film
2008. 11. 14.
A tajvani film fenegyereke Budapesten
Távol-keleti Filmfesztivál: Tsai Ming-liang filmjei
Tsai Ming-liangot a tajvani filmművészet fenegyerekeként is szokták emlegetni, hiszen A lyuk Cannes-ban, A folyó és a Huncut felhőcske Berlinben, a Nem akarok egyedül aludni pedig Velencében nyert díjat. S talán az sem véletlen, hogy a budapesti Távol-keleti Filmfesztivál 9 filmje közül 3 Tsai Ming-liang filmje.
A Nem akarok egyedül aludni lassú sodrású film. Hosszú időt szán a nekünk oly messzi és idegen távol-keleti utcaképnek és az ottani életfolyam hétköznapi medrének bemutatására, hogy azt helyenként festmény-szerűvé merevített képekkel és váratlan popsláger-klipekkel szakítsa meg. Sem a lassú, szinte minimalista képsorok, sem a dallamos betétek nem előzmény nélkül valók. A folyó, az És ott hány óra van?, A lyuk, tehát Ming-liang korábbi filmjei mind az élet apró tevékenységein keresztül mutatják be azt, ami a fő tragédia, vagyis hogy mennyire nincs szereplői között kommunikáció, vagy bármilyen tényleges emberi kapcsolat.
A Ming-liang által ábrázolt világban szexualitás rendre eltorzult formában jelenik meg, mintha egy lehetőség, egy kísérlet lenne, ami törvényszerűen sikertelen. A Huncut felhőcskében válik legerősebbé a szexualitás jelenléte, a film már-már a pornó határát súrolja, ezzel párhuzamosan pedig a dalbetétek is ebben a filmben nyernek nagy teret, hiszen itt a popslágerek musicalszámokként jelennek meg, színes, szürreális és kissé abszurd díszletek között.
A Ming-liang filmek állandó motívuma – amit a Nem akarok egyedül aludni című moziban is megfigyelhetünk - a víz. Míg A lyukban folyton esik, a Huncut felhőcskében vízhiánytól szenved a város, A folyó tragédiája pedig azzal kezdődik, hogy a főszereplő egy forgatás kedvéért beugrik a szennyezett folyóba.
A Nem akarok egyedül aludni című filmben az a legmegdöbbentőbb, hogy nincs klasszikus értelemben vett főszereplője, vagyis nincs olyan szereplő, akivel valamelyest azonosulni lehetne, akiről megtudnánk valamit. Tulajdonképpen egy matrac az, aminek a „sorsát” konzekvensen végigkövethetjük. Azért kirajzolódik egy történet: az utcán hagyott, megvert idegent jóakarói egy frissen szerzett matracon elcipelik egy helyre, ahol nyugodtan aludhat. Itt az egyik férfi gondjaiba veszi, eteti, fürdeti, ápolja. A matrac „sorsa” pedig úgy alakul, ahogyan az idegen férfié. Először meg kell tisztítani, utána alvóhelyet biztosít, majd idegen behatolók törik meg a békét (tetvek). A társ ugyanígy tisztogatásban részesül, alvótárssá válik, majd egy lánnyal egészíti ki háromszöggé a szerelmi történetet. Ezzel párhuzamosan látunk egy kórházi beteget, aki megbénult, ezért szintén ápolni, fürdetni kell. Csonka kapcsolatok, zavarba ejtően fájdalmas szexualitás jellemzi a filmet, az aktus hol egy sikátorban, hol a kórházi ágyon történik, amikor meg végre normálisnak tűnő helyen, akkor szmog okozta köhögésbe fullad.
A filmben gyakorlatilag nincs dialógus, csak a város zaja, mindenféle zörejek, atmoszféra, illetve egy-egy felhangzó tévéműsor (az egyik ilyen a jó matrac fontosságát hirdeti!) vagy dal. A film vége felé pedig arra vetemedik a rendező, hogy az utcán álldogálva bollywoodi filmet nézessen szereplőivel, pedig ha van valami, ami ennek a filmnek minden ízében ellentéte, az a látványos, csupaszív-szerelmes, szórakoztató bollywoodi mozi. Ugyanis a Nem akarok egyedül aludni leginkább élethelyzeteket, malajziai utcákat, kifőzdéket és líraivá komponált képeket mutat. Érték, vagy nem, de azt hiszem, pont az ilyen filmekre mondják: művészfilm. Ennek többek között az az oka, hogy nehezen adja magát.
Ming-liang – a népszerű filmes hagyományokkal szemben - nem az élet nagy eseményeinek bemutatására törekszik, filmjeiben pont olyan arányban láthatunk fontos és hétköznapi mozzanatokat, mint ahogy egy átlagos életben történnek ilyenek. Kivéve az utolsó jelenetet, mely arra hivatott, hogy magaslatokba emelje az addigiakat, mint Tarkovszkij poharakat tologató kislánya, vagy Lars mester harangjai az égben.
