A szokatlan címmel ellátott Vadló Kilenc az 1970-es évek Chiléjében kezdődik, egész pontosan az 1973-as chilei katonai puccs előtti időszakra datálódik a történet, amikor a CIA támogatásával a hadsereg Augusto Pinochet tábornok vezetésével megdöntötte Salvador Allende demokratikusan megválasztott baloldali kormányát.

A politikai kontextus azonban a háttérben marad, McDonagh színházi gyökereibe kapaszkodik és a kamaradráma dramaturgiáját követő cselekményben két tapasztalt CIA ügynök komplex és évtizedeket felölelő kapcsolatára fókuszál. Ott van egyrészt a halálos betegségben szenvedő, morfiumfüggő Chris (John Malkovich) és a nihilista, ám kötelességtudó Lee (Sam Rockwell), aki kitartóan tűri Chris rigolyáit, valamint megígéri neki, hogy amikor eljön a perc, segít véget vetni zavarodott elméjű barátja szenvedésének. A két ügynököt a főnökük, MJ (Steve Buscemi) a Húsvét-szigetekre küldi és az utazás apropójából azzal bízza meg Lee-t, hogy nyomozzon Chris után és végezze ki, mivel a memoárjára készülő férfi államvédelmi információt oszt meg idegenekkel és így súlyos kockázati tényezőnek számít, amit minél előbb ki kell iktatni.

Martin McDonagh csakúgy mint az In Bruges (Erőszakik) és A sziget szellemei fiktív történetével ezúttal is a bűn természetét kutatja és különc karakterei kálváriáján keresztül reflektál az 21. század emberének egzisztenciális válságára.

Esendőségükben találja meg azt a kapcsolódási pontot, amely által a néző együtt tud érezni a belga város utcáin bolyongó bérgyilkosokkal, az ír sziget egymástól elidegenedett lakóival és a demokráciákat megdöntő CIA-ügynökökkel.

Chris élete végéhez közeledve számot vet tettei súlyával, és hosszú monológokban fejti ki munkájának szükségességét, valamint annak morális ellentmondásait. Hangjában mégsem a megbánás érződik, hanem sokkal inkább valamiféle értelemkeresés: mintha élete ezen szakaszában egyetemes igazságokat próbálna megfejteni. Éjszaka, a sötét szobában a kártevőként számon tartott molylepkék életén töpreng, és inkább kiengedi őket az ablakon, mintsem megölje őket. A Húsvét-sziget kőszobrait vizsgálva pedig a vallásos jelentés értelmezése helyett viccet kreál a földből kiemelkedő, szimbolikus alakokból.

A remélt spirituális megváltást élete utolsó napjaiban végül nem a misztikus környezet hozza el számára, hanem a szabadban futó vadlovakkal való találkozás: bennük saját elkárhozott lelkének maradványait keresi.

A Vadló Kilenc kamaradráma jellegéből adódóan elsősorban a szikár humorra és a gondosan megírt párbeszédekre fókuszál, ugyanakkor A sziget szellemeihez hasonlóan a végtelenben elterülő táj az operatőr, Ben Davis képei által transzcendentális síkon bomlik ki.

A Húsvét-szigetek idilli zöldjében vágtázó vadlovak és az archaikus kőfejek magasztossága találkozik Lee és Chris cinikus filozófiájával, barátságuk próbára tételével, az amerikai kormány imperialista tevékenységével és elkövetett merényleteivel, illetve Chile viharos történelmének bemutatásával.  

Martin McDonagh fanyar szatírájában a klasszikus amerikai western ikonográfiáját és narratíváját idézi fel, egy ponton még az ikonikus Monument Valley is megjelenik. John Malkovich pedig, akár a dicsőségében leáldozó westernhős, készül a halálra: Chris a katolikus tanokon és a mennyországon elmélkedik, majd abszurd módon a diktafonra felmondott jegyzeteiben elmereng a dinoszauruszok létezésén. Lee mindezt értetlenül és szomorúan figyeli, miközben tudja, hogy neki kell meghúzni a ravaszt, hogy véget érjen agonizáló barátja szenvedése. 

A Vadló Kilenc sallangmentes narratívája a törékeny férfibarátság és a magány keserű melankóliája köré szerveződik. Filmnyelvi, hangnembeli és dramaturgiai elemeiben egyaránt kirajzolódnak a rendező korábbi munkái, továbbá az Erőszakik és A sziget szellemei szintézisének formájában a trilógia záródarabját kínálja, melyben markánsan érvényesülnek a rendező szerzői jegyei és karaktereinek empatikus ábrázolása. McDonagh filmjeit nézve, azt is mondhatnánk, hogy ha egyet láttunk, láttuk az összeset – ezekben fellazulnak a különböző műfaji jegyek és a fekete humor leple fedi be az emberi lélek legféltettebb titkait; mi pedig nevetünk a karakterek nyomorúságán, miközben önmagunk képét véljük felfedezni bennük.  

A filmet a Forum Hungary forgalmazza. Magyarországi premier: 2026.11.05.

Képek: La Biennale de Venezia