőle hangjátékot csinálni, mert van benne anyag. De volt, hogy volt egy ötletem, A hentes című hangjátékom pl. így született. Ez a Ketten játsszák című kötetben jelent meg, mert minden hangjátékomat kiadták kötetben. A Rádió is adott ki köteteket. A hentes abból született, hogy a sógornőm mesélte, feljött a hentes és hozott egy kiló májat, de hogy mit akart? Semmit nem akart. Ebből született egy féltékenységi dráma. A Portások abból született, hogy apám 80 fölött nem akart elmaradni, és elment portásnak a Mária Terézia, most újra Petőfi laktanyába. A szereplők, Bilicsi, Páger, Rajz János egy riporthelyzetben mesélnek magnó előtt. 

PRAE.HU: Mondja ezt a pillanatokon belül 95 éves Szakonyi Károly. De a hangjátékokat nem érjük el, ha nem került az elmúlt években adásba. Jó lenne, ha egy interjúra készülve meg lehetne őket hallgatni. 

Kossuth Lajosról is készült egy hangjáték, a Turini nyár, a 82 éves Kossuth és a 22 éves lány, a látogatóba érkező unokahúg. Nagy levelezés maradt fenn, ebből dolgoztam: trónfosztás, Széchenyivel való problematika, herbárium. A rádiójátékból lett színházi változat, a Madách Színház Tolnay-szalonban. Több rádiós krimit is írtam, azokat nem lehet más műfajban, színházban megcsinálni. A krimik kapcsán mondjuk elmondható, hogy a rádiós műfaj lehetőséget ad arra, hogy csak egy gegből, poénból épüljön fel egy hangjáték, amit színpadon nem lehet megcsinálni. Ifjúsági hangjátékot talán egyszer csináltam, valamikor az 1950-es években. 

PRAE.HU: Az OSZK Színháztörténeti Tárában a hangjáték-fiókban vegyesen szerepelnek a rádióközvetítések és tévéjátékok. De túlnyomóan a hetvenes évekbeli adatokra utalnak. Mi az oka annak, hogy utána nem találni ott adatot? Nem volt már a Rádió a Szakonyi-életműben fókuszban? 

Azután nem írtam hangjátékot, hogy a Rádiószínház mint műhely megszűnt. 

PRAE.HU: Az 2011. A belső gyártás 2015-ben szűnt meg. De 2002-ben, 2010-ben még voltak drámapályázatok. 

Nem szerettem pályázni. Még egy nagyon szép hangjátékom volt, a Prágai szerelmesek. 

PRAE.HU: Annak nem találtam nyomát. Ezért kellene megnyitni az Archívumot, mert ezek az egyéb adatbázisok a véletlenszerűen odakerült rádiós műveket gyűjtik, nem teljesek. 

A Rádiószínház visszaállításához kell egy műterem, ahogy szerettük hívni a hangjátékstúdiókat, és olyan technikusok, akik ehhez értenek. Egyszer behívtak a Kunigundába, ott volt a szerkesztő és a technikus, aki engem ismert, mert dolgoztunk együtt. A szerkesztőnő azt mondta: ez itt a Rádiószínház. Egy ilyen szoba (mutat körbe), ahol ilyen beszélgetést lehet rögzíteni, de az nem műterem, hangjátékstúdió. Ahol csak be tudják adni az anyagot, de nem készítenek semmit.

PRAE.HU: Ha 2026-ban a dramaturgiát definiálni akarjuk, mi a különbség a rádiós dramaturg lét, munkamódszer, autonómia, jogosultság, és a kőszínházi között – már ahol van még dramaturgia, mert az utóbbi másfél évtizedben sok, főleg vidéki kőszínház is, szélnek eresztette a rezidens dramaturgiát. 

Szakmai felkészültsége tekintetében semmi, ugyanannak a tudásnak meg kell lennie, de a Rádióban könnyebb a dolga, mert nincs akkora tétje, mint a kőszínházban, ami adott esetben 1300-as nézőtér előtt játszik 25-50-100 előadást, ott tétje van, hogy az előadás megbukik-e vagy sem, le kell-e venni műsorról vagy sem. A Rádióban nem lehet megbukni, kisebb a tétje, és a költsége is egy műnek. Az én életemben még régebben, még az antivilágban, a második világháború előtt, a kőszínházakban is kisebb volt a tét, mert hetente, kéthetente hoztak ki egy premiert, amikor a Csortos azt mondta a súgónak: ne a szöveget súgd fel, hanem a darabot. Akkor még más volt a színház. 

A Rádióban a dramaturgnak nagyobb lehetősége és nagyobb szabadsága van: ő állt kapcsolatban az íróval, kérte fel a rendezőt, csinálta meg a szereposztást. A színházi dramaturg nem csinál szereposztást, ő a színházban alkalmazott, ahol az igazgatóé és főrendezőé a szó, a Rádióban viszont a dramaturg önállóan dolgozott. Amit figyeltek a színházban és a filmnél, a rádióban el lehetett mondani, nem volt tematikai cenzúra. 

PRAE.HU: És menedéket adott egy csomó indexre tett szerzőnek. Normális esetben máig az egész produkció világát ő tervezi meg, amikor felkér egy rendezőt, mondhatja, hogy a rádiójátékot hogyan képzeli el. Van művészi autonómiája, és van felelőssége is, ha a műsor nem megfelelő, őt veszik elő. 

Sokkal szabadabb és nagyobb a lehetősége a Rádióban, ha van belső gyártás. Annak a műhelynek atmoszférája volt, ezt újrateremteni nagyon nehéz lesz, és adja isten, hogy megéljem. Az íróknak újra rá kell hangolódni erre.

Fotó: Székelyhidi Zsolt