Tsai Ming-liang három filmje látható a Távol-keleti Filmfesztiválon november 14-18. között. A rendezvénynek a Cirko-Gejzír Filmszínház és a KINO ad otthont.
Vetítések:
A lyuk -
november 15. 20h Cirko-Gejzír
november 16. 18h KINO
Huncut felhőcske -
november 17. 20h Cirko-Gejzír
november 18. 18h KINO
Nem akarok egyedül aludni -
november 15. 17.45h Cirko-Gejzír
november 17. 20h KINO
A Ming-liang által ábrázolt világban szexualitás rendre eltorzult formában jelenik meg, mintha egy lehetőség, egy kísérlet lenne, ami törvényszerűen sikertelen. A Huncut felhőcskében válik legerősebbé a szexualitás jelenléte, a film már-már a pornó határát súrolja, ezzel párhuzamosan pedig a dalbetétek is ebben a filmben nyernek nagy teret, hiszen itt a popslágerek musicalszámokként jelennek meg, színes, szürreális és kissé abszurd díszletek között.
A Ming-liang filmek állandó motívuma – amit a Nem akarok egyedül aludni című moziban is megfigyelhetünk - a víz. Míg A lyukban folyton esik, a Huncut felhőcskében vízhiánytól szenved a város, A folyó tragédiája pedig azzal kezdődik, hogy a főszereplő egy forgatás kedvéért beugrik a szennyezett folyóba.
A Nem akarok egyedül aludni című filmben az a legmegdöbbentőbb, hogy nincs klasszikus értelemben vett főszereplője, vagyis nincs olyan szereplő, akivel valamelyest azonosulni lehetne, akiről megtudnánk valamit. Tulajdonképpen egy matrac az, aminek a „sorsát” konzekvensen végigkövethetjük. Azért kirajzolódik egy történet: az utcán hagyott, megvert idegent jóakarói egy frissen szerzett matracon elcipelik egy helyre, ahol nyugodtan aludhat. Itt az egyik férfi gondjaiba veszi, eteti, fürdeti, ápolja. A matrac „sorsa” pedig úgy alakul, ahogyan az idegen férfié. Először meg kell tisztítani, utána alvóhelyet biztosít, majd idegen behatolók törik meg a békét (tetvek). A társ ugyanígy tisztogatásban részesül, alvótárssá válik, majd egy lánnyal egészíti ki háromszöggé a szerelmi történetet. Ezzel párhuzamosan látunk egy kórházi beteget, aki megbénult, ezért szintén ápolni, fürdetni kell. Csonka kapcsolatok, zavarba ejtően fájdalmas szexualitás jellemzi a filmet, az aktus hol egy sikátorban, hol a kórházi ágyon történik, amikor meg végre normálisnak tűnő helyen, akkor szmog okozta köhögésbe fullad.
A filmben gyakorlatilag nincs dialógus, csak a város zaja, mindenféle zörejek, atmoszféra, illetve egy-egy felhangzó tévéműsor (az egyik ilyen a jó matrac fontosságát hirdeti!) vagy dal. A film vége felé pedig arra vetemedik a rendező, hogy az utcán álldogálva bollywoodi filmet nézessen szereplőivel, pedig ha van valami, ami ennek a filmnek minden ízében ellentéte, az a látványos, csupaszív-szerelmes, szórakoztató bollywoodi mozi. Ugyanis a Nem akarok egyedül aludni leginkább élethelyzeteket, malajziai utcákat, kifőzdéket és líraivá komponált képeket mutat. Érték, vagy nem, de azt hiszem, pont az ilyen filmekre mondják: művészfilm. Ennek többek között az az oka, hogy nehezen adja magát.
Ming-liang – a népszerű filmes hagyományokkal szemben - nem az élet nagy eseményeinek bemutatására törekszik, filmjeiben pont olyan arányban láthatunk fontos és hétköznapi mozzanatokat, mint ahogy egy átlagos életben történnek ilyenek. Kivéve az utolsó jelenetet, mely arra hivatott, hogy magaslatokba emelje az addigiakat, mint Tarkovszkij poharakat tologató kislánya, vagy Lars mester harangjai az égben.
Tsai Ming-liang három filmje látható a Távol-keleti Filmfesztiválon november 14-18. között. A rendezvénynek a Cirko-Gejzír Filmszínház és a KINO ad otthont.
Vetítések:
A lyuk -
november 15. 20h Cirko-Gejzír
november 16. 18h KINO
Huncut felhőcske -
november 17. 20h Cirko-Gejzír
november 18. 18h KINO
Nem akarok egyedül aludni -
november 15. 17.45h Cirko-Gejzír
november 17. 20h KINO
Szerzők
-- Keller Mirella --
