Ma ez a tudás azért is különösen fontos, mert sok gyerek már csak dobozos tejet ismeri, a mirelit zöldborsót, a konyhakészre darabolt csirkét, miközben reneszánszát éli a környezettudatosság, az önellátásra törekvő ökogazdálkodás és a biotermékek iránti kereslet. Maga a klímaváltozás is rákényszerít, hogy változtassunk szokásainkon, a természethez való viszonyunkon. Így a szántóföldi növényeknél az éghajlat változása miatt hazánkban már egyre nehezebben termeszthető búza és kukorica mellett Bajzáth felhívja a figyelmet olyan alternatívákra, mint a rozs, árpa, köles, amelyek jobban alkalmazkodnak az aszályos időjáráshoz. De a gyümölcsfák termései között is helyet kapott a füge, amely az éghajlat felmelegedésének következében délszaki növényként egyre nagyobb népszerűségnek örvend hazánk kertjeiben.

A Kertünk népmeséi kötet szerkezetében, gondolatiságában követi a sorozat korábbi darabjait. Itt is színkódok választják el az egyes fejezeteket. Az interaktivitásról a fejezetek élén álló találós kérdések és az óvodás korosztály életkorához igazodó, ugyanakkor minden érzékszervet megmozgató egyszerű feladatok gondoskodnak. A gyermeki fantáziát, kreativitást szolgálják a feladatokon túl még az utolsó fejezet üresen hagyott lapjai is, ahová ki-ki beleírhatja, belerajzolhatja saját meséjét, történetét.  

Hasonlóan a többi kötethez, itt is minden növény és állat kapcsán olvashatunk egy rövid, szakmailag hiteles ismeretterjesztő összefoglalást. Az ismeretterjesztő jelleget erősítik az illusztrációk is. Az Erdők mezők népmeséihez hasonlóan ezt a kötetet is Ónya-Oláh Dóra realisztikus szemléltető rajzai teszik teljessé. Nagy segítséget nyújtva azoknak a gyerekeknek, akik nem találkoznak a kötetben szereplő növényekkel, állatokkal, hogy ők is megismerhessék azokat természetes környezetükben, alakjukban, nemcsak bolti formájukban. Sőt a mesék válogatásánál is szempont volt, hogy amennyire lehet, azokban a növények, állatok valódi tulajdonságai tükröződjenek. A könyv megtanítja az olvasót, hogy a hagymavágással vigyázni kell, mert csípős illata megkönnyezteti az embert, hogy a burgonyának csak a gumója ehető, a többi része mérgező, hogy a rózsa a finom illat mellett szúrós tövisekkel is rendelkezik.

Végül minden növény és állat kapcsán olvashatunk meséket a világ népmesekincséből válogatva. Ezek a mesék egyrészt rávilágítanak arra, hogy a nálunk hétköznapinak számító növények, állatok a világ minden pontján megtalálhatóak, ismertek. A legtöbb növény, állat, ahogy mondani szokták, egyidős az emberiség történetével, a föld különböző részein már régóta kedveltek, mint a hagyma, szamóca, alma, kecske, ló, kutya. De a növények között akad pár, mint a burgonya, a paradicsom, a sütőtök, amelyet csak Amerika felfedezésével, a 16. századtól ismert meg a világ, viszont mára mindenhol a táplálkozás mindennapos részévé váltak. Sőt olyannyira magukénak érzik őket sokfelé, hogy még meséket is költöttek hozzájuk. A burgonya sokáig csak dísznövényként volt ismert nálunk, főleg főúri kertekben és bizony komoly agitációt kellett kifejtenie a Habsburg udvarnak és II. József királynak a 18. század ínséges időszakában, amíg a magyar emberek hajlandóak voltak termeszteni és elfogyasztani a krumplit. Ma már sok családban szinte elképzelhetetlen nélküle a vasárnapi ebéd. Nemcsak számos neve honosodott meg nyelvünkben az előkelő burgonyától, a pórias krumplin át a vicces hangzású pityókáig, de számtalan formában elkészíthető, akár levestől a desszertig egy komplett menüsor összeállítható belőle. A sikert, hogy milyen gyorsan mennyire magunkénak éreztük ezt a növényt A kincset érő krumpli című magyar mese is jelzi, amelyből kiderül, hogy a magyar földben termett burgonyából olyan finom vacsora készíthető, hogy még a király is megnyalja utána mind a tíz ujját. De a paradicsom is olyan népszerű lett a világban, hogy a Fülöp- szigeteken legendát is költöttek róla. 

A növények kapcsán külön fejezetben a fontosabb mezőgazdasági munkákkal: vetés, aratás, szüret is megismerkedünk, a természet körforgását megjelenítve. Hiszen régen a paraszti élet ritmusát az évszakok határozták meg, ahogy az étkezés is a szezonalitáshoz kötődött. Nem lehetett mindig mindent fogyasztani, mint manapság, amikor télen-nyáron szinte bármit megtalálunk a boltok polcain.  

Ahogy az is kiderül a meséket olvasva, hogy a kulturális, vallási különbségek ellenére az emberek a világ minden pontján ugyanúgy gondolkoznak a jóról és rosszról, ugyanúgy éreznek, ugyanúgy vannak köztük becsületesek és becstelenek, igazak és gonoszak. Több minden köt bennünket össze, mint ami elválaszt.           

A mesékben azonban a valóságos növények, állatok mellett az emberi fantázia szívesen talál ki képzeletbeli lényeket, bűvös erejű növényeket, állatokat, vagy olyan embereket, akiket gonosz erők álltokká vagy növényekké varázsoltak. Sok mese motívumai persze többféle alakban megjelennek. Ilyen vándormotívum például a spanyol szabadulós mese, A három szegfű története. Ennek a mesetípusnak a kliséi visszaköszönnek az olasz drámaíró Carlo Gozzi tündérmesei ihletésű művében is, A három narancs szerelmeséből, amelyből Szergej Prokofjev készített világszerte játszott operát.

Bajzáth Máriának a Kertünk népmeséi című kötete mind tartalmában, mind megjelenésében, kivitelezésében méltó folytatása a Népmesekincstár korábbi darabjainak, így a sorozatot kedvelők ezúttal sem fognak csalódni, aki pedig ezzel a könyvvel kezdi az ismerkedést, feltehetően kíváncsi lesz az összes részre.

Bajzáth Mária válogatása: Kertünk népmeséi, Ónya-Oláh Dóra rajzaival. Lampion Könyvek, 2026.  

Képek forrása: a kiadó és a szerző Facebook-oldala